Főkép

„A népdal nem más, mint az egyszerű ember, őszinte gondolata, ami végtelen bölcsességet rejt magában. Óceán mélyébe látó tükör, amiben mindenki felismerheti élete egy-egy pillanatát. Milliók éneklik és mégis csak neked szól. A Holdviola semmi mást nem csinál, csak segít felszínre hozni ezt, a napjainkban már nagyon mélyre süllyedt kódot, ami minden ember szívében lakozik.” – Farkas Péter, a Holdviola megálmodója, dalszerzője, dobosa, mindenese

 

Azoknak, akik esetleg még nem hallottak a zenekarról, íme egy gyors összefoglaló. A Holdviolát 2006 tavaszán alakította meg Miskolcon Farkas Péter és Barta Zsófi. Két évvel később Péter felkérte Gál Lajost, csatlakozzon a zenekarhoz, aki az első élményéről, vagyis a demó CD meghallgatásáról így nyilatkozott egyszer: „Ahogy megszólalt az első dal, rögtön elindult a libabőr. Aztán jött a második és a harmadik és a borzongás folytatódott. Ritkán van rám zene ilyen hatással. Peti zenei ötletei nagyon tetszettek és Zsófi hangja egyszerűen lenyűgözött. Csodálatos népdalaink feldolgozása ebben a zenei környezetben teljesen rabul ejtett. Nem sokat gondolkodtam a felkérésen, azonnal igent mondtam.” És milyen jól tette, hiszen így lett kerek a Hold. Ebben a formációban 2009 júliusában jelent meg az első maxi lemezük Bánat utca címmel, ami 3 dalt tartalmazott és nagyon hamar a közönség kedvencévé vált. A címadó dal több mint 30 hétig szerepelt a MAHASZ hivatalos kislemez listáján, szinte végig vezető pozícióban, majd fél év után elérte az aranylemez minősítéshez szükséges eladott darabszámot. Ekkor a trió kiadta Madárka című debütáló albumát is, amely hasonló sikereket könyvelhetett el.

 

De térjünk vissza a jelenbe. Ahogy koncertszervező barátom – neki még egyszer, ez úton is köszönöm a jegyeket – beharangozta, a koncert szokatlanul pontosan, 20:05 perckor elkezdődött, nekem pedig mindössze tíz perc kellett ahhoz, hogy igazán feloldódjak a pillanatban, és átvegyem az esemény valóban felemelő hangulatát. Talán ehhez a kísérőim szeméből lopva csent ragyogás, az ujjaik játéka a karfán, illetve a széksort ringató lábuk topogása is hozzájárult, de tulajdonképpen a második lejátszott szám után már haragudtam is a szervezésre: hogyan tehették meg velünk, hogy a következő közel két órát ülve, mozgásképtelenségre ítélve kelljen végigszorongani?

 

Nos, szerintem nem bűn bevallani, hogy a képi világ nem igazán állt közel hozzám, pedig a Holdviola előadásmódja rendkívül látványos: a Szinva-Art táncegyüttes megkapó koreográfiával „díszíti” a színpadot, illetve mindig színekben is velük harmonizáló, gondosan kidolgozott vetítés és fény kíséri az egész programot. Én azonban nem moziba, hanem koncertre mentem, így ami igazán megfogott, az az első pillanattól fogva fennálló precizitás, a tökéletes harmóniák, az 5.1-es térhatású zenei élmény, az egyedi és összetéveszthetetlen hangzás, ami szinte marokra fogta az ember szívét. A dalok mind ismerősek, hiszen a mai napig szájhagyomány útján terjednek óvodától a nyugdíjas otthonig: több száz éves népdalok mai köntösben, csodásan összekomponálva a régit az újjal, megmutatva ezzel, milyen szépen megfér egymás mellett az autentikus és a modern.

 

Az együttes saját zenei stílusát elektro-folknak nevezte el (mivel az eredeti népi hangszereket teljesen mellőzve, kizárólag elektronikus hangszerekre írták át számaikat), de többféle műfaj keveredik a zenéjükben, így ambient, elektro-pop, és alternatív-rock stílusjegyek is megtalálhatóak, azonban minden egyedülállóan magyar népdal alapokon. Nem ismeretlen ez, hiszen kis hazánkban már a Nox is csinált ilyen, vagyis ehhez hasonlót, de ők mindössze egyetlen lemez erejéig tartottak ki emellett. Számomra egyébként abszolút pozitív irányba befolyásolta az élményt a kelta pop-rock zenét játszó ír zenekarhoz, a The Corrs-hoz való minőségi és hatásbeli hasonlóság.

 

Szerintem jogos az a vélemény, hogy a Holdviola az „elmúlt évek egyik legsikeresebb magyar zenei produkciója”. Időközben annyi változás történt a zenekaron belül, hogy 2013 júliusában Barta Zsófi helyét az aprócska, de annál erőteljesebb hangú Török Tilla vette át, aki piciny énekes-palánta tanítványait is meghívta erre a különleges karácsonyi fellépésre, illetve kellemes hegedű játékával új színt hozott a produkcióba. A december 29-i előadás különlegessége volt, hogy a hamarosan megjelenő Holdviola című albumról is eljátszottak több dalt, így az esemény egy előre hozott lemezbemutató koncert is volt egyben.

 

Mindent összevetve állíthatom, hogy a legjobb döntés, amit aznap hozhattam, hogy elmentem a Holdviola koncertjére, és megtapasztaltam az ismeretlent, ugyanis teljesen önfeledten sikerült kikapcsolódnom, illetve – a tánclehetőség hiányát leszámítva – ráhangolódnom a szilveszterre, és a további ilyen spontán programajánlatok elfogadására 2014-ben is!

 

A zenekar tagjai:

Török Tilla (ének, vokál, hegedű)
Farkas Péter (dob, billentyűs hangszerek, vokál)
Gál Lajos (gitárok)

 

Az együttes vendégei voltak:

Nikola Parov, aki mandolinjával igazi nyári hangulatot teremtett a hideg téli éjszakában és Szabó Enikő, Bognár Lili, Gál Léna valamint a Kroó György Zeneiskola növendékei