Főkép

Douglas Adams nevével még ma is sok mindent el lehet(ne) adni, hiszen a Galaxis útikalauz és a Dirk Gently történetek írója olyasféle humort és – első pillantásra talán nem túlzottan feltűnő – tudományos világszemléletet vitt bele műfaji regényekbe, amivel mind a komoly, mind a populáris irodalom kedvelőit képes volt megnyerni magának. Ám ha bárki arra gyanakodna, hogy Adamsnek a frissen megjelent Shada című könyv borítóján jól láthatóan, voltaképp a szerzőt megillető helyen feltüntetett neve pusztán marketingfogás, téved. (A borító ráadásul az eredeti kiadványénak lényegében változtatás nélküli átvétele, szóval a magyar kiadót semmiképp sem ítélhetjük el a vásárlók rosszindulatú megtévesztése miatt.) A Doctor Who televízióban soha le nem adott, hat epizódból álló részsorozatának forgatókönyvét ugyanis ténylegesen Douglas Adams készítette el, amit pedig most a kezünkbe vehetünk, az ennek a történetegységnek a regényesített, adaptált változata.

 

Azt ugyan nem merném kijelenteni, hogy Gareth Roberts humora valóban vetekedhetne Adamsével, azért az átvett ötletekből tagadhatatlanul süt az a fajta originalitás, amely egyértelműen csak a legnagyobbak sajátja, időnként pedig kétségkívül felfedezhetünk kellően intellektuális poénokat, hogy akár eredetinek, adamsinek is vélhetnénk azokat. Robertset ugyanakkor köztudottan rengeteg szál fűzi a Doctor Who sorozathoz, miután hat televíziós epizódot, emellett pedig a sorozathoz kapcsolható tucatnyi regényt és novellát írt. Azzal tehát semmiképp sem vádolhatjuk, hogy ne ismerné a Doktor világát, s mivel Adams nagy rajongója, ezért nyilván eszébe sem jutott volna, hogy ne képességei legjavát adja bele a forgatókönyv regénnyé bővítésébe.

 

A történet részleteibe nem szívesen mennék bele, elég annyi, hogy a Doktor különös üzenetet kap a Földről, egészen pontosan Chronotis professzor cambridge-i szobájából (a professzor, mint tudjuk, a Dirk Gently holisztikus nyomozóirodájában is szerepel), ám az üzenet tartalmáról és küldőjéről a kedves, öreg, de már kissé szenilisnek tetsző, folyton teázgató professzornak halvány sejtelme sincs. Nem sokkal korábban viszont Chris Parsons látogatja meg az agg tudóst, hogy kölcsönkérjen tőle néhány kötetet, melyekkel önmaga előtt sem bevallott szerelmének szeretne imponálni. A harmadik szálon pedig egy Skagra nevű, világ(mindenség)uralomra törő őrült elme mesterkedéseinek lehetünk tanúi, aki különös módszerrel, az agyak erőszakos egyesítésével és saját akaratának másokra kényszerítésével óhajt felülkerekedni az entrópián az egész univerzumban. A végkifejlet a sorozat ismeretében, azt hiszem, kikövetkeztethető, ámde az efféle történetek esetében tudhatjuk, hogy a mikéntek és hogyanok a lényegesek.

 

Mindazoknak, akik képesek élvezni a kétdimenziós komikus karaktereket, a kiszámítható koincidenciákat, az utolsó pillanatban a hős (vagy hősnő, vagy más szereplő) megmentésére érkező segítséget, az elmeháborodott diktátorokat, a buggyant tudósokat és a józan észnek ellentmondó fordulatokat, vagyis a műfaji irodalom adott szegmensének gyakorlatilag összes kliséjét, amihez az angolok jellegzetes és utánozhatatlan nyugalma és humora párosul, bátran ajánlhatom a Shadát. Ha ellenben valaki felülmúlhatatlan magas irodalmi értékekre, cizellált stílusra, mély gondolatokra, a környező világban zajló folyamatokra adott érzékeny reflexiókra vágyna, azonnal felejtse el. Ez a könyv színtiszta szórakoztatás; jellegében a ponyvához és az olcsó szuperhős-képregényekhez közelít – vagyis még a hard sci-fitől is nagyon távol áll –, mindezzel együtt mégsem lehet és nem is szabad silánynak vagy értéktelennek titulálni, mindössze azt kapjuk tőle, amit eleve ígér: pár órányi belefeledkezést és örömteli kikapcsolódást. Vagyis az egyik legnagyobb ajándékot, amit könyvtől (filmtől, bármiféle meseszerű narratívától) kaphatunk, feltéve, hogy nem tartozunk a folyvást finnyáskodó sznobok közé.

 

Bennem mindössze amiatt hagyott hiányérzetet a regény, mert nem vehetem kezembe Adams minden egyes forgatókönyvének nyomtatott változatát. De ezt a csorbát az idő és a kiadók talán kiköszörülhetik még.