Főkép

A 2015-ös WOMEX Budapesten került megrendezésre, és számomra nemcsak a számtalan remek koncert miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert rengeteg új zenét ismertem meg általa. Ezért indítok egy új rovatot, amelyben – terveim szerint – a WOMEX-en kapott demókról és lemezekről, illetve a később érkezett korongokról írok röviden. Mivel a legtöbb esetben csupán párszámos promóciós anyagokról van szó, egy cikkben általában három albumot igyekszem bemutatni – szigorúan szubjektív alapon, némi háttérinformációval kiegészítve. Mindezt azért tartom fontosnak, mert bár népzenével jól állunk, és akad néhány exportképes hazai zenekarunk és előadónk, illetve időnként külföldi kollégáik is fellépnek nálunk, azért még bőven van mit pótolnunk. Nemcsak a nagy fesztiválok hiányoznak, hanem a komolyabb szólóturnék is – hogy ez elsősorban az anyagi helyzetből vagy más okokból fakad, azt mindenki döntse el maga. Egy azonban biztos: rengeteg megismerésre érdemes (vagy kevésbé érdemes) világzene vár még arra, hogy elindítsuk a lejátszónkban.

 

 

Katerina Tsiridou: Aman Katerina – A Tribute to Panayiotis Toundas (CD)

 

Úgy tűnik, néhány országban manapság újra felfedezik, közreadják a korábban nagyon népszerű muzsikákat. Gondolok itt a finnek és Karélia kapcsolatára, Bosznia-Hercegovina esetében a sevdah térnyerésére, vagy a görögöknél a rembétiko jelenkori népszerűségére. Ez utóbbiról korábban már írtam Dimitris Mystakidis lemeze kapcsán, és Katerina Tsiridou albuma a bizonyság rá, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem tényleg újra él ez a stílus. A 2015 decemberében megjelent korong tisztelgés a rembétiko népszerű zenésze és zeneszerzője, az 1886-ban Szmirnában született Panagiotis Toundas (Παναγιώτης Τούντας) előtt.

 

Katerina Tsiridou nem ma kezdte zenei pályafutását, mi több a stílushoz is van köze, hiszen közreműködött a Rosa Eskenazi énekesnőről, a rembétiko királynőjéről készített film (My sweet Canary) zenei anyagának felvételeinél. Tizenhét szerzemény sorjázik szépen egymás után az Aman Katerina lemezen, mi pedig hallgatóként elmerülhetünk a különféle hangulatokban, élvezve a változatos hangszerelést. Hol a buzuki hangja dominál, hol a gitár kerül előtérbe, helyenként a dob és a vonósok érvényesülnek – egyedül a színvonal marad egyenletes, köszönhetően a képzett muzsikusoknak, többek között Katerina férjének, Nikos Protopapas gitárosnak.

 

Kedvenceim közé tartozik a „Ein’ eſt ichis o anthropos” című dal, amelyben a Shantel lemezéről ismerős Areti Ketime énekel duettet. Itt nagyon érződik a népzene és a rembétiko keveredése, a gitár és a buzuki pedig olyan összhangban játszik, amire, megvallom, nem számítottam. A Szmirnából Pireuszba átmentett keleti dallamok többek között egy másik duettben (Aeroplano tha paro) vannak jelen, ebben Zacharias Karounis hangja érdekes ellenpontot képez Katerina Tsiridou énekével. A címadó szerzemény pedig megmutatja, milyen volt egy igazi sláger 1936-ban – miként ez a lemez bizonyság arra, hogy a rembétiko napjainkban is képes megszólítani az embert, megvan benne az a modernség, ami nemcsak a nosztalgiázók számára teszi kívánatossá, hanem a kortárs zene iránt érdeklődők újdonság iránti vágyát is kielégíti.

 

Kinek ajánlom: a görög zene, azon belül pedig a rembétiko szerelmeseinek.

2015-ben megjelent lemez (Protasis Music).

Bővebben az énekesnő weboldalán: https://www.facebook.com/katerina.tsiridou

 

 

 

Chouk Bwa Libète: Se Nou Ki La! (CD)

 

Újabb együttes, akiket a 2015-ös WOMEX-en volt szerencsém élőben látni, mivel az első sorból néztem végig a koncertjüket, amely emlékeim szerint majdnem tökéletes volt, egyedül a mindenkire kiszabott 45 perces játékidőt találtam kevésnek.

„...egyenesen Haiti szigetéről érkeztek, és minimalista felfogásban (ütőshangszerek, ének, tánc) prezentálták zenéjüket. Az eddig koncertekhez képest ez elég merész váltásnak tűnt, de élőben remekül működött, és nekem nagyon tetszett a Chouk Bwa Libète produkciója. Ráadásul olyan volt, mintha törzsi ünnepségen lennénk, azokban az időkben, amikor még nem voltak utak, telefonok, államok, hivatalok, és épp egy szertartást végzünk. De talán egy kicsit még ennél is ősibb, vagy újabb – ezt mindenki döntse el maga – eseményen vagyunk, amikor a mozdulatokban, a ritmusban van már némi hit (de nem vallás) – na ezt a pillanatot, ezt a hangulatot ragadta meg a Haiti csoport.”

 

Mindezek után attól tartottam, hogy látvány nélkül az első lemez nem okoz majd katartikus élményt – és igazam lett, mert élőben valóban jobban hatott a produkció. Viszont ennek ellenére ez egy nagyon jó lemez, ami nemcsak azért különleges, mert egy az egyben elrepít bennünket az éjszaka mélyére, amikor a tűz mellett összegyűlik a közösség, hogy az éppen esedékes szertartást megtartsuk. A kántáló ének (Sanbaton Dorvil), a rafináltan dolgozó dobosok, akik az egyértelműen Afrikából származó ritmusokkal hol felerősítik a hipnotikus állapotot, hol pedig az eksztázis felé taszítják a hallgatót, miközben elsőre kaotikusnak tűnő módon püfölik hangszereiket (és persze hozzáadják a dobolásról kialakított Haiti elképzelést).

 

A legszebb az egészben, hogy ebből a zenéből hiányzik bármiféle modern hangszer, csak fából és bőrből készült dobok, csörgők, ének és taps van jelen, no meg a vudu. A befogadás érdekében – ha egy mód van rá – nem javaslom a több darabban/alkalommal történő meghallgatást, mert a lemez a maga teljességében hat igazán. Persze mondhatjuk, hogy a hetvenes években létrejött Mizik Rasin stílus, ami gyakorlatilag a gyökerekhez, az eredeti haiti hangzáshoz való visszatérést jelentette, szóval ez a muzsika rokon az ázsiai sámánok révülésével, de ez, azt hiszem, az átlag zenefogyasztónak nem jelent nagy segítséget. De talán a mellékelt videó, a WOMEX-en rögzített „Jimo Marasa” című Sanbaton Dorvil szerzemény segít a ráhangolódásban.

 

Kinek ajánlom: vudu zene, felaprított szárnyasok nélkül, az énekre és a ritmusra helyezve a hangsúlyt.

2015-ben megjelent album (Buda Records)

Az együttes web oldala: https://www.facebook.com/choukbwa

 

 

Az eheti harmadik lemezről (Chárán-Po-Rántán) túlságosan terjedelmes írás született, így az külön cikkben kerül publikálásra pár napon belül.