Főkép

Könyvet ajándékozni szerintem remek móka (hát még kapni!). Az idei karácsony valahogy úgy alakult, hogy a szokottnál jóval több könyvet gyűjtöttem be, ami aztán szép csomagolópapírba kerül, és majd a tűlevelek alatt pihengeti ki a vásárlás fáradalmait. Így sokat kellett azon gondolkodnom, hogy kihez milyen kötet is passzolna – hogyan tudom a legjobban eltalálni az ízlését? Olyat adjak inkább, amiért én rajonganék? Vagy inkább valami biztosra menjek, hiszen a Háború és béke mindenkinek a polcán kötelező kellék? A karácsony előtti hajrában arra kértem a szerkesztőség tagjait, hogy nevezzenek meg ők is egy-egy könyvet, amit valamilyen indoknál fogva fontosnak, érdekesnek tartanak, vagy amit egyszerűen csak nagyon várnak. Hátha így másnak is megkönnyíthetjük az utolsó pillanatos vásárlást.

 

Azonban akármennyire is rajongunk a könyvekért, idén arra gondoltunk, hogy ajánlunk még valamit. Olyan „dolgokat” kerestünk, amiket szívesen látnánk a karácsonyfa alatt, amit nagy örömmel adnánk – ez lehet színházjegytől mozijegyen át videójátékig bármi, a lényeg, hogy valamilyen oknál fogva kötődjünk hozzá. Mert nekünk nagy élvezetet jelentettek. Mert imádtuk őket hallgatni, nézni. Mert szeretnénk, ha mások is megismernék ezt az örömöt. Mi így kívánunk mindenkinek kellemes ünnepeket – kívánjuk, hogy teljen mindenkinek boldogságban, békességben, örömben ez a pár nap.

 

Baranyi Katalin

 

Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom

(Typotex)

 

Ez a könyv állítólag egy novellaválogatás, mégpedig egy litván írónő tollából, sok humorral és életbölcsességgel. Amikor azonban beszereztem, teljesen meglepett az alcímével: Esszék. Ez ugyanis az a műfaj, amelyet általában ki nem állhatok. Mégis, miután beleolvastam az első „esszébe”, alig tudtam letenni a könyvet. Megszólított. Nagyon női volt, nagyon humoros és teljességgel meglepő. Azóta vár rám a gyűjtemény: a fa alá kerül. Karácsonykor talán az is kiderül, miért esszék ezek a novellák – vagy novellák ezek az esszék?

 

Találkozás

(Pesti Színház)

 

Egy férfi és egy nő találkozása. Egy fiatalember és egy középkorú asszony találkozása. Szenvedély és szenvedés, múlt és jelen találkozása a színpadon. Tragédia szerelemről, történelemről, diktatúráról és arról, hogyan lehet tovább élni, ha sebeket hordozunk a lelkünkben, amelyeket a szerelem, a történelem, a diktatúra okozott... Nádas Péter tragédiáját október 23-án mutatta be a Pesti Színház. A kamaradarab főszerepében az azóta Prima-díjat nyert Börcsök Enikő és Junior Prima-díjat kapott Király Dániel látható, a lélegzetelállító és torokszorító színházi élményt pedig a két színész mélységekkel és meglepetésekkel teli játéka mellett Eszenyi Enikő formabontó rendezése biztosítja. Aki elmegy a darabra, figyeljen a függönyre – és ne felejtse el megnézni a makettet az előtérben... Karácsonytájban december 23-án és január 2-án is látható a Találkozás: én bárkinek szívesen vennék jegyet erre a megdöbbentő előadásra, aki szereti a színházat és szeret gondolkodni.

 

Dr. Benkő Marianna

 

Dan Simmons: Ílion

(Agave)

 

Nagyon régen vártam már úgy egy megjelenést, hogy az végül nem okozott csalódást – de az Ílion beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A nagyívű, eposzi cselekmény hátterében egyáltalán nem sikkadnak el a szereplők, Simmonsnak mindenre kiterjed a figyelme. Az izgalmas figurák még izgalmasabb térben kóborolnak, a felvázolt világ az utolsó milliméterig kidolgozott. Így bejárhatjuk a jövőbeli Földet, a Marsot, a Jupitert és holdjait, de a megidézett ókori Tróját is. A szívünk mellett azért az agyunk is dolgozhat, mert a szédítő események mellett mindig marad egy kis idő Shakespeare, vagy éppen Proust elemzésére. Intellektuális kaland a negyedik bolygó vörös síkjain istenekkel és halandókkal – ez és még sok minden más együtt az Ílion. Csak ne két év múlva érkezne a befejező kötet...

 

A Star Warstól Schindlerig – John Williams-gálakoncert & Star Wars: Az ébredő erő együttes megtekintése

(Pannonia Entertainment & InterCom)

 

Nem tudom, másutt is most mutatják-e be, de Szegeden a premierrel azonos napon vetítették a Disney Concert Hall nyitógáláját, ahol Gustavo Dudamel vezényletével a Los Angeles Filharmonikusok John Williams alkotásait játszották el. A nagyívű pályafutás számos elemét meghallgattuk, talán nem feltétlenül a legjobbakat (a Kapj el, ha tudsz filmzenealbumáról kevesebb is elfért volna), de Ytzhak Perlman előadásában a Schindler listája témái felejthetetlenek. És amikor maga a mester vezényli az Imperial March-ot, kihagyhatatlan. Ezek után pedig érdemes az új epizódot is megnézni, mert a régi és az új találkozását ügyesen abszolválja, így könnyű kimaxolni a Star Wars-életérzést.

 

Galgóczi Móni

 

Philip Kerr: Kieső helyen

(Jaffa)

 

Amikor férjhez mentem, boldog voltam, hogy nem kell focit néznem, nem kell róla beszélni, mert nem releváns a téma. Aztán az élet úgy hozta, hogy a Premier League az életem részévé vált – elfogadtam, magamévá tettem, megszerettem, sőt, még kedvenc csapatot is választottam, hogy legyen tétje meccseket nézni. Olvasni is szeretek, Nick Hornby korábban már belerángatott egy focis könyvbe, az jó volt, de reméltem, nem lesz több. Tévedtem. Mert Philip Kerr képes volt arra, amire előtte sokan nem, hogy egy „focis” könyv kapcsán felkeltse, és szinten is tartsa az érdeklődésemet. Respect.

 

Seal: 7 (CD)

(Magneoton)

 

Vannak az ember életében időszakok, amikor a tudatos énje „szabadságra” megy, és jön a többi – nálam most éppen az emocionális jött elő. Nem tudom  megmagyarázni, hogy miért, de nagyon vártam az új Seal lemezt, mert bár a feldolgozásait is képes voltam feltétel nélkül szeretni, sőt, rajongtam értük, azért vágytam már valamire, ami róla, belőle szól. Szerintem ez a nemes egyszerűséggel 7 címre keresztelt lemez az, amire vártam, és ami éppen akkor jött az életembe, amikor szükségem volt rá, akár egy falat kenyérre, így senki ne lepődjön meg, amikor úgy érzem, hogy a lemez minden egyes hangja együtt rezonál velem.

 

Galgóczi Tamás

 

Török András – Wachler Tamás: A nevezetes magyar Országház és a tér, ahol áll

(Országgyűlés Hivatala)

 

Ha a főváros emblematikus épületeiről beszélünk, akkor az első öt között biztosan megemlítődik az Országház. Ez nem csak azt jelzi, mennyire különleges, hanem azt is, milyen fontos számunkra. Függetlenül a benne tartózkodó politikusok teljesítményétől, az ország háza közös tulajdonunk, amelyet azonban nem ismerünk alaposabban. A szerzőpáros könyve ezen próbál változtatni – véleményem szerint sikeresen. Ugyanis nem fotóalbumot kapunk, hanem a fényképek mellé magyarázatokat, kiegészítő információkat, múltidézést – egyszóval mindazt, aminek köszönhetően teljes képet alkothatunk a Parlamentről, és ennek köszönhetően más szemmel nézzük a jövőben.

 

Faris: Mississippi To Sahara (CD)

(Wrasse Records)

 

A Mississippi To Sahara lemezén az olasz-tuareg származású Faris nem csinál mást, csak eljátszik tíz, mára klasszikusnak számító, a Mississippi deltavidékéről származó bluest. Na de hogyan! – és ez itt a lényeg. Ahogyan az a jazz örökzöldeknél szokásos, mindegyiket a saját képére, stílusára dolgozta át, és újfent rácsodálkozom arra, mennyire hasonlít egymásra az amerikai és a sivatagi blues. Miközben Faris tiszteleg az olyan példaképek előtt, mint Son House vagy Muddy Waters, gyakorlatilag elképesztő tehetségről tesz bizonyságot. És nem csak azzal, hogy háromféle gitárt használ…

 

Palczer-Aschenbrenner Eti

 

Tibi atya: Minden napra egy feles – Tibi atya füveskönyve

(Humbák Könyvek)

 

Ha lenne időm a kislányom mellett olvasni, akkor kivételesen nem szépirodalmat kérnék a fa alá, hanem egy könnyed, szórakoztató kötetet. Valamit, amit két pelenkázás között gyorsan átlapozható, és jókat lehet rajta derülni. Régóta követem Tibi atya agymenéseit az interneten, ezért kíváncsi lennék, mi újat tud kitalálni. A kiadó beharangozója rövid elbeszéléseket és görbe tükröt ígér az olvasóknak. Engem meggyőzött, a komolytalanságra szavazok az idei évben. 

 

 

Assassin’s Creed Syndicate

(Ubisoft)

 

Egy nagyon-nagyon várt játékra szavaznék az idén. Alig egy hónapja jelent meg az új AC rész, amely Londonban, az ipari forradalom idején játszódik – és hát a korábbiakból kiindulva biztosan most is lenyűgöző lesz a látvány és felejthetetlen az élmény. A trailere meggyőzött, ki kell próbálnom az új, többszörös nézőpont miatt. Tavaly is bekerült a fa alá a legfrissebb rész, remélem, idén sem lesz másként…

 

Szabó Dominik

 

Bartis Attila: A vége

(Magvető)

 

Annyi izgalmas és engem érdeklő könyv jelent meg a karácsonyi szezonban, hogy elsőre választani sem tudtam. Jelöljem minden könyvmoly álmát, az S-t? Jelöljem az új Pynchon-regényt, amire végre én is rá fogom szánni magam? Jelöljem a csodaszép borítójú új Tan Twan Eng kötetet? Aztán eszembe jutott, hogy itt van nekünk Bartis Attila, akire… hát, igen, évek óta várunk, hogy új regénnyel jelentkezzen, úgyhogy nem is kerülhet más ide. Próbálok nem elvárásokkal felé tekinteni, pedig A nyugalom után nagyon magasra tette a lécet. Az a regény egyszerűen széttépett, fájt, letaglózott, és amikor már nyöszörögtem a szenvedéstől, akkor még belém rúgott párat. Nem szívesen olvassa az ember, nem szórakozik jól rajta, vagy nem örül annak, hogy olvashatja. De mégis elemi létszükséglet, ami alól nem tudom kihúzni magam. Remélem, hogy A vége is el tudja érni ezt nálam. Elvégre mi passzolna jobban az ünnepekhez, ha nem a nyomorult fájdalom?

 

Ifjúság

(Mozinet)

 

DVD-n még nincs, csak karácsony környékén kezdik gőzerővel játszani mozik, ellenben már egy ideje mindenféle premier előtti vetítéseken látható, úgyhogy én is eljutottam rá – és szavak nincsenek, hogy mennyire le vagyok nyűgözve. Sorrentino nálam végérvényesen felírta magát a kedvenc rendezőim listájára, no nem mintha A nagy szépséggel már nem került volna fel rá. Azzal A nagy szépséggel, amit moziban vagy háromszor láttam, meg még párszor itthon, és azóta sem tudok betelni vele, annyira tökéletes. Az Ifjúság pedig nem marad le mögötte, legalább annyira csodálatos, legalább annyira szórakoztató, legalább annyira fájdalmas. Elképesztő moziélmény, ami után még órákig (sőt, napokig) nem térsz magadhoz, csak gondolkodsz, és mosolyogsz, és szomorkodsz, és ámuldozol. Azt hiszem, még nekem is meg kell néznem párszor, hogy igazán felfogjam, mennyire jó is az, amit láttam.

 

Takács Gábor

 

John Brunner: Zanzibár

(Metropolis Media)

 

Sci-fi kiadásilag egész jól állunk, de vannak olyan klasszikusok, amik fájóan hiányoznak: a Zanzibár is ilyen volt. Ez a regény egyenesen a hatvanas évekből érkezett, és egy olyan víziót tár elénk, amire csak azt tudjuk mondani: ez a fickó látta a jövőt, a mi jelenünket. Ráadásul mindezt olyan komplex szövegben jegyezte le, hogy minden posztmodern irodalmon nevelkedett ember megnyalja az ujját – Kim Stanley Robinson és David Brin (meg a cyberpunk és a modern sci-fi jelentős része) Brunner köpönyegéből bújt elő.

 

Liza, a rókatündér

(MediaPro)

 

Akinek még nem volt szerencséje az elmúlt időszak legkreatívabb, legviccesebb, legegyedibb magyar filmjéhez, az már DVD-n is megnézheti Liza, a rókatündér történetét. Attól függetlenül, hogy mindenféle hazai és nemzetközi díjat besöpört, én magam is bizonyíthatom: eddig még senkivel nem találkoztam, akinek ne tetszett volna ez a film. Néhol szívmelengetően naiv, máskor kacagtatóan ötletes, remek jelenetekkel és figurákkal. És feledhetetlen zenével, amit szintén megvehetünk karácsonyra bakeliten! Dánsz dánsz, háb á gúd tájmú!

 

Uzseka Norbert

 

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (illusztrált kiadás)

(Animus)

 

Tartottam magam, ameddig bírtam. Nem vettem meg egyik illusztrált angol verziót sem (tényleg, mi lett Nagy Kincső csodás dizájnjával?), pedig voltak már szépek és jók, és igyekeztem a Potter franchise-ból csupán a lényegre szorítkozni: megvan a teljes sor magyarul, és kész. Egy fia Griffendél-sál vagy mű-varázspálca nem sok, annyit se vettem. De ennek az új kiadásnak most már nem tudtam ellenállni. Mégpedig Jim Kay illusztrációi miatt. Ő festette a Szólít a szörny című csodás és megrázó könyv képeit is, és az alapján, amit a neten láttam a Potter rajzaiból, nem maradt kérdés, hogy kell-e – biztos vagyok benne, hogy adott hozzá annyit Kay, hogy ritka, drága ajándékként megkapjam. Azt még nem tudom, a gyerekeimnek is ebből akarok-e felolvasni. Talán jobb, ha előbb maguk képzelik el. De nagyon várom, hogy újra magába szippantson a történet, melyet sokan és sokat szidtak, mely annyi helyről merített (lopott?), hogy felsorolni is nehéz lenne – és amely mindezek ellenére olyan szórakoztató és szerethető.

 

Ignite: A War Against You (CD)

(Century Media)

 

Ez most kissé csalás, ugyanis 1. a Hammer kapcsán már hallottam ezt a lemezt; és 2. csak januárban jelenik meg, mégis ez az, amit nagyon vártam már (kis híján tíz éve nem volt új Ignite album), és szinte karácsonyi ajándékként érkezik, még ha nem is kimondottan ünnepi valami. Az Ignite egy kaliforniai punk-rock/hardcore zenekar, élén az Amerikában született, de magyar származású Téglás Zolival, aki magát amerikai magyarnak vallja, és amellett, hogy úgy énekel, ahogy csak kevesen tudnak a punk-hc színtéren, többek között olyan nemes ügyek tevékeny elkötelezettje, mint hogy Veresegyházán (ahol részint lakik) ne vágják ki az évszázados fákat. Zolinak nagyon fontosak a magyar gyökerei, és ez néha a zenéjükben is megjelenik. Így a CD végén hallható a „Falu” című dal, ami megrázó tisztasággal szól arról, mit jelent elindulni egy faluból, illetve hogy milyen volt ott régen az élet. De az anyag többi, angol nyelvű dala is szuper, csupa pozitív energiabomba. Nem is kérdés, hogy CD-n is meg kell, hogy legyen; az mp3 nem elég!

 

Vörös Eszter

 

Siobhan Dowd: A láp gyermeke

(Pongrác)

 

Az Éles és gyors sikoly az egyik első kötet volt, amit a Pongrác Kiadó kínálatából felfedeztem, és Dowd rögtön bekerült azok közé a szerezők közé, akiknek minden művét olvasni akarom. Sajnálatos okokból ez az életmű nem lehetett túl nagy (mindössze négy regény és a végül Patrick Ness közreműködésével megjelenő Szólít a szörny köthető a szerzőnőhöz), de olvasásra annál érdemesebb kötetek ezek. Nagy örömömre szolgál, hogy végre érkezik egy újabb Dowd regény magyarul is, én mindenesetre biztosan beszerzem, és azonnal el is olvasom, amint tudom!

 

Vad Fruttik: Tudom milyen (CD)

 

Nem kifejezetten karácsonyi hangulatot árasztó lemez, de a Vad Fruttik idei albuma az évvégi hajrában tökéletes társ volt a véget nem érő túlórázáshoz. A Darabok óta rajongok a zenekarért, és ez a tíz új dal sem okozott csalódást, csak ajánlani tudom. Lehet furcsa, de hiába hívják néha magukat is „érfelvágós” zenekarnak, nekem mindig hihetetlen energiát tud adni a zenéjük, legszívesebben folyamatosan nyomnám az újrajátszás gombot, és üvöltve énekelném az éjszakába az új kedvenc számaimat. Egy biztos, jövőre mindenképpen meg kell őket hallgatnom újra élőben is…