Főkép

Fülszöveg:

Nehéz idők járnak a Lázadó Szövetségre...

A karbonittömbbe fagyott Han Solo a rettegett csempészfejedelem és gengszter Jabba, a hutt kezére jut. Luke Skywalker és Leia hercegnő egy kockázatos küldetés keretében beszivárognak a kegyetlen bűnöző tatuini sivatagi palotájába, hogy bármi áron megmentsék.

Ezzel egy időben Darth Vader és Palpatine császár egy új és még erősebb Halálcsillag építésén dolgozik, hogy egyszer s mindenkorra elpusztítsák a Lázadó Szövetséget. A Birodalom a félig elkészült űrállomás védelme érdekében az addig érintetlen Endor bolygón épít pajzsgenerátort, amely a Halálcsillag egyetlen gyenge pontja

A Lázadók végső esélye, ha egyesítik flottáikat és létrehoznak egy gigantikus armadát... hogy egy hősies, utolsó leheletig tartó harcot vívjanak a galaxis leghalálosabb fenyegetése ellen.

 

A Csillagok háborúja 1976-ban indult útjára, és a későbbi mozifilmek a sci-fi legnépszerűbb és legnagyobb hatású alkotásává tették, sikere évtizedeken átívelve mindmáig töretlen. Az olvasó az eredeti regény újra szerkesztett, napjaink nyelvezetéhez és az azóta hatalmas méretűre nőtt Star Wars univerzumhoz pontosabban illeszkedő kiadását tartja a kezében.

 

 

Részlet a könyvből:

ELŐSZÓ

 

Az űr mélységes mélye. Csak a hosszúság, a szélesség és a magasság; majd ezek a dimenziók visszagörbültek önmagukba, és olyan fekete mélységet hoztak létre, amelyet csak a pislákoló csillagok képesek mérni, bukdácsolva az űrben és elhomályosulva a végtelenben. A mélységes mélyben.

E csillagok jelölték a világegyetem pillanatait. Voltak öregedő, végsőt lobbanó narancsszínű napok, kék törpék, sárga ikeróriások. Voltak összeomló neutroncsillagok és tomboló szupernóvák, melyek egyre tágultak a jeges végtelenbe. Voltak születő csillagok, élő csillagok, pulzáló csillagok és haldokló csillagok. És ott volt a Halálcsillag.

A Halálcsillag stacionárius pályán keringett a galaxis peremén, a zöld Endor hold körül – a hold anyabolygója már rég elpusztult egy ismeretlen kataklizma következtében, és elenyészett az ismeretlen tartományban. A Halálcsillag a Birodalom fegyveres harcbázisa volt; majdnem kétszer akkora, mint elődje, amelyet a felkelők erői sok évvel ezelőtt elpusztítottak – majdnem kétszer akkora, de ereje több mint kétszerese. Pedig még csak félig készült el.

A sötét félgömb az Endor zöld világa fölött függött, félig kész építmények csápjai tekeregtek élő útitársa felé, mint egy mérges pók tapogatózó lábai.

A gigantikus űrállomás felé egy birodalmi csillagromboló közeledett utazósebességgel. Hatalmas volt – maga is egy város –, mégis méltóságteljes könnyedséggel haladt, mint valami óriási tengeri sárkány. Tie vadászok tucatjai kísérték, fekete rovarra emlékeztető harci repülők, melyek előre hátra cikáztak a csatahajó körül: felderítést végeztek, kutattak, dokkoltak, rajokba rendeződtek.

A hajó főzsilipje hangtalanul kinyílt. Rövid villanás látszott, ahogy egy birodalmi sikló emelkedett ki az üreg torkából a világűr sötétjébe. Határozott céltudatossággal száguldott a félkész Halálcsillag felé.

A pilótafülkében a sikló kapitánya és másodpilótája a műszereket olvasták le; figyelték a leszállási manővereket. Mindketten ezerszer végrehajtották már ezt a műveletet, most azonban különös feszültség volt a levegőben. A kapitány a kommunikátor kapcsolójához nyúlt, és beleszólt mikrofonjába:

– Repülésirányítók, itt az ST–321. Kék engedélykód. Megkezdjük a közelítést. Kapcsolják ki a védőpajzsot!

A hallgatóban zörej hallatszott, majd a hangárparancsnok hangja:

– Amint ellenőriztük az adásuk kódját, kikapcsoljuk az elhárító védőpajzsot. Legyen készenlétben…

A pilótafülkére ismét csend borult. A hajó kapitánya a szája szélét harapdálta, idegesen mosolygott a másodpilótára, és azt mormogta:

– Amilyen gyorsan csak lehet, kérem, nehogy soká tartson. Ő most nincs olyan hangulatban, hogy várjon…

Uralkodtak magukon, nehogy hátrapillantsanak a hajó utastere felé, ahol most a leszállás miatt kihunytak a fények. A fülke sötétjéből kihallatszó, félreismerhetetlen mechanikus légzés hangja félelmetes türelmetlenséggel töltötte be a helyiséget.

Alattuk, a Halálcsillag vezérlőtermében, technikusok járkáltak a műszerfalak előtt, figyelték a körzet űrforgalmát, repülési engedélyeket adtak, biztosítottak bizonyos területeket bizonyos járművek számára. A képernyőkezelő hirtelen riadtan pillantott a kijelzőjére; a képernyőn maga a harcállomás és az Endor látszott, meg egy energiaháló – a védőpajzs –, melyet a zöld hold bocsátott ki, és körülfonta a Halálcsillagot. Csakhogy most ez a biztonsági háló tágulni kezdett, szétvált, és egy tiszta csatorna formálódott benne – egy folyosó, amelyen át egy pont, a birodalmi komphajó akadálytalanul hajózott a hatalmas űrállomás felé.

A technikus gyorsan odahívta parancsnokát a képernyőhöz, mert nem tudta, mi a teendő.

– Mi ez? – kérdezte a tiszt.

– Ennek a hajónak első osztályú elsőbbsége van – igyekezett a technikus hitetlenkedésnek feltüntetni a hangjában bujkáló félelmet.

A tiszt csak egyetlen pillantást vetett a képernyőre, és már rá is jött, ki van a hajón. Csak ennyit mondott maga elé:

– Vader!

Végigsietett a kikötőt mutató képernyő előtt, ahol már látszott az utolsó manővereket végző sikló, és a dokk bejárata felé igyekezett. Odafordult a felügyelőhöz:

– Tájékoztassa a parancsnokot, hogy Vader nagyúr hajója megérkezett.

A mozdulatlanul álló sikló szinte eltörpült a hatalmas hangár óriási méreteihez képest. Katonák százai rendeződtek alakzatba és vették körül a hajó feljáróhídjának alját – fehér egyenruhás birodalmi rohamosztagosok, szürke ruhás tisztek és a vörös köpönyeges elit Császári Gárda. Valamennyien vigyázzba merevedtek, mikor Jerjerrod moff belépett.

A magas, sovány és öntelt Jerjerrod volt a Halálcsillag parancsnoka. Sietség nélkül haladt végig a katonák sorfala előtt, a hajó feljáróhídja felé. Jerjerrod azért nem sietett, mert ez azt jelentette volna, hogy másutt szeretne lenni, ő pedig az az ember volt, aki pontosan ott tartózkodott, ahol lenni akart. A nagy emberek sosem sietnek – mondogatta előszeretettel –, a nagy emberek másokat siettetnek. Mindazonáltal Jerjerrodot nem vakította el a becsvágy; egy ilyen látogatást, mint a sötét nagyúré, nem lehetett félvállról venni. Ezért ott állt a sikló ajtaja előtt, és várakozott – tisztelettel, de nyugodtan.

A hajó fedélzeti nyílása hirtelen felpattant, még merevebb vigyázzállásra ösztönözve az alakzatban álló osztagokat. A kijáratban először csak sötétség derengett; majd lépések, majd a jellegzetes gépies légzés; végül a homályból kiemelkedett Darth Vader, a Szith rendjének nagyura.

Vader lesietett a feljárón, keresztülnézve az alakzaton. Jerjerrodhoz érve megállt. A parancsnok biccentett a fejével, és elmosolyodott.

– Vader nagyúr, ez aztán a váratlan öröm. Megtisztel bennünket a jelenlétével…

– Hagyjuk az udvariaskodást, parancsnok! – Vader hangja úgy visszhangzott, mint a kút mélye. – Az uralkodó elégedetlen azzal a sebességgel, ahogy dolgoznak. Azért jöttem, hogy az építkezés újra az eredeti ütemezés szerint haladjon.

Jerjerrod elsápadt. Ez váratlan hír volt.

– Biztosítom önt, Vader nagyúr, hogy az embereim a lehető leggyorsabban dolgoznak.

– Esetleg felgyorsíthatom a munkájukat olyan módszerekkel, amelyeket ön nem vett számításba – morogta Vader. Természetesen megvoltak a módszerei, ez köztudott volt. Módszerek és ismét csak módszerek.

Jerjerrod megőrizte tartását, bár valahol odabent a kapkodás réme kezdte szorongatni a torkát.

– Erre nem lesz szükség, nagyúr. Közölhetem önnel, hogy az állomás a terv szerinti időre működőképes lesz, ehhez nem férhet kétség.

– Félek, az uralkodó nem osztja az ön optimizmusát a helyzet megítélésében.

– Attól tartok, lehetetlent kér – próbálkozott a parancsnok.

– Magyarázza meg esetleg neki, ha megérkezik – Vader arca láthatatlan maradt a halálos fekete maszk alatt, de az elektronikusan modulált hangból is kiérződött a gúny. Jerjerrod még jobban elsápadt.

– Az uralkodó idejön?

– Igen, parancsnok. És meglehetősen elégedetlen lesz, ha lemaradás lesz az ütemtervhez képest, mikor megérkezik. – Hangosan beszélt, félelmet gerjesztve mindenütt, ameddig a hangja elhallatszott.

– Megkettőzzük az erőfeszítéseinket, Vader nagyúr. – És komolyan gondolta. Mert hát végszükség esetén még a nagy emberek is sietnek.

Vader ismét leeresztette a hangját:

– Remélem is, parancsnok. Az ön érdekében. Az uralkodó nem tűr további késedelmet, ami a törvényen kívüli lázadók megsemmisítését illeti. Titkos híreim is vannak. – Ezekbe a bizalmas részletekbe csak Jerjerrodot avatta be: – A lázadók flottája egyetlen hatalmas armadává gyűlt össze. Itt a lehetőség, hogy egyetlen könyörtelen csapással szétzúzzuk őket.

Egy rövidke pillanatra Vader lélegzete mintha felgyorsult volna, majd visszatért megszokott ritmusába, amely olyan volt, mint a barlangban süvítő szél.

 

A Kiadó engedélyével.