Főkép

Dániel András neve ismerős lehet a Kuflik kapcsán, de ez a képeskönyv most nem a legkisebbeknek szól, hanem a nagyobb kamaszoknak és a felnőtteknek. Ennek ellenére a nyelvezete mégis egyszerű, kevés szóval dolgozik, egyszerű szókapcsolatokkal, sokat ismétel, és ez a kettősség végeredményben egy izgalmas kötetet szül.

 

A főszereplő Károly, a nyúlnak kinéző kutya. Aki minden oldalról nyúlnak tűnik, de bent, legbelül egy kutya lakik benne, ha beszél, akkor is csak kutyahangon tud. Ebből pedig számos problémája akad: a nyulakkal nem tud kommunikálni, így megpróbálkozik az ebekkel, de ők meg azt hiszik, csúfolódik velük, ezért elkergetik. A külvilág alapos megszemlélése után arra jön rá, hogy talán nincs egyedül a problémájával, és igazából senki sem az, akinek kívülről látszik. Talán valaki kisegérnek születik, akiben igazából egy hatalmas egér lakik, vagy pont fordítva, hatalmas elefánt kívülről, de bent csak egy icipici elefánt.

 

A filozofikus eszmefuttatásban Etike, a borzformájú macska segít neki, meghallgatja főhősünk gondolatait, kételyeit. Ez a bezárkózás, töprengés, a világ és benne önmagunk folyamatos monitorozása amúgy is jellemző erre a korosztályra, mint ahogy az útkeresés is, a „ki vagyok én?” kérdéskör feszegetése, a határok keresése. Nagyon nehéz ebben a korban elfogadni önmagunkat, tombolnak a hormonok, ami folyamatos fáradtságot és letargiát eredményez, ráadásul kívülről nézve mindenki más tökéletes, és boldog, de ha kicsit közelebb merészkedsz, láthatod a másik démonait, harcait is, melyek nagyon ismerősek lehetnek.  

 

Egy érdekes, visszatérő témát emelnék ki a kötetből: a radír kérdését. Vagyis, ha valaki már megrajzolt minket (mint a figurákat a könyvben), ne’adj isten még el is rontotta kicsit a vonalakat, és úgy dönt, hagyja őket, nem pazarolja az időt javításra, akkor az már végleges, és nem lehet ellene semmit tenni, csak várni csendben. Az élet is ilyen, születsz egy adott külsővel, amin valamelyest tudsz változtatni, igazítani rajta, ésszerű keretek között. A külvilág nagy mértékben ez alapján fog megítélni, és nincs lehetőség törlésre, vagy csak egy hosszabb ismeretség után. Nekem nagyon tetszett ez a gondolatmenet, kitűnően kidolgozta a szerző-illusztrátor.

 

Még egy különlegesség ragadott meg a kötetben, mégpedig a főhős nézőpontja. Ő valóban a lapokon él, onnan szemléli a világot, vagyis a mellette elhelyezkedő rajzokat, néz ki a lapokon túlra, keresi a szemkontaktust az olvasóval. Izgalmas lett ez a perspektíva, amikor olvasás közben az az érzésed, figyel valaki, most nemcsak te lesed meg a lapokon valakinek az életét, hanem ez egy kölcsönös folyamat. Az állandó megszólítás, megidézés még jobban behúzza az olvasót a kötetbe.

 

Összességében azt mondhatom, ez a kötet segít a kamaszoknak, felnőtteknek elfogadni saját magukat és a másikat is, toleránsabb, empatikusabb emberré nevelhet. Nem didaktikus, hanem egy érdekes világon keresztül észrevétlenül tanít, miközben egy abszurd helyzetet teremt. A kritika egyértelműen az év legmerészebb könyvének nyilvánította A nyúlformájú kutyát, és ezzel maximálisan egyet is értek, pedig a grafikák nagyon messze állnak az ízlésemtől, mégis az alapötletet zseniálisnak tartom. Tizenhat év felett ajánlom, nagyobb kamaszoknak és fiatal felnőtteknek.