Főkép

A mongolok már a lejátszómban vannak – hiszen ebben a hónapban már ez a második olyan korong, amelyen meghatározó szerepet játszik Dzsingisz utódainak muzsikája. Viszont akárcsak az előző (URNA and Kroke), ez is megérdemli a különleges és egyedi jelzőt, mert ez a trió az egyébként kissé telített ilyen tematikájú világzenék között képes volt valami újat létrehozni.

 

Ehhez csak négy kellékre volt szükségük: egy remek alapötletre, és három hasonlóképpen remek muzsikusra, akik képesek a maga tökéletességében megvalósítani az elképzelést. Ami nem más, mint két, egymástól igencsak távoli kultúra összekeverése. Dimitar Gougov a bolgár gadulkát hozta magával, míg Dandarvaanchig Enkhjargal kezében a morin khoor mutatta, hogy neki bizony a mongol pusztákhoz van közé. A trió harmadik tagja a francia Fabien Guyot, ő a ritmusokért felel. Elsőre nem akaródzott elhinnem, hogy a bolgár és a mongol zene ilyen egyszerűen társítható, illetve hogy a balkán muzsikája milyen jól elvan a torokénekléssel.

 

Persze ez önmagában nem sokat mond a zenéről, ezért akinek van ideje, az a folytatás előtt hallgassa/nézze meg a cikk végén elhelyezett két videót. Ha ez megtörtént, akkor már sokkal közelebb vagyunk a Violons Barbares zenei világához. Egy fontos tudnivalóval folytatom: a lemez sokkal jobban szól, mint a videók. A hangzás telt, erőteljes, tiszta – mintha ott ülnénk a zenészek között, miközben kiteszik a szívük és a lelküket elénk. Ismét rácsodálkoztam, hogy a trió felállás milyen könnyedén megtölti hangokkal a rendelkezésre álló teret.

 

Élvezetes, ahogyan váltogatják a különféle stílusokat, kultúrköröket, mert ennek köszönhetően kifejezetten változatos lett a Wolf’s Cry című album. Akkor lennék bajban, ha választanom kellene az instrumentális és az énekes számok között, mert mindegyik tetszik. Headbangelésre késztető mongol rock, táncra ingerlő balkáni ritmusok, és az egzotikus keletet idéző dallamok (Stravinsky Lost in the Desert) élményszámba megy, amit ez a három ember művel. Ez utóbbi szám a lemez egyik legjobban kidolgozott tétele, ahogy ide-oda sodródunk a sivatagban, a folyamatosan változó zenei környezetben – ezt tényleg muszáj egynél több alkalommal meghallgatni. A „Krushovitsa” című tétel legalább ennyire izgalmas zeneileg, a megtizedelt vonósnégyesre emlékeztető indítás, ami simán átvált mongol rockba, hogy az ének elrepítsen bennünket a Balkánra. A vonósok érdekesen ellenpontozzák az éneket, miközben a ritmusszekció ragaszkodik a rockos tempóhoz.

 

A bolgár húros hangszer sokoldalúsága jól érvényesül a „Uitgar” című kompozícióban, az elején azt hittem valamiféle fúvós instrumentum került elő, de nem, ez még mindig a gadulka. Fabien Guyot megfontolt játéka, meg a két vonós nyugatibb zenét vizionál, de aztán Dandarvaanchig Enkhjargal torokéneklése újradimenzionálja az egészet. A vonósok szinte már sírnak a vége felé, hogy befejezésül szépen minden elsimuljon.

 

A végére tartogatok egy jó hírt: aki az eddig leírtak miatt kíváncsi a trióra élőben, annak nem kell külföldre utaznia, mert augusztus 10-én fellépnek a Szigeten. Ha nem jön közbe semmi, akkor ott a helyem az első sorban.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Krushovitsa, Uitgar, Stravinsky Lost in the Desert

2018-ban megjelent album (Violons Barbares)

Az együttes facebook oldala: http://violonsbarbares.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Dandarvaanchig Enkhjargal – ének, lófejes hegedű
Dimitar Gougov – gadulka, ének
Fabien Guyot – ütőhangszerek, ének

 

Közreműködők:

Guillaume Nuss – harsona, tuba

Paul Barbier – trombita

Christope Rieger – szaxofon

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Krushovitsa
  2. Spring Punk
  3. Uitgar
  4. Wolf’s Cry
  5. Buuven Duu
  6. Balkan Twist (Feat. Guillaume Nuss, Cristophe Rieger & Paul Barbieri)
  7. Stravinsky Lost in the Desert
  8. Winter Dream
  9. Psychedelic Karsilama
  10. Proviknal Si E Nikola