Főkép

Ez a lemez igazából nem 2018-as, hanem 2016-os, mivel akkor jelent meg elsőként a Trapeze Records gondozásában, külföldön. Tény, a felvételek annak idején a budapesti Tom-Tom Stúdióban készültek, de ez mit sem változtat azon, hogy a mostani, Fonó logóval díszített kiadás, pusztán a magyar piacra szánt verzió. Aminek személy szerint nagyon örülök, mert újra egy olyan különlegesség került a kezembe, amilyennel nem találkozom minden nap.

 

Ehhez elsősorban szükség van három olyan muzsikusra, akik nem csupán nyitottak az újra, a komfortzónájukon kívül eső stílusok megismerésére, hanem képesek azok képviselőivel együtt játszani, és közösen létrehozni valami újat. Ebből a szempontból úgy gondolom, kifejezetten előny, hogy nem egymás szomszédságában nőttek fel, hanem különböző kultúrkörből érkeztek, és így tényleg teljesen eltérő gondolkodásmódot hoztak magukkal. Még ennél is fontosabb a közös muzsikálás öröme, valamint az összhang, ami a visszaemlékezések szerint azonnal létrejött közöttük. Szerencsére a mai világban a távolság már nem akadály, így miközben mindenki az egyéb projektjeivel foglalkozott, a Pearly Clouds munkálataira is jutott idő.

 

A végeredményt hamarjában semmihez sem tudom hasonlítani, mert ilyet még nem hallottam. A legpraktikusabb, és egyben legidőigényesebb megoldás, ha legalább négy alkalommal meghallgatjuk a lemezt. Mindegyik hangszerre (az éneket is ide sorolom) szánjunk egy fordulót, és próbáljunk meg úgy koncentrálni, hogy a többivel nem foglalkozunk. Így nagyjából képbe kerülünk, hogy mi mindent is csinálnak a zenészek, majd koronázzuk meg az egészet azzal, hogy hátradőlve élvezzük az összhatást.

 

Természetesen az első három nekifutás kihagyható, csak akkor ne csodálkozzunk, hogy elveszünk a különféle hangulatok, és a korábban sosem hallott zene ölelésében. Szabó Enikő tucatnyinál több magyar népdalt énekel autentikus módon, tisztán, minden manír nélkül, úgy, mintha köze nem lenne a két társához, azok hangszereihez. Gary Lucas a nóták karakteréhez illő gitárjátékkal társul az ének mellé (blues, bluegrass, stb.), míg Dezső Tóni jazz szaxofonozása újabb színt visz a produkcióba.

 

Az egymás után váltakozó hangulatok, a némileg pszichedelikus zene, a három, egymástól teljesen eltérő stílus összességében olyan albumot eredményez, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Ez valóban egyedi, különleges muzsika, és aki nem utasítja el kapásból, az úgy jár mint én – újra és újra elindítja a lemezt, mert nem tud betelni vele.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Those Beautiful Saxon Girls, The Mill Has No Grindstone, Two Roads

2018-ban megjelent album (Fonó)

Az együttes facebook oldala: https://www.facebook.com/pearlyclouds/

 

 

A zenekar tagjai:

Gary Lucas – gitár

Szabó Enikő – ének

Dezső Tóni– alt és bariton szaxofon

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. My Sweet Mother’s Rosewood
  2. High Up Is The Churchyard In Dézs
  3. Two Roads
  4. I Dislike How Times Are Changing
  5. Those Beautiful Saxon Girls
  6. My Snow White
  7. My Little Brown-haired Girl
  8. I Wish I Could Go
  9. Over The Water
  10. Questions and Answers
  11. Wayfarer
  12. Dream Has Fallen
  13. The Mill Has No Grindstone
  14. Sorrowful Is This World