Főkép

100 idegen szó verses magyarázata, írja az alcím. Őszinte leszek: nem olyasmi, amit ezt meglátva azonnal lekapnék a polcról. De miután elolvastam, igen megváltozott a hozzáállásom, és szeretném a hátoldali fülszövegben emlegetett gyerekeknek és játékos kedvű felnőtteknek ajánlani. Jól fognak szórakozni.

 

Abba ne menjünk bele, hogy 100 magyar emberből hányan hány szónak tudnák megmondani a magyar jelentését. A népnevelésnek ezen a téren nyilvánvalóan van helye, de eredménye, hacsak nem úgy csinálják, ahogy Laik Eszter, nem biztos, hogy lesz.

 

Laik Eszter viszont azt csinálta, hogy írt ehhez a 100 szóhoz egy-egy hosszabb-rövidebb verset (melyekből a hosszabb is rövid), méghozzá jellemzően humorosat. Olyat, hogy az ember, legyen bár gyerek vagy játékos kedvű felnőtt, ezáltal biztosan könnyebben és gyorsabban jegyzi meg, mit is jelent az, hogy bigott, bóvli, demagóg, gasztronómia, vagy akár maffia. Mindezekkel tisztában lenni nem úri kiváltság, ellenben életmentő is lehet, de legalábbis elengedhetetlenül fontos a mai világban való elboldoguláshoz.

 

Egyébként nem csak ezért komoly is ez a könyv. Egyik-másik szócikknél abba a pár sorba annyi mindent sűrít a mai világról Eszter, hogy a haikuk és egyéb ütős pársoros versek rajongói is, nos, rajongani fognak érte. Ez a része a sztorinak persze jobbára a felnőttek örömét fogja szolgálni, de hogy emellett ők is nagyokat fognak nevetni, azt garantálom. A gyerekek meg pláne.

 

Azt azért el kell mondanom, hogy nem mindegyik versike egységesen magas színvonalú. Akadnak döccenő sorok, kínosabb rímek, de a zöme hozza azt a szintet, aminek a mértéke 1 varródani. Mindezt a The New Yorker magazinban is publikáló Kárpáti Tibor jellegzetesen minimalista, rendkívül éleslátó és ütős rajzai illusztrálják.

 

Nem tartok attól, hogy kötelező iskolai olvasmány lesz az Abszurd, bravúr, celeb, de azért a szülők meg nyitott pedagógusok bátran adják oda a gyerekeknek. Isten őrizzen a túldimenzionálástól, de meglehet, hogy ez a könyv önmagában útját állná a birkává nevelésnek.