Főkép

Nohát, nohát, itt van ez a könyv, ami remek, sőt, kiváló, de a csatolmány... Értem én a jó szándékot, és biztosan csak ízlés kérdése, de szerintem az Apró színház élőben minden gyermek figyelmét lekötő zenés-zajos meséinek varázsa egyáltalán nem érzékelhető a mellékelt hanganyagból. Azonban ennyiben le is szeretném tudni a hideget, jöhet a meleg. A könyv jó, mi több, javaslom beszerzésre bárkinek, aki szereti a népmeséket, de nem akar megrekedni a magyar múltban. Afrikai meséket még csak-csak találunk magyar nyelven, még ha nem is sokat, de kolumbiait talán tizedannyit sem. A Kuruttyoló békakirály címen megjelent kötetben a két mese („Kuruttyoló békakirály” és „A krokodilfiú”) annyira hasonlít az alapjukat megadó afrikai és kolumbiai népmesékre, hogy gyűjtésnek hittem őket, pedig Veronika tollát dicsérik, úgyhogy nekem ez így tökéletesen megfelel, köszönöm, már csak egy kávét kérek.

 

A két kalandos történetből az egyikben Szárihun, a sivatag legszomorúbb és leggonoszabb boszorkánya egyetlen éjszaka alatt kiissza a békák tavát az oázis mélyén. Kuruttyoló, a békák királya a csodakalabast (egy kis tökhéj tálkát) keresi, és ehhez végigjár sivatagot-szavannát. Végül kígyók, bozótlakó barna békák, egy vízmutató madár, egy teve és egy bölcs varázsló segítségével meg is találja azt, és három csepp varázsvízzel újrateremti a tavat.

 

A másik mese nem kevésbé kalandos: egy fiúról szól, aki annyira nagyon meg akarta lesni a lányokat a folyónál, hogy a siker érdekében a varázslattól sem riadt vissza: két krokodiltojás segítségével krokodillá változik, de vissza már csak félig sikerül, mert a kedves hugica megijed tőle, és véletlenül összetöri az egyik varázstojást. Így aztán Santiago, a krokodilfiú kényszerűen útnak indul az Andok legmagasabb csúcsai felé, ahol Dávid királynak van még egy ilyen csodatojása. Rövidre vágva: talán nem meglepő, de a vállalkozást siker koronázza, az unatkozó király felvidul, és a szerelem beteljesül.

 

A két történetet Vigyázó Zsófia illusztrációi kísérik, és egyedi atmoszférát teremtenek a szöveghez. Az enyhén szögletes figurák kivétel nélkül mind aranyosak, könnyen megszerethetőek és minden egyszerűségük ellenére is látszik rajtuk, hogy gyakorlott kéz alkotásai. A rajzokat könnyű feladatocskák egészítik ki, csak amolyan spontán módon beszúrva ide-oda – bár ezekkel inkább csak utólag foglalkoztunk egy kicsit, mert megtörték volna az izgalmas történetek hangulatát.

 

A mesék nem csak nekem, mint mesekedvelő felnőttnek tetszettek, de teljes mértékben lekötötték a négyéves tesztalany figyelmét, illetve a tízéves is csak jót tudott mondani róla, miután elolvasta a meséket, és megcsodálta a rajzokat. Ha a mellékelt CD-t sikerül hasonló minőséggel és élvezeti értékkel felruházni, akkor a sorozat további részei akár még tökéletesek is lehetnek majd.