Főkép

Érdeklődésem a biológia iránt nagymértékben Gerald Durrellnek köszönhető, akinek magyarul megjelent könyveit annak idején rongyosra olvastam (és valószínűleg a jelzők iránti szenvedélyemben is szerepet játszott). Ugyan könyveinek többségét egy nagyobb gyerek is élvezettel olvashatja, két léghajós gyerekkönyve a fiatalabbakat célozza meg, s oltja be tudásszomjjal és az állatok szeretetével.

 

A Léghajóval a dinoszauruszok földjén nem sokkal az első kötet után játszódik, amikor a Dollyblutt gyerekek már éppen kezdenének ráunni a nyugalmas életre. Nagybátyjuk, Gerry azonban agyba-főbe verve felbukkan, hogy Emma és az ikerfiúk, Iván és Konrád segítségét kérje: Lord Irtó Artúr és segédje, Betonkéz elrabolták a Belladonna nevű léghajó utánfutóját, és vele együtt az időgépet is. Míg Gerry az időgépet a dinoszauruszok tanulmányozására használta fel, Irtó Artúr a történelem legnagyobb trófeáira feni a fogát. Gerry bácsi és a gyerekek Irtó Artúr nyomába erednek, több földtörténeti koron is átrepülnek, minden állomáson új dinoszauruszokat ismerve meg. Összebarátkoznak többek között egy gnathosaurusszal és egy scolosaurusszal, szárnyas dínók és gazemberek rabolják el őket, vulkánkitörés, Tyrannosaurus rex  más falánk vadak fenyegetik őket, de a könyv végén természetesen elbánnak a gazfickókkal.

 

Kedves gyerekkönyv ez, amely nem sokat öregedett az eltelt évek alatt, még ha azóta a dinoszauruszos könyvek dömpingje el is árasztotta a piacot. Viszont az anatómiailag minél pontosabb dínóábrázolások helyett Graham Percy bájos ceruzarajzai illusztrálják a könyvet, ráadásul Gerald Durrellt nagy szakállával, pocakjával így is rögtön fel lehet ismerni – az azonban érdekes, hogy önmagát mogorva, morgós öregútként ábrázolja, holott jól tudjuk, milyen jó a humora, és kétlem, hogy a való életben is mindenért rámorrantott volna a gyerekekre.

 

Ez a humor talán keveset csillan meg ebben a könyvben, és a felnőtteknek írt Durrell-könyvekhez képest kevésbé színes a stílus is – az általam oly nagyon szeretett színes leírásokból ezúttal nem sok akad, itt inkább a kalandon, a cserfes dinoszauruszokon és a talpraesett gyerekeken van a hangsúly. De sebaj – az a gyerek, aki a léghajós történeteket megszerette, csak még inkább szeretni fogja a Családom és egyéb állatfajtákat, amikor majd elég nagy lesz hozzá. És ki tudja, talán kedvet kap hozzá, hogy biológus, állatorvos vagy paleontológus legyen...