Főkép

Úgy tűnik, az Európa Könyvkiadónál elhatározták, hogy idén kifejezetten a King rajongók kedvében akarnak járni. Szerencsére az elhatározást tett is követte, így 2016-ban egymás után jelentek meg a Setét Torony újabb kiadásának még elmaradt kötetei, a szerzőóriás fiatalkori, még Richard Bachman álnéven elkövetett szárnypróbálgatásai, lezárult a legfrissebb krimi trilógiája is, ahol Bill Hodges nyugalmazott nyomozó kalandjain izgulhattunk, valamint a 11.22.63 immár kemény borítós verzióban is elérhető. Egyedül novelláiból nem kaptunk újabb gyűjteményes kötetet, amíg a jelen cikkben tárgyalt mini-kötet – különösebb hírverés nélkül – meg nem érkezett a boltokba.

 

Az Európa Zsebkönyvek (tetsz)halott – vagy csak én nem láttam évtizedek óta egy kiadványt sem ami oda tartozna? – sorozatára figyelmemet sikeresen vonzotta oda az előrendelhető újdonságok közt véletlenül megpillantott A magas fűben – Teljes gázzal című kiadvány, ami Stephen King és fia, Joe Hill két hosszabb lélegzetű közös munkáját (a kisregény kategória talán túlzás lenne) tartalmazza. Mivel a King-függőségemet eleve nem nagyon kell magyaráznom, és a fia is bebizonyította több alkalommal már, hogy az alma nem gurult messze a fájától, nem meglepő módon azonnal rávetettem magam a könyvre, mikor megkaparintottam.

 

A könyv második és egyben rövidebb írása, a Teljes gázzal született meg előbb, méghozzá 2009-ben. Eredetileg a He Is Legend: An Anthology Celebrating Richard Matheson című antológiában jelent meg, amit nem túl nagy meglepetésre Richard Matheson (Legenda vagyok) munkásságának dedikáltak. Az ő munkája volt a „Párbaj” című novella is, amiből Steven Spielberg forgatott 1971-ben egy azonnal klasszikussá váló thrillert. A Teljes gázzal is egyike a „Párbaj” előtt tisztelgő, vagy abból ihletet merítő alkotásoknak. Az szinte egyértelmű volt, hogy az írók, akik mindketten a motorozás – és a Sons of Anarchy – szerelmesei, pont a „Párbaj”-t fogják átdolgozni. A két novella története ugyanis szinte teljesen megegyezik: egy ismeretlen kamionos terrorizálja az országút vándorait.

 

Azonban míg az eredeti történetben egy vétlen, magányos autós a célpont, addig az újabb verzióban egy nagyjából tíz pitiáner bűnözőből álló motoros banda – a Törzs –, akik egyéb zűrös ügyleteik mellett drogkereskedelemben utaznak. Azt viszont sehogy sem értik, hogy miért az ő bandájuk szúrta a szemét ennek az őrült kamionosnak, aki megállíthatatlan acélszörnyével egymás után tiporja el az előle megpattanni képtelen galeri tagjait. A több szereplőn kívül annyit ad még az íráshoz a két szerző, hogy a levakarhatatlan végzet képében tündöklő kamion mellett a bandavezér és fiának magánéleti problémáiba is beleláthatunk kicsit. Az apa imádja fiát, de közben látja rengeteg hibáját is – közülük talán a legkisebb az, hogy a fiú az érzelmeit finoman szólva sem viszonozza –, és egyáltalán nem biztos abban, hogy a gyerek megérdemelné-e igazából a kegyelmet. Apaként, törzsfőnökként – és vietnámi veteránként – azonban képtelen a biztos halál martalékául hagyni fiát és még élő barátait, és szembeszáll Góliáttal. Igazán vérbeli, profi kis thriller lett a Teljes gázzal, adrenalinnal és kipufogógázzal teli. Rövid példabeszéd arról, hogy a karma bizony néha tényleg működik.

 

A magas fűben egy 2012-ben, eredetileg csak elektronikus formában megjelenő írás, amiben egy testvérpár – az egyikük terhes –, a kansasi autóútról letérve, egy elhagyott autókkal teli autóspihenőben, az egzotikusnak hangzó „A Megváltó Fekete Szikla Temploma” mellett állnak meg pihenni, mikor az utat szegélyező magasra törő füves mezőről egy eltévedt kisfiú segélykiáltásait hallják meg. Gyorsan elhatározzák, hogy visszavezetik a nyilván valahol a közelben lévő gyereket a pihenőhöz. A mező azonban messze nem olyan békés hely, mint amilyennek tűnik...

 

Azok az olvasók, akik Kingtől misztikus/természetfeletti történeteket várnak, azok „A magas fűben”-ben nem fognak csalódni. King visszatért klasszikusnak számító szörnyes/ősi erős tematikájához. A lassan – itt persze azért nem olyan lassan, hiszen néhány tucat oldal az egész – egyre jobban kibontakozó szörnyű rejtély hatására a szereplők elvesztik a lábuk alól a talajt. Érzékszerveiknek nem hihetnek többé, közelről figyelve egyedi, de távolabbról nézve mégis jelentéktelen tucat-életük egy pillanat alatt darabjaira hullik, a félmondatokkal tökéletesen megmutatott kedves, szerethető személyiségük, akaraterejük sem segíti előre őket. Sötét, kegyetlenül komor történet arról, hogy az átlagembernek semmi esélye nincs a náluk jóval hatalmasabb erők ellenében.

 

King rajongóként 2016 tehát nagyszerű év volt, remélem valami hasonló dömpingben érkeznek az újdonságok jövőre is. A kötet pedig természetesen nagyszerű volt – persze a két történet fájóan kevésnek tűnik benne –, ami egyúttal a „jóárasított” könyveket tartalmazó Európa Zsebkönyvek sorozatot is visszahelyezte a térképre.