Főkép

A teltházas Trafóban Bill Frisell túlnyomórészt legújabb korongjáról játszott és ahhoz illő témákat választott körítésül Greg Leisz pedál steel gitáros, Tony Scherr basszusgitáros és Kenny Wollesen dobos társaságában. Akik esetleg felkészületlenül érkeztek vagy félreértették az album címével hirdetett koncert értelmét, azok feltehetően valamiféle nagyon modern jazzmuzsikálásra számíthattak, és ezért távozhattak viszonylag korán. Pedig valójában a címben szereplő űrkorszak arra az időszakra utal, amelynek kezdetét 1957-ben szokás megjelölni, amikor is a Szovjetunió fellőtt és elsőként a Föld körüli pályára állított egy műholdat, a Szputnyikot, amivel kezdetét vette a hidegháborús űrverseny.

 

Ennek az időszaknak, az ötvenes és hatvanas éveknek a country, surf, blues vagy éppen rock & roll tematikájából készített feldolgozásokat Frisell, anélkül, hogy a jazz műfajához adoptálta volna teljesen azokat. Inkább a tőle már megszokott módon, elsődleges céljaként mind az album, mind pedig a koncert alapján az látszik, hogy egy olyan hangkép megteremtésére törekedett, amelyben megőrződik az egyes témák belső integritása, de teljesen megváltozik a zene dinamizmusa. Wollesen dobolása nem felesleges virtuozitással, hanem a többnyire 4/4-es ritmusok olyan típusú energikus tördelése által ad új alapot a zenének, hogy az egykori Shadows hard rock együttesnek számított volna a maga korában egy ilyen dobossal. Tony Scherr meglehetősen egyszerű és többnyire monoton játéka is eltér a régi elődöktől, mert az általa játszott basszusszólamok sokkal előrébb és hangosabban kapnak teret, mint ahogyan az űrkorszak muzsikusai azt egykor elképzelték. Az összkép mégsem válik hivalkodóvá, hanem nagyon is harmonikus.

 

Ebben persze nemcsak Frisell rendezőelvének van nagy szerepe, hanem a csodálatos ritmus- és pedál steel gitáros Greg Leisznek is. Rendkívüli pontossággal játszott másodszólamai, színes akkordjátéka és persze a zenének egyfajta természetes fluiditást kölcsönző pedál steel gitár játéka lenyűgöző, a muzsika egész este szárnyalt tőle. Bill Frisell pedig magához hűen sosem siet sehová, bár nagyon tud, mégsem az a célja, hogy megmutassa, hogyan gitározik, hanem sokkal inkább az, hogy a többiekkel együtt feloldódjon a saját ízlésükre formált hangok világában, amely – ahogyan azt a CD borító is jelzi – a nagy Americana fontos és integráns részévé kíván válni.

 

Ebbe a művészetbe kapott mindenki bepillantást, aki kíváncsi volt a kvartettre és élvezte ezt a fajta muzsikát, Bill Frisell egy újabb kalandjának gyümölcsét.

 

Előadók:

Bill Frisell  – gitár

Greg Leisz – gitár, pedál steel gitár

Tony Scherr – basszusgitár

Kenny Wollesen – dobok