Főkép

Nemrégiben egy nemzetközileg elismert magyar karmestert láttam a televízióban Bach egyik passióját vezényelni, és elszörnyedtem a mahleri dimenziókig feldúsított nagyzenekaron és kóruson, melyek ugyan nem tudtak rontani a páratlan szépségű zenén, leginkább mégis a modernizmus korában hatalomra jutott kollektivizáló diktatúrák nagyzási hóbortját idézték, és éles ellentétben álltak az autentikus, történetileg hű hangzásra törekvő művészek előadási gyakorlatával. Ez utóbbiak közé tartozik viszont a karrierjük kezdetén még úttörőnek számító Hilliard Ensemble, akik elsősorban a középkortól a kora barokkig terjedő időszakra koncentráltak (vagyis Bach nem szerepelt a repertoárjukon), és pontosan azt a visszafogottságot és a kottához, a zeneszerzői utasításokhoz a lehető legjobban ragaszkodó hozzáállást képviselték, amely oly izgalmassá tette ezeket a kísérleteket.

 

Johannes Ockeghem áhítatot keltő rekviemjében ragyogóan megmutatkozik a Hilliard-hangzás férfias ereje. Nem puszta metaforára gondolok, hanem arra, hogy minden szólamot férfiak énekelnek. Manapság az ilyesmi nem számít teljesen szokatlannak, noha kifejezetten elterjedtnek sem mondható, csupán egynéhány évvel az után azonban, hogy Alfred Deller törekvéseinek köszönhetően az előadói gyakorlatban újfent meghonosodott a kontratenor éneklés hagyománya, az ilyesmi még valóban merésznek, ha talán nem is forradalminak számított. A Requiemben különösen izgalmasnak tűnnek a középkort idéző, már-már hocketusra emlékeztető szólamellentétek, valamint a Dufay hatását mutató, faux-burdonnal megtámogatott passzusok. A Missa „Mi-mi” már sokkal jellegzetesebben ockeghemi mű, melyben a szólamok sűrítése és szétbontása mintegy a brüsszeli csipke finomságát utánozza, ám anélkül, hogy egyszerű imitációval próbálkozna. Ehelyett a szólamok teljes önállóságára való törekvés megfigyelhető az építkezésben és a dallamvezetésben.

 

Josquin des Prez motettáinak tempóvételéből – a későbbi, más előadók által készített felvételek ismeretében – arra következtethetnénk, mintha jóval nagyobb létszámú kórus adná elő ezeket, vagy valamely hatalmas tér visszhangossága kényszerítené a Hilliard Ensemble-t ennyire erőteljes visszafogottságra. A hangok kristálytiszta intonációja, a szólamok tökéletes követhetősége azonban kiérlelt koncepciót sugallnak. Különösen feltűnő a lassú áradás a chansonok időnként meglepő, már-már a késő reneszánsz világi művek táncosságát megelőlegező könnyedségével és játékosságával kontrasztba állítva, a legfeltűnőbb ellentét mégis a „Je ne me puis tenir d’aimer” sűrű imitációja és az Ockeghem halálára komponált gyászének szabadabb szólamkidolgozása, az ellenpont árnyalatokban a nagy elődöt idéző használata között érezhető.

 

Orlandus Lassus a reneszánsz egy még későbbi szakaszának képviselője, és míg építkezése éppoly összetett, mint Ockeghemé vagy Josquiné, a fúvós együttessel, vagy orgonával és lanttal kiegészített kórus már a barokk jóval nagyobb szabású műveit előlegezi meg. A bűnbánati Dávid-zsoltárok nem annyira Palestrina, mint inkább Heinrich Isaac vagy akár Andrea Gabrieli kompozícióival mutatnak rokonságot, csúcspontjait pedig többnyire a teljes apparátust kihasználó, méltóságteljesen dinamikus, megindítóan emelkedett pillanatokban érik el. Az az erő, amivel a Hilliard Ensemble ilyenkor megtölti a harmóniákat, a tökéletessé egyik mintaképét tárja elénk.

 

Sokan bizonyára a Jan Garbarekkel közös felvételekről és a nálunk is meglehetősen gyakori fellépésekről, vagy a húsz és huszonegyedik századi szerzők kórusműveinek interpretálásának köszönhetően ismerik a Hilliard Ensemble-t, ám nekem mindig is a kezdetek jelentik a legnagyobb élvezetet, úgy a reneszánsz műveket, mint az első pár évtized albumait értve ez alatt. Ez az újrakiadás pedig pontosan ebből a zenetörténeti korszakból és pályaszakaszból ajándékoz meg minket három nagyszerű koronggal.

 

Előadók:

The Hilliard Ensemble

Paul Hillier – karvezető

 

Kees Boeke Consort (CD 3)

John Toll – orgona (CD 3)

 

A lemezen elhangzó művek listája:

CD 1

1-9. Johannes Ockeghem: Requiem UMissa pro defunctis) a 2-4

10-14. Johannes Ockeghem: Missa „Mi-mi” (Missa quatri toni) a 4

 

CD 2

Josquin des Prez: Motets & Chansons

1. Ave Maria | Motet a 4

2. Absalon fili mi | Motet a 4

3. Veni Sancte Spiritus | Motet a 6

4. De profundis clamavi | Motet a 4

5. Scaramella va alla guerra (a 4) & Loyset Copère: Scaramella fa la galla

6. In te Domine speravi (a 4)

7. El grillo (a 4)

8. Milles regretz | Chanson a 4

9. Petite camusette | Chanson a 6

10. Je me complains | Chanson a 5

11. En l’ombre d’ung buissonet | Chanson a 3

12. Je ne me puis tenir d’aimer | Chanson a 5

13. La déploration de la mort de Johannes Ockeghem (a 5) (Nimphes de bois)

 

CD 3

Orlandus Lassus: Psalmi Davidis poenitentiales

1. IV Miserere mei Deus – Psalm 50 (ensemble, consort)

2. V Domine exaudi orationem meam: el clamor meus – Psalm 101 (ensemble, consort)

3. VI De profundis clamavi – Psalm 129 (ensemble)

4. VII Domine exaudi orationem meam: auribus percipe – Psalm 142 (ensemble, consort)