Főkép

A crossover, a műfajok keverése alapvetően veszélyes terep. Bárkinek, aki erre az ingoványra merészkedik, számolnia kell azzal, hogy jobb esetben nem veszik komolyan, rosszabban pedig kemény kritikák érik, vagy egyenesen leírják őt művészként. Az USÁ-ban élő kínai zongoraművész, Lang Lang mégis megpróbálkozott ezzel (valójában folyamatosan kísérletezik vele), és a magam részéről úgy érzem, hogy határozottan jó eredménnyel. A New York Rhapsody című albumával most az őt befogadó nagyváros, annak nyüzsgő-pezsgő, mindig újító szellemű kultúrája előtt tiszteleg.

 

Azzal mindenképp érdemes tisztában lenni, hogy az amerikai zenétől sosem állt távol a klasszikus szigor és a jazz játékosságának elegyítése. A legjobb példa erre talán Gershwin Rhapsody in Blue-ja, ez a blues-motívumokból modernista nagyzenekari hangkatedrálist emelő kompozíció. A művet számtalanszor feldolgozták már, ezért, akárcsak az olyan népszerű darabok esetében, mint például a Négy évszak, vagy Beethoven 9. szimfóniája, valami újat, valami egyedit érdemes – sőt, gyakorlatilag szükséges – hozzátenni ehhez, hogy a művész saját értelmezésére terelhesse a figyelmet. Lang Lang e felvételhez a jazz-legendát, Herbie Hancockot kérte fel, hogy működjön közre a megvalósításban, és az eredmény, azt hiszem, kellőképp meggyőző: egy sziporkázó, eleven, kortalan előadás, amely egyetlen momentumában sem tagadja meg az eredeti szándékot, mégis sikerül mainak, és szinte a pillanat eksztázisában rögtönzöttnek tűnnie.

 

Már ezért az egy darabét érdemes meghallgatni az albumot, ugyanakkor az igazán nagy dobás mégsem ez, hanem Leonard Bernstein West Side Storyjának egyik betétdala, a „Somewhere”, amely nem pusztán korszerű, szintetizátorokkal bővített hangzásával emelkedik ki a többi szám közül, hanem azzal is, hogy Lou Reed egyik dalával, a „Dirty Blvd.”-dal ötvözve szólal meg, és így a próza, az elektronika és a hagyományos hangszerek izgalmas trialógusának lehetünk fültanúi, és – az első hallgatáskor egészen biztosan, ám vélhetően a sokadik ismerkedéskor is – csak kapkodjuk a fejünket a zseniális megoldások miatt, vagy egyszerűen hagyjuk, hogy meditációhoz hasonlatos transzba csábítson minket a zene. Ahogy mindent, ezt is túl lehet hallgatni, észszerű dózisokban adagolva azonban aligha lehet megunni. Feltéve persze, hogy az ember valóban nyitott a crossover műfajára, és nem kiált rögtön szentségtörést a merész kísérletezés hallatán.

 

Bernstein még egy dala, a „Tonight” is szerepel a lemezen, és ugyan a feldolgozás kétségkívül ízlésesre sikeredett, közel sincs akkora hatással, mint a szerző merészebb felfogásban átértelmezett másik dala – vagyis talán épp a visszafogottság az oka a mérsékeltebb hatásnak. Ugyanakkor szép és hiteles interpretáció, a maga nemében méltó a beválogatásra. Ahogy az a köz- avagy kisembernek egykor fanfárt komponáló Aaron Copland két szerzeménye is, melyek csendes, szépséges merengésükkel keretbe foglalják az album zenei anyagát.

 

Jóval merészebb húzásnak tűnik viszont a könnyedebb műfajú szerzemények, például a Pókember című film főcímzenéjének beválogatása, melyet ezen az albumon Lang Lang a YouTube-nak köszönhetően hihetetlen népszerűségre szert tett Lindsey Stirlinggel ad elő. A poposabb, mondjuk úgy, blokk legsikerültebb darabja nekem a Kandace Springs énekével egészen drámaivá növekvő „New York Minute”, ez a régi Eagles dal, amely – és kövezzenek meg Don Henley csapatának rajongói – megítélésem szerint klasszisokkal jobb ebben a feldolgozásban, mint az eredeti, miközben azért megtartja annak erényeit is. Szintén nem a sikerületlenebb átértelmezések közé tartozik a „Moon River”, melyet Madeleine Peyroux éneke és Jerry Douglas gitározása tesz egészen izgalmassá, és aki látta az Álom luxuskivitelben-t, valahogy rögtön annak édesbús hangulatát juttatja eszébe e dal.

 

Egyszóval akár a klasszikus, akár a könnyűzene oldaláról közelítjük az albumot, mindenki találhat rajta a kedvére való számot, szerzeményt, Lang Lang kedvelőinek pedig a gyűjtemény kihagyhatatlan darabja lesz. Nem is annyira kuriózum, mint egyfajta önmagára találás egy idegen világban.

 

Előadók:

Lang Lang – zongora

 

Hungarian Studio Orcherstra

Illényi Péter – karmester

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Aaron Copland: Story of Our Town (From „Our Town”)

2. New York Morning – Jason Isbell

3. Empire State Of Mind – feat. Andra Day

4. George Gershwin: Rhapsody in Blue – feat. Herbie Hancock, London Symphony Orchestra

5. New York Minute – feat. Kandace Springs

6. Leonard Bernstein: Somewhere (Dirty Blvd.) – feat. Lisa Fischer, Jeffrey Wright

7. Main Theme (From „Spider-Man”) – feat. Lindsey Stirling

8. Leonard Bernstein: Tonight (From „West Side Story”) – feat. Sean Jones

9. Moon River (From „Breakfast at Tiffany’s”) – feat. Madeleine Peyroux

10. Aaron Copland: In Evening Air