Főkép

Sam Capra elbocsátott CIA-ügynök, akinek feleségét az ősi eredetet és titokzatosságot sugalló Novem Soles, azaz Kilenc Nap nevű bűnszervezet előbb árulásra, majd egy fejlövéssel kómába kényszerítette, újszülött fiát pedig, akit Sam sosem láthatott, egészen egyszerűen elrabolta. A mindenre elszánt egykori kémet kívülről szinte csak a látszólag az erkölcs legmagasabb értékeire felesküdött, modern lovagokból álló Kerekasztal támogatja, emellett mégis sokat segítenek neki hajdani tapasztalatai és elvétve a kapcsolatai is. Ám még a leggondosabban eltervezett akciók is kudarcba fúlhatnak, ha az ellenfél, jobban mondva, az ellenség nem hajlandó tartani magát semmiféle normához, ráadásul információforrások tekintetében is sokkal jobban áll a jó fiúknál.

 

Thrillerekhez nehéz úgy kedvet csinálni, hogy közben ne árulnánk el túl sokat a cselekmény csavarjairól, végtére is a műfaj alapja az akció, mi több, a jellemeket is elsősorban a tetteiken keresztül ismerhetjük meg. Így aztán nem is mondanék többet magáról a történetről, mint hogy főbb vonalaiban a Liam Neeson főszereplésével készült Elrabolva (Taken) című film, vagyis filmek sémáját követi, a főszereplő pedig nem kis mértékben emlékeztet a lánya megmentéséért bármire képes Bryan Millsre – a Végjáték mégis egészen más a maga jellegzetes módján. Régóta foglalkoztat viszont jó néhány kérdés, amit Jeff Abbott regénye szintén felvet, persze anélkül, hogy szájba rágós – voltaképp bármiféle – válasszal szolgálna rájuk.

 

Mindenekelőtt azt találom félelmetesnek a regényben ábrázolt szituációkban, hogy attól a pillanattól fogva, hogy az egyik fél nem tartja be az írott vagy íratlan játékszabályokat, a másik eleve vesztes pozícióból indul, főleg az esetben, ha konkrétan törvényszegésről és erőszakos bűncselekményekről van szó. Mindig is csodáltam az olyan amerikai cop operákat, mint a CSI vagy a Gyilkos elmék, melyekben a helyszínelők, profilozók és általában a rendőri szervek emberei valóban mindig igyekeznek követni úgy a törvény betűjét, mint annak szellemét, épp ezért gyakran az önmagukkal való meghasonulás határáig jutnak. Hiszen néha nekik is ölni kell, méghozzá úgy, hogy közben nem szabad, vagy roppant nehéz sajnálatot érezniük áldozataik iránt, vagy ha mégis megkegyelmeznének nekik, többnyire ők látják kárát saját jóindulatuknak.

 

Ezért jóval könnyebb a helyzete a klasszikus cowboy- és szuperhős-történetek velük csak nyomokban rokon hőseinek (habár ma már náluk sem hat kivételesnek némi önmagukba nézés és erkölcsi dilemmázás), akik alaphangon törvényen kívüliek, így bármit tesznek, azzal semmiképp sem javíthatnak a hivatalos megítélésükön, legfeljebb a hétköznapi emberek érzik úgy, hogy jót (vagy rosszat) cselekszenek velük azzal, hogy (igaz, erőszakkal, mégis) engesztelhetetlenül harcolnak a bűn és a bűnösök ellen. No de mi a helyzet azokkal, akik a két idealizált véglet közé esnek, vagyis voltaképp az átlagos polgárok értékrendjét követik, épp csak a munkájuk vagy előre nem látott helyzetek miatt kénytelenek kibújni a bőrükből. Ahogy tulajdonképp a csatába küldött katonák is, különösen akkor, ha közönséges besorozottakról van szó. Ugyanakkor a másik oldalon nem csak a szervezett bűnözők és terroristák állnak, hanem néha könnyen korrumpálható vagy tébolyodott milliárdosok, esetleg hatalommániás politikusok is.

 

Szóval végig efféléken morfondíroztam, míg Jeff Abbott második Sam Capra történetét olvastam – pontosabban olyankor, amikor épp megpihentem az olvasásban, mert a cselekmény sodró lendülete, az izgalmas helyzetek, az időnként valóban nem várt fordulatok, és általában a kiváló ritmusérzékkel megkonstruált történet olyannyira magába szippantott, hogy szó szerint belefeledkeztem a megvezetett, gyermekét kétségbeesetten kereső ex-ügynök problémáiba és világába. Az élmény teljességéhez ugyanakkor nyilvánvalóan sokat hozzátett a nagyszerű magyar fordítás is, melyet különösen a párbeszédek átültetésében éreztem szokatlanul könnyednek és természetesnek. Azt pedig nehéz lenne elképzelni, hogy miután elolvastuk ezt a regényt (és persze kedveljük az akciódús krimiket), ne várnánk a következő Sam Capra történet mielőbbi megjelenését.