Főkép

Janikovszky Éva idén lenne 90 éves. Sokak kedvenc írója, a magyar gyerekirodalom egyik kiemelkedő alakja, s egyúttal a gyerekeknek szóló modern, igényes szépirodalom egyik legfontosabb magyarországi meghonosítója 1926. április 23-án született, s 2003 nyarán, immár tizenhárom éve hunyt el. Népszerűsége azonban töretlen, könyvei jól ismertek itthon és külföldön, s ott vannak a Z és az Alfa generáció gyerekkönyvespolcain is.

 

Születésének évfordulóját ünnepelve a Móra Könyvkiadó új Janikovszky Éva művel lép a kicsi és kicsit nagyobb olvasók elé, még pedig stílszerűen igazi, születésnapos könyvvel.

 

A Zoli tortája kedves és tipikusan janikovszkys mese, amelyet korábban még sosem lehetett így, külön, könyvben elolvasni. Az írónő a Kisdobosban kezdte el megjelentetni a kritikusok által is dicsért elbeszélésfüzérét, amelyből az Ezeregy őrs tagjainak történeteit ismerhették meg az olvasók – s egyúttal egy olyan világ is megnyílt előttük, amely nagyon hasonlított az övékhez. Ebben a realista átlagvilágban fellelhető volt minden olyasmi, amivel egy korabeli gyerek találkozhatott: magány, siető, dolgozó, elfoglalt szülők, környezetváltás, sőt, hátrányos helyzet. Janikovszky Éva őrstagjai valódi gyerekek voltak, meséiket pedig áthatotta a szeretet: minden sztori azt sugallta, hogy a problémákra létezik megoldás a közösségben, az egymásra figyelésben vagy a családban. Épp ezért nem avultak el az írások, pedig ma már se őrsök, se Kisdobos.

 

S épp ezért teljesen időszerű a Zoli tortája is, amely egy rendhagyó születésnap története. Zoli ugyanis, aki nemsokára tízéves lesz, először szembesül azzal, hogy a kisgyerekkori rutinoktól és hagyományoktól is el lehet térni. Miközben már megszokta, hogy minden születésnapját együtt ünnepli a család, vagyis szülei és nagymamája, s minden születésnapon elkészül egy igazi, nagymama-féle csokitorta, most váratlan helyzettel szembesül. Nagymamája végre beutalót kap Hévízre, ám az időpont egybeesik a szülinappal. Mivel mindenképpen szeretne ott lenni kisunokája jubileumi köszöntésén, a család úgy dönt, elhalasztják az ünneplést. Zolinak tehát úgy kezdődik a születésnapja, mintha nem is aznap volna. Hogy azután hogy lesz belőle mégis meglepetésekkel teli nap tortával (sőt, két tortával), nagymamával és sok-sok kalanddal, az már maradjon a rövid elbeszélés titka. Ami viszont biztos, hogy azt elolvasva sokat nevethetünk, többször is magunkra ismerhetünk, s tanulhatunk valamit toleranciáról, egymásra figyelésről, szeretetről, öregségről és fiatalságról is. (No meg a kissé szórakozott apukákról…)

 

A könyv bátran ajánlható kisebbeknek és nagyobbaknak is: szeretni fogják. Én csak egyetlen dolgot sajnálok: hogy ehhez a kötethez Réber László nem készíthetett illusztrációkat, s így az olvasóknak be kell érniük Kárpáti Tibor Réber stílusát erősen és feleslegesen utánzó (legfeljebb azt némely érthetetlen bohóc- avagy kutyaorrokkal kombináló) képeivel. Tekintve, hogy a szinte szerzőtárs Réber életműve lezárt, talán izgalmas volna a Janikovszky-világba beengedni valami más, új képi szemléletet – hogy azok a művek is élvezhetőek legyenek, amelyeket esetleg még nem ismerünk olyan jól. Én több ilyet is szívesen olvasnék.

 

Remélem, Janikovszky Éva még sokat és sokáig mesél majd nekünk, magyar olvasóinak.