Főkép

A Human Feel első budapesti koncertje, mint egy újraegyesítés lett beharangozva, ami bevallom, egy picit zavarba ejtett, mivel korábban sosem hallottam a már harminc éves múltra visszatekintő zenekarról. Egy gyors keresés a Spotify-on sem vezetett semmilyen eredményre, ezért még ráhangolódni sem igazán tudtam a picit szokatlan, nagybőgő nélküli felállásra – időközben mégiscsak rájuk bukkantam a Spotin. De Kurt Rosenwinkel gitáros egyénisége mindig garancia egy jó koncertre, ezért a fejfájást hozó téli front ellenére is meg mertem kockáztatni, hogy beülök Jim Black híresen kemény dobos és Andrew D'Angelo alt, valamint Chris Speed tenor szaxofonosok várhatóan sem csendes koncertjére. 

 

Lehengerlő volt: valami egészen friss, erősen intellektuális kompozicionális muzsika szólt. A nagybőgő/basszusgitár hiánya voltaképpen rendkívül sok szabadságot nyújtott: a dobok egyszer a határozott nyolcakat picit eltolva játsszák a gitárhoz képest, ami kicsit odébb csúszik az egymással párbeszédet folytató szaxofonoktól. Egy másik témán Black dobolása egy megkomponált ritmussal indítja be a gitárkíséretet, hogy D'Angelo alt szaxofonján olyan ízekkel játsszon, amitől csak éppen egy pillanatra lopódzik be a kelet levegője, de mégis ízlésesen megmarad a saját dialektusán belül, amit Speed szólamai egészítenek ki ugyanazon a nyelven.

 

Ezen az estén nincsenek a jazz koncertekre jellemző rázások, nem hallunk a megszokott értelemben vett egyetlen gitár vagy dobszólót sem. A modern kamarazenének felfogható előadásban rengeteg szabad tér nyílik mindenki előtt, amit arra használnak, hogy még újabb tereket toljanak maguk előtt, felénk, amihez teljesen természetesen kapcsolódhatunk, a kvartett nevéhez illő emberi érzettel. Ez a zenekar nem hajlik be egy olyan absztrakt zónába, ami már nehezen vagy csak egy igen kivételes állapotban élvezhető.

Bár mindent szabad, a játékterek szerkesztése és Black ritmikája markánsan összefogják a muzsikát; amikor például egy alkalommal csak a gitár és a dob marad előtérben, akkor sem egy standard duó párbajt hallunk, hanem Black elhalkul, Roli-n bejátszik néhány basszusszólamot, Rosenwinkel pedig az este hangzásához illő íveket komponál, spontán, jelenidőben. Valami egészen ismeretlen születik a fülünk hallatára, valami olyan, ami még a napokban megjelent, a helyszínen megvásárolható albumon (Gold, 2019) sem található – amely korongnak voltaképpen ez a koncert a promo turné egyik állomása volt. 

 

A GetCloser ismét kifinomult érzékkel választott és hozott el, nem egyszerűen egy bandát, hanem négy olyan muzsikust, akik együtt valami páratlant alkottak.

 

Előadók:

Kurt Rosenwinkel – gitár

Jim Black – dobok és ROLI 

Andrew D'Angelo – alt szaxofon

Chris Speed - tenor szaxofon