Delain: The Human Contradiction (CD)

Valami lehet a hollandiai vízben – és most ne tessék rosszra gondolni! –, más magyarázatot ugyanis nehéz lenne találni arra, hogy a szimfonikus metal három élvonalbeli együttese – a Within Temptation, az Epica és a Delain – is ott székel. Persze van összefüggés, hiszen Martin Westerholt, a Delain motorja Sharon den Adeléket erősítette egészen 2001-ig. De ez már történelem.

 

Tehát aki a Within Temptationt kedveli, annak a Delainnel sem lesz problémája. Igaz, itt az éneket megspékelik némi háttérhörgéssel is, de a hangsúly mégis Charlotte Wessels hangján van, ami bizony elég hasonló Sharonéhoz – ki tudja, talán még az énektanáruk is ugyanaz. Azonban a Within Tempation az utóbbi időben egyre populárisabb, kevésbé rockos zenéket ír, ami a rajongók egy részét elriasztja, még ha a koncerteken fémesebb is a hangzásuk. Nem érheti ez a vád a Delaint: ők bizony nem poposodnak, itt a gitárok jobban hallatszanak, sőt, a dobok is tisztességgel megdörrennek.

 

De hogy ne csak összehasonlításokból álljon az ismertető, lássuk, mit is hallhatunk (elnézést a képzavarért). Nehéz írni a lemezről, mert szinte mindegyik dal hasonló recept szerint készült, még csak komolyabb színvonalbeli különbségek sincsenek. A lemez rövidebb a manapság megszokottnál: ugyan kilenc szám található rajta, mégsem növi túl a bakelitlemez hosszát – de tény, hogy nincs is rajta üresjárat, még lírai nóta sincs, végig lendületes, szimfonikus metallal van dolgunk.

 

A nyitó „Here Come the Vultures” némileg Nightwish-esen kezdődik, hogy aztán alaposan bekeményítsen – persze a bekeményítést a stílusirányzat keretein belül kell érteni, de Wessels kisasszony is megmutatja, hogy igazi rocker torokkal rendelkezik. Kellemes tehát a bevezető, de a tárgyalás még több finomságot tartalmaz. A „Your Body is a Battleground”-nak például kimondottan dobhártyacsiklandó az énekdallama, a gitárszóló is több mint meggyőző – a banda egyébként elég sok gitárost elfogyasztott fennállása során, örvendetes lenne, ha Timo Somers-nél végre megállapodnának. Klipnótául a „Stardust”-ot választották, ami nem feltétlenül a legjobb dal a lemezen, de kétségkívül igen fülbemászó a dallama, és képes lehet nagyobb közönséget is megszólítani.

 

 

Ha egy számot kellene kiemelni, az egyértelműen a „Sing to Me” lenne az: ebben a női és a férfi ének felelget egymásnak – újabb kényszerű összehasonlítással élve – a Theatre of Tragedy-t idéző módon. A két előbb említett szám érdekessége, hogy mindkettőben a Nightwish-basszer Marco Hietala adja a férfi vokált, aki már korábban is dolgozott a csapattal. A záró „The Tragedy of the Commons” is a „felelgetős” számok közé tartozik, különlegessé a háttérkórus teszi, amelyhez a három vendégjátékos egyike, a The Agonist énekesnője, egyúttal az Arch Enemy új hörgője szolgáltatja a hangját. Érdemes említést tenni a több számban is fellelhető szimfonikus elemekről is, melyek sokat hozzáadnak a lemez élvezeti értékéhez. Lírai számot tehát tényleg nem kapunk, még – címe dacára – a „Lullaby” sem igazi altatódal.

 

Az albumnak kiadták a limitált digipack változatát is, amelyen két bónusz szám („Scarlet” és „Don`t Let it Go” címmel), több élő felvétel, illetve a „Sing to Me” és a „Your Body Is A Battleground” nagyzenekari verziója kapott helyet. Igen jó anyaghoz van szerencsénk, olykor mégis az az érzésünk, hogy ezt már hallottuk valahol – ami persze nem feltétlenül baj. „Győztes csapaton ne változtass” – szól az Alf Ramsey-i bölcsesség, a nyerő recepten sem feltétlenül kell. Ráadásul Delainék valamivel keményebbek az „unokatestvéreknél”, tehát mindenképpen rászolgálnak a bizalomra. A csapat áprilisban csatlakozott a Within Temptation turnéjához – mivel utóbbiak már március közepén jártak Budapesten, a magyar rajongók egyelőre hiába várnak rájuk, de bízunk benne, hogy mihamarabb ellátogatnak hozzánk is.

 

Az együttes tagjai:

Martijn Westerholt – billentyűsök

Charlotte Wessels – ének

Sander Zoer – dob

Otto Schimmelpenninck van der Oije – basszusgitár, vokál

Timo Somers – gitár, vokál

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Here Come the Vultures

2. Your Body is a Battleground

3. Stardust

4. My Masquerade

5. Tell Me, Mechanist

6. Sing to Me

7. Army of Dolls

8. Lullaby

9. The Tragedy of the Commons

 

Diszkográfia:

Lucidity (2006)
April Rain (2009)

We Are the Others (2012)

Interlude (2013)

The Human Contradiction (2014)