Főkép

Amikor annyi idős voltam, hogy nem is diákigazolvánnyal kellett mindenféle belépőjegyeket vennem, hanem csak rám nézett a pénztáros, majd megkérdezte az éppen aktuális kísérőmet, hogy „Hány teljes árú lesz a gyerekjegy mellé?”, nos, akkoriban imádtam a fényeket. Pláne a színeseket. Nem túlzok, bár azt hiszem, ezzel sok gyerek van így, legyen az kaleidoszkóp, tűzijáték, gyertya, stroboszkóp, zseblámpa... Emlékszem, hogy mindig izgatottan dekoráltam a szobám falát sötétben világító matricáimmal (amitől persze a szüleim agybajt kaptak, ha leszedte a tapétát). De még ennél is nagyobb esemény volt, amikor lakberendezési áruházba mentünk vásárolni: én megcéloztam az elektronikai részleget, és addig ott rohangáltam, amíg a pénztár felé nem kellett vennünk az irányt – ahogy én neveztem, „lámpaországban”.

 

Ha őszinte akarok lenni, ma is ugyanakkora csodálója vagyok a fényeknek, legfeljebb egy komoly felnőtthöz méltóan jobban álcázom az izgatottságom.

 

Éppen ezért nyűgözött le annyira a Fővárosi Állat- és Növénykert új kiállítása:. a tárlat a Sárkányok Éjszakái – kínai fényvarázs az Állatkertben hangzatos névre hallgat. Aki esetleg ebből a „sárkányok” szóra kapta fel a fejét, azt gyorsan le is hűteném, sárkány ugyanis csak egy van, az viszont hatalmas. De kárpótlásként a fényvarázs több, mint találó kifejezés a kiállításra. Ha a Praktikerben öt évesen a lámpák birodalmát fedeztem fel, akkor ez mindenképpen kiérdemli a „lampiondzsungel” megnevezést: több tucat, kínai kézművesek által készített egyedi, kivilágított lampiont tekinthetünk meg a kertben, amelyek stílszerűen tematikájukban is alkalmazkodtak a helyszínhez. Nagy részük állatokat (nem sárkányokat, hanem létező lényeket) ábrázol: vannak tigrisek, vaddisznók, antilopok, krokodilok, majmok, hattyúk, rovarok, flamingók, tulajdonképpen minden, amelynek élő párja is megtalálható az állatkertben. Ezt egészítik ki a növény-lampionok – amelyek közül az óriási tavirózsák kifejezetten gyönyörűek –, valamint a kínai kultúrára utaló elemek. A már említett sárkányon kívül, amely a főbejárattal szemben tátja színesen világító száját az éppen belépőkre, a kínai zodiákus jegyeit szimbolizáló figurák is részei a kiállításnak.

Az egyes lampionok nem véletlenszerű módon, hanem nagyon is logikus kompozíciókba rendezve tárulnak a szemünk elé, így a hattyúk és tavirózsák egyazon „tavon” úsznak, a tevék a kaktuszok között bóklásznak, a bogarak a házak tetején mászkálnak. Némelyik elrendezés már messziről látszik, bevilágítva a hozzá vezető ösvényt, míg mások bokrok és fák takarásában bújnak meg, így okozva ezzel kellemes meglepetést. Ez pedig újabb szintre emeli a fény-sötétség kontraszt miatt már egyébként is sejtelmes és titokzatos kaland misztikáját. Nem is csodálom, hogy az állatkert igazgatója, Dr. Persányi Miklós megnyitó beszédében megjegyezte: az elektromos hálózat átalakítása nem kevés fejtörést okozott a szakembereiknek, mert egyértelmű, hogy inkább a művészi koncepció volt az úr, mint a praktikusság.

A megnyitó maradéktalan élvezetét számomra igazából egyetlen tényező akadályozta: sokszor a lampionok helyett arra kellett figyelnem, nehogy fellökjem a körülöttem szaladgáló, lelkesen visongó emberpalánták közül valamelyiket. Ebből is látszik, hogy a kicsik maradéktalanul imádják a kiállítást, de bárkinek, akiben hozzám hasonlóan egy gyerek veszett el, tartogathat valamit. Az egyre melegedő tavaszias időben kifejezetten kellemes program lehet egy esti sétával egybekötve, valószínűleg erre alapoztak a szervezők is: az Állatkert minden nap a szokásos nyitvatartási időn túl 19 és 22 óra között a Sárkányok Éjszakái látogatói előtt is megnyitja kapuit.

 

A kiállítás május 22-éig tekinthető meg.