Blake Crouch: Sötét anyag
Írta: Vörös Eszter | 2016. 10. 13.
Sok különböző oka van, hogy miért lelkesedem a fantasztikus művekért, talán jobban is, mint a „földhözragadt” valós történetekért – ez utóbbiban nem a realitás zavar (sőt!), sokkal inkább a variációs lehetőségek korlátozott voltát érzem néha kevésnek –, az egyik legfontosabb ezek közül, hogy nagyon izgalmasnak tartom azt a fajta gondolati játékot, vajon hogyan reagálna az ember egy adott, lehetőleg minél elképzelhetetlenebb helyzetben. Úgy érzem, ez a gondolat az, ami Blake Crouch fantáziáját is leginkább mozgatja – a megalkotott háttér csupán díszlet, pont annyira van szükség rá, hogy az olvasó beleképzelhesse magát abba a bizonyos, a megszokott valóságtól igen eltérő kihívásokat felvonultató élethelyzetbe.
Jason Dessen teljesen váratlanul veszít el mindent, amit egészen addig az életének nevezhetett. Nyugodt, boldog családi élet ez feleségével, Danielával, és fiukkal, Charlie-val, ahol különösebb izgalmaktól vagy kihívásoktól mentes mindennapok, és a családtagokat egymáshoz kötő szeretet jelenti a boldogságot. A pár közös története korántsem indult zökkenőmentesen; megismerkedésük után pár hónappal Daniela teherbe esik, és végül közösen úgy döntenek, megtartják és együtt felnevelik a gyermeket. Jason egy kiemelkedően tehetséges fizikuspalánta, aki már az első saját felfedezéseit is publikálni igyekszik, Daniela pedig művészként szép karriernek nézhetne elébe – mindezt lényegében feladni kényszerülnek, mikor a család mellett döntenek.
Természetesen mindkettejük fejében többször is megfordul, hogyan alakult volna az életük, vajon hol tartanának, ha más döntéseket hoznak – talán Daniela épp egy saját kiállításának megnyitóján tündökölne, Jason pedig átvehette volna a rangos Pavia-díjat, amelyet most egykori barátja nyer el helyette. A megszokott forgatókönyv esetén Jason a váratlan események hatására ismerné csak fel, micsoda kincset birtokol családja képében, de a férfi félelmét pontosan az okozza, hogy már a cselekmény kezdetén tökéletesen tisztában van vele, mi az, amit elveszít, és ez megadja számára azt a célt is, amiért a végsőkig képes küzdeni. (Ugye ismerős a családjáért mindenre képes apafigura a Wayward Pines-ból?) Miután egy idegen férfi elrabolja, egy teljesen új helyzetben találja magát, ahol hiába nagyon hasonló minden, a régi megszokott életének nyoma sincs: nőtlen, ünnepelt sztártudós. Mit tehet ekkor Jason? Igyekszik kibogozni a valóság egyre kuszább szálait, megtalálni a módját annak, hogy visszatérhessen régi életéhez.
Az események folyamatosan pörögnek, egymást követik az újabb és újabb drámai felismerések, az egész történetet zaklatott hangvétel jellemzi, amelyet különösen erősít a szerzőtől korábban már megszokott töredékes próza a rövid tőmondatokkal, a tömör, tárgyilagos leírásmóddal. Mindeközben Crouch igyekszik minél többféle nézőpontot és eshetőséget megvizsgálni, választ keres olyan kérdésekre, mint például hogyan befolyásolja az ember személyiségének alakulását a meghozott döntéseinek sora. Hiába gyengébb a próza, sőt talán még kiforratlanabbnak is éreztem, mint a Wayward Pines esetében, hiába okoztak a fordulatok legfeljebb a főhősnek meglepetést (külső szemlélőként, mint amilyen az olvasó szerepe is, azért elég korán egyértelművé vált, miről is van szó), azért nem árt elgondolkodni azokon a dolgokon, amiket a szerző felvet.
Kit ne foglalkoztatna néha, hogy miként alakult volna az élete, ha bizonyos helyzetekben másképp dönt? Ki ne akarna néha valahol máshol, máskor, valaki másnak a bőrében lenni inkább? A regény olvasása közben nehéz nem elmélázni azon, vajon neked mid van? Hoztál olyan döntést valaha az életedben, amit megváltoztatnál? Mit tennél meg azért, ha lehetőséged volna egy másik valóságban úgy tovább élni, mintha annak idején máshogy döntöttél volna, ahol mindez a mostani eszeddel végiggondolva jobbnak tűnik? Egyáltalán fel tudnád mérni, mi mindennel járna pontosan az a másik út, mi mindent veszítenél általa, aminek jelenleg nem is feltétlenül vagy a tudatában? Számomra ez a történet, mint már sok más hasonló jellegű regény is más módokon, újra elhozta a felismerést, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy nem kell egy másik életre, egy másik verzióra vágynom. Érdemes a könyvben felmerülő kérdéseket önmagunknak is feltenni – talán meglepő, de mindenképpen tanulságos válaszokra lelhetünk.