Főkép

Némileg felforgatta a magyarul megjelenő sci-fi/fantasy könyvek összetételét a Warhammer sorozat angol kiadójának döntése, melynek nyomán egy jó darabig se Felix és Gotrek, se Szellemirtók, se más ezekben az univerzumokban játszódó regény nem jelenik meg idehaza. Kicsit olyan ez, mint amikor kifutott mind a Battletech, mind a Shadowrun sorozat, hiszen akkor is az volt a kérdés, mi kerül helyette az olvasók kezébe, és az vajon mennyire lesz sikeres.

 

Akkor és ott nem sikerült megoldani az utánpótlást, de a váltás talán most összejön a Szukits Kiadónak. Egyrészt jóval nagyobb, szélesebb kínálattal rendelkezik (szerzői sorozatok, Dűne, Star Wars, stb.), valamint a korábbi kedvelt Warhammer szerzőknek számos, más világokon játszódó regénye van, amelyek talán képesek elbűvölni a potenciális vásárlókat.

 

Elsőként William King kapott erre esélyt, aki annak idején a warhammeres Felix és Gotrek duót köszönhetjük. Ez a páros szerintem a legjobb, ami ezen a káoszverte világon történt könyvkiadásilag, így érthető sajnálkozásom, hogy szerzőnk eme ígéretes felvezetés után félbehagyta a sorozatot (amit aztán Nathan Long vitt tovább). Ilyen előélet után arra voltam kíváncsi, vajon miként kezdi el ezt a ciklust, hiszen Warhammeren a világgal nem kellett túl sokat foglalkoznia. A kezdés mikéntjén túl az érdekelt, vajon képes másféle történetmesélésre, vagy ugyanazt kapjuk, mint Felix és Gotrek esetében.

 

A felvezető könyv elolvasása után azt kell mondjam, hogy az első kérdésemre kielégítő választ kaptam. Új világot kreált, amiről sem túl sokat, sem túl keveset nem árult el. Képletesen szólva olyan mintha egy új arc bukkanna fel az életünkben, aki elsőre szimpatikus, ezért sokat lógunk együtt, de az alapos múltidézés helyett inkább a jelen eseményeivel, közös kalandjainkkal foglalkoznunk, és csak egy-két elszórt utalás történik a múltjára. Pontosan ez a helyzet a világgal is. Több oldalas felvezetés helyett azonmód belecsöppenünk a hétköznapokba, ahol senki sem érez késztetést a magyarázkodásra. Hiszen mindenki tudja, hogy vannak sárkányok, terrarchiak, varázslók és hatalmi torzsalkodások – az emberek pedig másodosztályú állampolgárként, csekély jogok birtokában szolgálják uraikat.

 

A sorozat első ránézésre a félig ember, félig terrarchi Rik életét követi majd. Róla annyit tudunk meg, hogy félvér árva, aki haragosai elől a seregbe menekült, de a jelenlegi közkatonai pozíciónál többre vágyik. Nem az a kifejezett hőstípus, és ezt az állításomat nem csak a nyomornegyed utcáin eltöltött múltjára alapozom, hanem a történet során meghozott döntéseire. Ez utóbbiak között helyes és helytelen egyaránt előfordul, de úgy tűnik ezen a világon ez teljesen normális.

 

A hadsereg hangsúlyos jelenlétének köszönhetően csatákban, csetepatékban nincs hiány, azonban érzésem szerint ezek visszafogottabbak a warhammeresekhez képest, amire nem kézenfekvő magyarázat „hősünk” csekély harctéri tapasztalata. Erről azonban csak a következő kötet után mondok határozott véleményt, amikor már több hasonló helyzeten vagyunk túl. Addig várom a folytatást, köszönhetően pár érdekes mellékszereplőnek, és az ígéretes lehetőségeket rejtő világnak. Egy biztos, fogalmam sincs, merre viszi tovább a történetet William King.

 

Aki szerette a szerző korábbi regényeit, az nyugodt szívvel vegye kézbe ezt a történetet, illetve akik kedvelik a kardrahányós, túlélős, morálisan vitatható szereplőket mozgató fantasyt, azoknak jó választás lehet a sorozat.