Főkép

Harry Bosch ugyanolyan fogalom a kőkemény krimik terepén, mint mondjuk Kay Scarpetta a törvényszéki nyomozások területén. Amúgy a párhuzam sem véletlen közöttük: mindketten a modern bűnügyi irodalom úgymond „archetípusai”, olyan attitűdökkel felvértezve, amelyek sebezhető emberi mivoltuk ellenére is bizonyos tekintetben halhatatlan és elpusztíthatatlan tulajdonságokkal (mint a becsületesség vagy az erkölcsösség) ruházzák fel őket. Ez a kettősség pedig eredendő dinamikával veszi hátára a történetek eseménysorait. Szóval Harry Bosch is olyan modern hős, aki éppen attól kap pluszdimenziókat, hogy könnyen képes elbukni – még úgy is, ha a „bukás” többnyire egy elvonatkoztatott síkon érinti. Michael Connelly hőse, s vele a hatvanadik életévéhez közelítő amerikai szerző nem véletlenül olyan sokat "foglalkoztatottak": immár tizenhat kötetet számláló Bosch-szériája mellett egyéb fiktív sorozatokat is jegyez (Jack McEvoy-történetek, Mickey Haller-könyvek). Ez utóbbi vonulat darabja volt például a 2011-es Az igazság ára című mozifilm (The Lincoln Lawyer) Matthew McConaughey-vel, de ő írta a 2002-es, Clint Eastwood rendezte Véres munka regényeredetijét is.

 

Főként a Harry Bosch főszereplésével futó történeteknek köszönhetően olvassák világszerte 36 nyelven a regényeit, s büszkélkedhet 40 millió feletti eladott példánnyal. A széria 14. kötetét jelentő Kilenc sárkányban Bosch nyomozó kénytelen kimozdulni Amerikából, hogy élete egyik legveszélyesebb nyomozását hajtsa végre. A tét hatványozottan érinti személyesen is: lánya, majd ebből kifolyólag volt felesége élete is veszélybe kerül – nem mellékesen persze az övével együtt. Pedig kezdetben minden egyszerűnek tűnik: Los Angeles egyik lepusztult részén kirabolnak egy kínai férfi által tulajdonolt és vezetett italboltot. A zsákmány ugyan elenyésző nagyságú, viszont John Li holtan marad a tett helyszínén. Harry Bosch számára kapásból gyanússá válik az ügy, s nem csak közvetett érintettsége okán (évekkel ezelőtt volt már dolga Mr. Li-vel). Csakhamar kiderül, hogy itt bizony valamiféle bosszúról, figyelmeztetésről, védelmi pénzről, leszámolásról van szó. És sokkal inkább „és”, mint „vagy” kapcsolattal a felsoroltak között. Mivel a kínai bűnügyek veszélyes és ingoványos terep ezen a környéken, az ázsiai származás iránt finoman szólva is érzékeny Bosch kénytelen együtt dolgozni egy, az áldozat nemzetiségébe tartozó helyi speciális detektívvel.

 

A nyomok messze-messze, Hongkongba vezetnek, és pontosan ez a baj, ugyanis Bosch volt felesége és kamaszodó lánya éppen ott élnek. Nem kell hát sok idő ahhoz, hogy egy ismeretlen telefonáló rövid videoüzenetben tudassa az amerikai nyomozóval: náluk van a lánya, s vagy leszáll az ügyről, vagy soha többé nem látja életben. Harry Bosch nem ijed meg, Ázsia legkülönösebb metropoliszába utazik, hogy lánya elrablói után eredjen. Mr. Li ügye azonban egyszerűbb, mint hinnék, a másik oldalról viszont éppen ezért semmi nem az, aminek tűnik, egy biztos csupán: a halál (vagy annak közelsége) valamelyikükre bizonyosan le fog csapni. „Boldog az, aki menedéket talál a saját lelkében.” Harry Bosch nyomozása ezt a gyufára nyomtatott mottót igyekszik szemmel tartani Michael Connelly regényében, amely a történet szempontjából valóban tartogat meglepetéseket. A dramaturgia roppant ügyesen él azzal a bátor eszközzel, amely szerint el kell hitetni bizonyos tabukat ahhoz, hogy megszegésük-áthágásuk igazán üthessen. És ütnek is. Connelly akkor és ott csavar igazán az eseményeken, ahol és amikor az olvasó egyáltalán nem számít rá. Nem tekinti alaptézisnek sem a karakterek, sem pedig a szituáció adta körülmények érinthetetlenségét, ezzel pumpálván feszessé az emocionális hitelességet.

 

Talán némileg meglepő lehet a történet viszonylag egyenes vonala, de felesleges is lett volna a túlbonyolítás, hiszen a Bosch belsejében lezajlódó történések bonyolultsága mellett ott van még pluszban a nyomozó ázsiaiakkal kapcsolatos előítéletes hozzáállása: úgy kell együtt dolgoznia az ügyben mellé rendelt hongkongi kollégával, és megbíznia benne, hogy kevés (vagy egyáltalán semmilyen más) egyéb lehetősége nem marad hátvédet állítania maga mögé, maga mellé. A bizalom-bizalmatlanság dinamikájával turbózott cselekmény jólesően sodró lendületbe ágyazza a lányáért (és persze az igazságért) harcoló apa megsokszorozott erőfeszítéseit, így Michael Connelly regénye tényleg emeli a tétet. Úgy horizontálisan kívül, mint vertikálisan belül. A karakterisztika igazi mélységét a már említett személyes érintettség jelenti, ahol minden tett, hipotézis és áldozat többszörös súllyal esik latba. A Kilenc sárkány tehát nem csak azért feszes szerkezetű, mert egy viszonylag ismeretlen világ kulisszái közé vezet, hanem mert a nyomozót (s vele együtt természetszerűleg az olvasót is) a legszélesebb érintettség keretei közé helyezi. A kérdés már csupán, sikerül-e ezeket a kereteket szétfeszíteni, vagy véglegesen összepréselik Harry Bosch-t? Én csak egyet mondhatok: Michael Connelly könyve remek olvasmány.