Főkép

Egész sokáig gondolkodtam azon, vajon mennyire szerencsés a Behemoth új, The Satanist című albumáról írni egy olyan fórumon, mint az ekultura.hu. Nem csak azért, mert a blackes elemekkel kevert death metalt a legtöbben nem tartják a magas kultúra (bármit is jelentsen ez) szerves részének, hanem azért is, mert a lemez olyan kérdéseket feszeget, amiket az ember nem gyakran hoz fel az ebédlőasztalnál, és amikről egyébként sem szívesen gondolkodik a mindennapi meghitt konformizmus kényelmében. Mivel azonban hiszem, hogy a kultúra a szó eredeti értelme szerint a gondos tevékenység útján létrejött, értékkel bíró produktumok összességét jelenti, biztos vagyok benne, hogy helye van itt a lengyel zenekarnak, és hogy az új lemez is megtalálja majd azt a közönséget, aki hajlandó belenézni a mélységbe, és nem fél attól, hogy esetleg a mélység is visszapillant rá.

 

Ha az előbb kezdett etimológiai gondolatmenetet tovább vinnénk, akkor könnyen eljuthatunk a kultúra szó gyökeréhez, a kultuszhoz, ami a különböző, vallással kapcsolatos tevékenységek gyűjtőneve, vagyis szó szerint: szolgálat. Ennek a szolgálatnak a megértése pedig jelentősen megkönnyíti a Behemoth új albumának befogadását is. Tudni kell, hogy a gdański zenekar vezetője, Nergal, nyíltan sátánista, többször állt bíróság előtt vallásellenes tettei miatt, és számtalanszor a világ tudtára adta (többek között a Behemoth zenéjén keresztül is), mennyire ellenzi a keresztény erkölcsi normákat és a vallásos dogmát. De Nergal sátánizmusa nem az a bazári vérivó majomkodás, amivel sok pályatársa igyekszik kielégíteni az ördögimádó közönség igényeit; ez a fajta sátánizmus inkább köthető a miltoni, vagy akár madáchi Sátán-figurához, az örök ellenállóhoz, a tudás keresőjéhez, a választás felkínálójához. Hiszen az édenkerti kígyó tulajdonképpen nem tett mást, csak felkínált egy választást, ami magával hozta az összes többit (ezt nevezhetnénk akár szabadságnak is), és ami lehetővé tette jónak és rossznak a megismerését. Ez a fajta sátánizmus tehát a választás szabadságát és az individualizmust ünnepli, és az album is ennek a fontosságát igyekszik hangsúlyozni, elvetve a feltétlen engedelmességet, jámborságot és (főként) a beletörődést.

 

 

Ez azonban csak egy kisebb eleme a Behemoth új albumának, van ugyanis egy sokkal fontosabb, a kiűzetés történetéhez és Nergal életéhez is szorosan köthető hangulati és zenei aspektusa is a lemeznek, ez pedig a halandóság. Az ember ugyanis a tudás fájának gyümölcse után az élet fájáról már nem ehetett, és pontosan ez az, ami átitatja a tekergőző, vergődő, sokszor disszonáns riffeket, a súlyos, a végítélet idéző kezdést („Blow Your Trumpets, Gabriel”), de még az „In the Absence of Light” lengyel nyelvű, szaxofonnal kísért monológjának szavait is. Az emberi élet nagy abszurditása, hogy a tudással, amit kaptunk, együtt jár, hogy pontosan tudjuk, egyszer valamikor eljön majd az idő, amikor mi már nem leszünk. Nergalnak pedig az utóbbi pár évben bőven volt alkalma szembenézni saját halandóságával, mivel 2011-ben leukémiát diagnosztizáltak nála, amiből végül egy csontvelődonornak köszönhetően, remélhetőleg véglegesen, sikerült felgyógyulnia. A betegség élményei alapvetően meghatározták a Satanist felépítését: a dalokban benne van a tehetetlen, vádló düh, a félelem, a fájdalom, de a remény, és végül a rák (és a halandóság) felett aratott győzelem is. Zenei csúcspontokról éppen ezért nem igazán érdemes beszélni, mivel az egész lemez egyetlen nagy és kikezdhetetlen egész, amiből azonban, ha nagyon ki akarnék emelni valamit, akkor mindenképp a már említett „Blow Your Trumpets Gabriel” című, klippel is megtámogatott nyitótételt választanám; mellette pedig a lélek sötét éjszakáját megjelenítő „Amen”-t, az akár slágeresnek is mondható, minden ízében metal címadót, és a győzedelmes és felemelő „O Father O Satan O Sun!”-t. 

 

Végezetül pedig elmondhatnám, hogy a Satanist a Behemoth legjobb albuma, de ezzel nem sokat mondanék. Mondhatnám, hogy a lemez brutalitása és dallamossága, hangulati hullámvasútja (amivel a teljes sötétségből és a betegség kilátástalanságából visszaküzdi magát a fényre, és két kézzel kapaszkodik az életbe) egyedülálló, de ez is teljesen üresen csengene. Mert ez az album itt nem más, mint a halandóság átkának legyőzése, az élet feltétlen igenlése és a halál móresre tanítása. Ezzel együtt pedig végtelenül emberi, és mint ilyen, megérdemli mind a figyelmet, mind a tiszteletet.

 

A zenekari tagjai:

Adam „Nergal” Darski – ének, gitár

Zbigniew „Inferno” Promiński – dobok

Tomasz „Orion” Wróblewski – basszusgitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Blow Your Trumpets Gabriel

2. Furor Divinus

3. Messe Noire

4. Ora Pro Nobis Lucifer

5. Amen

6. The Satanist

7. Ben Sahar

8. In the Absence ov Light

9. O Father O Satan O Sun!

 

Diszkográfia:

Sventevith (Storming Near the Baltic) (1995)

Grom (1996)

Pandemonic Incantations (1998)

Satanica (1999)

Thelema.6 (2000)

Zos Kia Cultus (Here and Beyond) (2002)

Demigod (2004)

The Apostasy (2007)

Evangelion (2009)

The Satanist (2014)