Főkép

A decemberi Hungarocomixon Fábián Péterrel és Kozmajer Viktorral, a Bloodlust képregény alkotóival beszélgetett Galgóczi Tamás.

 

Nem sokkal a harmadik szám megjelenése után egy újabb színes kiadvánnyal jelentkeztetek. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy miért színes és miért ekkora a példányszám?

 

Viktor: A kiadvány, be kell valljuk, nem teljesen színes, ugyanis színes borítókat és szürkeárnyalatos képregény oldalakat is tartalmaz. A példányszámra vonatkozóan annyit tudok mondani, hogy a fősorozat számaira szeretnénk koncentrálni, ebbe szeretnénk több pénzt belefektetni, hogy több százas példányszámban jelenjenek meg a Bloodlust-sorozat kiadványai - ez az antológia úgy gondoltuk, hogy nem igényli a többszázas példányszámot. Igazából benne van az is a tervekben, hogy ha ez jól fogy, meg igénylik az emberek, újranyomást bármikor intézhetünk a kiadványból.

 

Előtte beszélgettünk, és említetted, hogy összegyűlt annyi anyag, hogy ki tudtátok ezt adni. Akkor ezek szerint teljesen ráállt a gondolkodásotok erre a világra és nagyon kreatívak vagytok, folyamatosan jönnek az ötletek, készülnek a történetek, a rajzok?

 

Viktor: Igen, így szokott történni, Fábián Peti rengeteg ötlettel jön elő, ő a rajzolónk és én is hozzáteszek. Így egymásnak közvetítjük az ötleteinket, ő képi és írásbeli, tehát történetbeli ötletekkel érkezik, és ezeket megbeszéljük. Nagyon sok dolog van, amit sajnos még nem tudtunk átadni az olvasók felé, dokumentumokban, leírásokban több tucat oldalnyi kidolgozott világrészlet, történelem, technológiai leírásokgyűltek össze nekünk a sok-sok év alatt, igaz, ez nem rögtönzött dolog. Ezeket át kellett beszélnünk, de összedobtuk az ötleteket, sokat gondolkodtunk rajta.

Péter: És még rengeteg különszám ötletünk van, amit majd még a jövőben mindenképpen megvalósítunk, de egyelőre csak ezeket tudtuk publikálni.

 

Jól gondolom, hogy a világ vagy a történetnek a vége az már megvan a fejetekben, hogy hova akartok eljutni?

 

Viktor: Igen, igen, tudjuk, megvannak a check pointok, azok a pontok, ahova el kell jutni egy-egy fejezetnek vagy magának egy-egy számnak, a részleteket pedig folyamatosan finomítjuk. Tehát a történetbe az adott ponthoz, hogy eljussunk, ahhoz még finomítani kell a részleteket, de a történetív vagy az egész sorozat végét is ismerjük, tudjuk, mivel akarunk végezni, és a köztes részeket kell alaposabban kidolgozni - így születik egy-egy szám.

Péter: Most az első ilyen nagyobb pont a negyedik szám vége lesz, az fogja majd lezárni az első fejezetet. És az első négy szám fog majd adni egy fejezet lezárást, és majd ilyen fejezetekre szeretnénk bontani az egészet a továbbiakban is.

 

Az a kérdés merül fel bennem, hogy menet közben volt olyan számotokra előre nem látható fejlemény, amikor valamelyik karakter vagy bármi más kinőtte magát és több helyet követelt magának? Vagy akire úgy gondoltátok, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani rá, mint ahogy eredetileg gondoltátok?

 

Viktor: Igen, végülis volt, megkaptuk több helyről azt, hogy kicsit lassan indult be a történet, nehezen indítottuk el a történeti szálakat. A sorozat elején nagyon sok karaktert dobtunk be a történetbe, és ezeket most próbáljuk kibogozni, illetve olyen is felmerült, hogy megváltozott a sorsa egy karakternek. A fordulat más lesz, mint amit eredetileg kigondoltunk, és bár a nagy vonalakat mindig tartjuk, ha jön egy jobb ötlet, akkor természetesen eztis  bele tudjuk építeni.

Péter: Meg az is, ahogy az egészet csináljuk, a szívünkhöz nőnek a karakterek, és lehet, hogy úgy gondoljuk, hogy szánnánk rá még az előtörténetére vagy még egy csomó más sztorijára rengeteg oldalt. De aztán mérlegelünk, és rájövünk, hogy nem fog beleférni az adott fővonalba vagy főszálba - azért jönnek ezek a különszámok, hogy ott fejtsük ki azt, és ne a fővonalat sokkoljuk ezzel, hogy az olvasó azt se tudja, hogy hol van. Ez a koncepció végülis, ezért csináljuk ezeket a külön részeket.

 

A teljes interjú az alábbi videóban tekinthető meg.