Főkép

„Képzeld el, hogy mennyire izgalmas lehetett Dvořák megérkezése New York-ba 1892-ben, amikor a vizionárus cseh komponista elkezdte megteremteni a végső ’amerikai’ klasszikus zene karakterét. Mentesen a ’klasszikus’ bármilyen szűk definíciójától, azokat az elbűvölő pentaton skálákat és ritmikus mintákat tanulmányozta, amelyek az ’őslakos’ amerikai zene és az afro-amerikai spirituálék sajátja volt, és még attól sem tántorodott el, hogy mindezeket a Carnegie Hall-ban bemutassa az ’Új Világ’ szimfóniáján keresztül. Mennyire modern, mennyire vakmerő!” Avi Avital (Cd borító/liner notes)

 

Avital (mandolin) rajongása a zenei műfajok keveredéséért az egész korongon tetten érhető. Mint maga Dvořák a kompozícióiban, úgy Avital a hangszereléseiben egy olyan világot helyez előtérbe, amely valójában egy köztes tér, igazán nem is létezik mindaddig, amíg valaki be nem játssza. Avital estében a ’megalkotja’ talán túl erős kifejezés lenne, mert azáltal, hogy bejátssza, még nem egészen világos, hogy bármi olyat meg is teremet, amely hosszú távon képes lesz érvényes maradni. Mandolinon klasszikusokat játszani egy picit olyan, mint csellókon AC/DC-t: hangzásában más, de lényegében semmi új nem történik.

 

„Ez az album egy utazásra hív és azon merész 20. századi zeneszerzőknek adózik elismeréssel, akik bevezették a népi zene dalait és szellemét - lett légyen az másé vagy saját - a ’klasszikus’ művészetükbe. Bartók Bélának a Romániai népi táncokban, a misszionárius Ernest Bloch-nak és Manuel de Falla-nak, akik a saját zenei gyökerüket keresték, és a kreatív előrelépőknek, Heitor Villa-Lobos-nak és Astor Piazzola-nak, akik újra gondolták Bach-ot a ’Bachianas brasilerias’-ban és belecsomagolták a klasszikus fúgát az érzelmes tangóba.” Avi Avital (Cd borító/liner notes)

 

Kétségtelen, hogy Avital nem a mandolin Richard Clayderman-ja, hanem egy sokkal ambíciózusabb, felkészültebb és konceptuálisabb muzsikus. Mindazonáltal lett légyen Monti Csárdásának adaptációja bármennyire is lélegzetelállító – Avital jobbkéz technikája mellett Richard Galliano tangóharmonika játéka az egész korongon kiemelkedő –, vagy akármennyire is izgalmas Bartókot mandolinon hallgatni, egyszerűen az eredmény nem tud a borítón látható alakhoz hasonlóan, egy képzeletbeli kifutópályáról felülemelkedni.

 

 

„Hogyan tartható fenn a zene kalandozás élő energiája? Az elsődleges partnerem a mandolinom. Ismerős és ismeretlen, népi és klasszikus, a mandolin mind egy zenei kaméleon és egy bejáratott utazó egyszerre, és az egyetlen hang, amely összeköti a különböző darabokat ezen az albumon, akár klezmer együttes kíséri, akár egy vonós négyes.” Avi Avital (Cd borító/liner notes)

 

Nemcsak hangzásában, hanem egy konceptuálisan is nagyon egységes korong, amely mindvégig a népi zenét a klasszikus zenében, mandolin átiratra választja témájául. Egy önmagában rendkívül izgalmasnak hangzó elgondolás, de Avital interpretációjában a hangzásvilág erősen populáris, amelyet elsősorban azoknak ajánlanék, akik szívesen hallgatják ezen zeneszerzők ezen kompozícióit ebben a formában.

 

Előadó:

Avi Avital – mandolin

 

Közreműködők:

Richard Galliano – tangóharmónika

Catrin Finch – hárfa

Giora Feidman – klarinét

Itamar Doari – ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Sachidao (Tsintsadze)

2-7. Romanian Folk Dances (Bartók)

8. Bucimis (Traditional Bulgarian)

9. Aria [Cantilena] (Villa-Lobos)

10. Fuga Y Misterio (Piazzola

11-17. Siete Canciones Populares Espanolas (Falla)

18. Csárdás (Monti)

19-21. Three Miniatures (Tsintsadze)

22. Nigun (Bloch)

23. Freilach Ron (Bat Chaim)

24. Finale from String Quartet No. 12 „American"”(Dvořák)

25. Hen Ferchetan (Traditional Welsh)