Főkép

A nyár jazz albuma, lélegzetelállító. Már a borító is nagyon ütős: a több karból összeálló egyetlen ököl a békét reprezentáló fehér galambbal a közepén első ránézésre az egység békés erejét látszik vizualizálni. Az album meghallgatása után az erő mibenléte is értelmet nyer, amely feltehetően a banda roppant egységes, együtt lélegző sodrásának a szimbolikája. Az mindazonáltal teljesen érthetetlen, hogy a „mastermind” Terence Blanchard (trombita) miért gondolta úgy, hogy ez az egység annyira erős, hogy a többiek nevét külön felesleges is megemlíteni: a vendég énekeseken kívül csak annyi szerepel a borítón, hogy az E-Collective működik közre, az is csak hosszas nyomozás után derül ki, hogy a gitáros Charles Altura, a nemrég Chick Corea Electric Bandjében feltűnt új zsenipalánta.

 

Egy rendkívül dinamikus funky nyitja a korongot, amelyen PJ Morton énekét keveri organikus kavalkáddá a trombitaszó, hogy a következő „See me as I am” témán Altura egy fergeteges gitárszólóval jelezze megérkeztét. A többnyire mérsékelten torzított hangszíneken játszó muzsikus legizgalmasabb jegye az egyes hangok relatív kontextualizálása, az egyik fő hangról a másik fő hangra megérkezések kis egységeinek nagyobb motívumokba helyezése, amely íveken valójában nem csak fő és mellékhangok léteznek, hanem ezeknek millió kis alosztálya is, amelyeknek az egymáshoz képest megformálódó viszonyai képezik játékának igazi dinamikáját. Nagyon várjuk már régen beígért, önálló szóló albumát, de sajnos már évek óta csak a „Coming Soon” felirat borzolja az idegeinket weboldalán. Addig is be kell, hogy érjük közreműködéseivel – Chick Corea Vigil korongja mellett Tigran Hamasyan Red Hail albumán szintén figyelemreméltót alkot.  

 

Terence Blanchard pedig folyamatosan bizonyítja sokoldalúságát: a nagy jazz ikonok, mint Herbie Hancock (Flow) vagy a Disney-nek készített korongok után most másoknak hagy teret maga mellett nőni. Így a már említett Morton három témában is helyet kap, hogy a „Shutting Down” kompozíciójában soulos beütésben is énekelhessen, amelyet aztán az „I ain’t got nothing but time”-ban is megismétel, a bevezető melódiát unisonóban dúdolgatván Blancharddal. Dr Cornel West ezzel szemben inkább az igazi fekete szocio-problematikát közvetíti gép-rádió hangon Amerika elnyomó, háborús retorikájának felidézett keretei között.

 

Az album egyik erénye voltaképpen a hátránya is: az egyes témák borzasztóan monotonak, ezért kifejezetten buli, futás, kocsi, utazászene, azaz minden olyan pillanatban élvezhető, amelyben szívesen kapunk egy kis extra, muzikális impulzust. Mindazonáltal a monoton beateket a ritmusszekció nagyon nagy húzó erővel képes végtelenítve játszani és variálni, az alapok rendkívül kemények, amelyekre mindenki lubickol („Tom & Jerry”).

 

Szuper korong, a nyár esős napjaiban is.

 

Előadók:

Terence Blanchard – trombita

Ecollective:

Charles Altura – gitár

Fabian Almazan – zongora, szintetizátor

Donald Ramsey – basszusgitár

Oscar Seaton – dobok

 

Vendégek:

PJ Morton – ének

Dr Cornel West – hang

 

Elhangzó szerzemények:

1. Compared to What

2. See me as I am

3. Everglades

4. Breathless

5. Confident Selflessness

6. Shutting Down

7. Soldiers

8. Samadhi

9. Talk to me

10. Tom & Jerry

11. I ain’t got nothing but time

12. Cosmic Warrior

13. Midnight