Főkép

A szerző honlapján van egy oldal, amelyiken arra a kérdésre válaszol, hogy melyik a kedvenc regénye. Korábban a Freaky Deaky című kötetet nevezte meg, 2002 után pedig a Tishomingo bluest. Márpedig – morfondíroztam előzetesen magamban – ha neki ennyire tetszik, akkor az rossz könyv nem lehet. Utólag sem látom másként, sőt mi több, arrafelé hajlok, hogy ez a legjobb, amit tőle olvastam. Ami azért nem semmi állítás, elvégre Raylan Givens kalandjai valódi krimiremekek, nem hiszem, hogy angolszász vonalon Leonardnak túl sok vetélytársa lenne az ezredforduló után.

 

Hamarjában azt sem tudom, hol kezdjem a méltatást. Talán a környezettel… igen, az jó lesz indításnak. Korábban többször morogtam azért, mert könyveiben a szereplők gyakorlatilag a közösségen kívül léteznek, sem kapcsolódási pontjuk nincs, sem hajlamuk arra, hogy hétköznapi emberekkel kapcsolatot létesítsenek. Ezúttal egy pillanatig sem éreztem így, sőt, teljesen valódinak fogadtam el azt a vidéki Amerikát, amelyet Leonard felvázolt. Tunica városa, Mississippi államban, valahol délen, szálloda és kaszinó, saját alvilággal, rendőrséggel, turistákkal, mindenféle nőkkel. Elmore Leonard a rá jellemző minimalista stílusban vázolja fel ezt a miliőt, ami azonmód életre kel a keze alatt. Mi több, nemcsak a jelen, hanem a múlt is elénk tolakodik, a maga lincselős-polgárháborús valóságával.

 

Merthogy a cselekmény meghatározó része egy polgárháborús csetepaté újrajátszása alatt történik, és szerzőnk nem hagyja ki a lehetőséget, hogy alaposan beavasson bennünket egy ilyen látványosság kulisszatitkaiba. Mennyire fontos az, hogy délinek vagy északinak öltözik be az ember, komolyan gondolja a múltidézést, vagy csak műanyag huszárként vitézkedik a hétvégén és a korhű egyenruha alatt már nem korabeli alsóneműt visel. A rendezők miként adják meg a módját, hogy az összesereglő civilek ne maradjanak le a látványosságról – valamint az is kiderül, miként lehetnek részesei az élménynek a nők. Szerintem Leonard tapasztalatgyűjtésként biztosan részt vett ilyen hagyományőrző megmozduláson, különben nem lenne ilyen életszerű ez a rész.

 

A korábbi regényekben sem lehetett panasz a szereplőkre, de ezúttal tényleg mindenki a helyén van. Kezdve a szemünk elé tuszkolt toronyugró Dennis Lenahannal, aki igazából csak függetlenségre, és fellépési lehetőségekre vágyik, és maga sem tudja, hogy eladja lelkét az ördögnek vagy sem. Hasonlóan bizonytalan a nőkkel kapcsolatban, illetve a szerelem, az igazi társ megtalálása is a bizonytalan kimenetelű tennivalók közé tartozik nála. Ettől függetlenül egy cool figura, aki mindennapi adrenalin adagjáért mászik fel huszonnégy méter magasra, és ugrik bele a hordozható medencéjébe. Hasonlóan megnyerő pasi Robert Taylor, akiről kezdetben nem is tudjuk kicsoda, csak beszélőkéjét és történeteit élvezzük, miközben bevezet bennünket az igazi muzsika, a blues nagyságai közé. Gyakorlatilag ők ketten lenyúlják a showt, mindenki más csak statiszta – időnként fontos statiszta – csupán. Legyen szó fekete verőlegényről, helyi bunkóról, korrupt rendőrről, tisztességtelen vállalkozóról, örömlányról, csaposról – és még számos karakter kerül a szemünk elé. Mindenki éli a saját kis életét, vannak vágyai, keserűsége, el nem ismert korlátai – és ettől a sokszínűségtől (is) válik annyira szerethetővé a Tishomingo blues.

 

Ezzel még nincs vége a méltatásnak, hiszen ott van még a cselekmény, amely kezdetben egyszerű vidéki hakninak, dédnagyapán esett sérelem miatti kesergésnek tűnik, hogy aztán bandaháború, akarom mondani észak-déli csetepaté kerekedjen belőle. Egyszerűen bámulatos, ahogyan Leonard keveri az előre kitervelt lépéseket a véletlenszerű fordulatokkal. Bizony több ízben csak tátottam a számat, hogy ez nem lehet igaz – mert ilyen lehetetlen lépéseket talán csak a Fargo című filmben láttam.

 

Nem folytatom, ez egy remek könyv, igazi baltával faragott hard boiled krimi, ráadásul egyáltalán nincs túlírva, ez majd 270 oldal kellőképpen karcsú, megköveteli a feszességet a szerzőtől, igazi olvasóbarát méret. Egyszerűen hihetetlen, mire volt képes 77 évesen Leonard.