Beszámoló: A titkos gyűjtemény (kiállítás)

Gyanakodjunk a hentesünkre! Lehet, hogy a felsálak és velős csontok mögött egy kifinomult ízlésű műgyűjtő rejtőzik.

 

A Kieselbach Galériában november 25-étől december 1-éig nyitva tartó, majd kis szünet után Győrben újra nyíló tárlat Kövesi István kóser hentes 230 képből álló magángyűjteményének 100 darabját állította ki. Ki volt ez a különös ember, aki a mai szemmel talán kissé rendetlennek látszó Csanády utcai hentes üzletében dolgozott feleségével reggeltől estig, majd hazament az üzlet fölötti szerény lakásába, ahol gondosan ápolt fikuszai között gyönyörködött titkos gyűjteményében? Aki libák és marhák kihűlt húsát árulta a pici üzletben, ahol a polcokon a népies tányérok, kukoricacsövek, kolompok és saját készítésű savanyított paprikák között töltötte a napjait, majd a bevételből már tervezgette a következő képet. Mennyi húst és savanyúságot kellett eladnia egy ilyen páratlan gyűjteményért? A Kieselbach Galéria kiállításán a savanyúságok díszletei alatt a főszerep immár a „Riplik”, Vaszaryk, Aba Novákok és Ámos Imrék varázslatos világáé.

 

Kövesi István 1911-ben született Vácrátóton, ahol szülei, Kövesi József és Pick Irén kóser húsboltot vezettek. Kövesit elég hamar, a hatodik elemi után kicsapták a polgári iskolából, így apja mellett lett mészáros segéd. A család nagy része – szülei, testvérei – elpusztultak a háborúban, de Kövesi túl a munkaszolgálaton, betegen, soványan, meggyötörve túlélte Mauthaunsent, és újra vállalkozni kezdett. Vácrátóton a húsüzletet államosították, így már nős emberként, két gyerekkel, 1949-ben Budapestre, az Újlipótvárosba költözött. Tíz év telt el gyári munkával, majd 1957-ben, egy Lehel piaci fülesnek köszönhetően átvette a külföldre távozó – korabeli terminus technicusszal élve „disszidáló” – Grüner Bandi Csanády utcai húsboltját.

 

A Kieselbach Galéria helyén működött régen a legendás Luxor Kávéház, épp szemben a Bizományi Áruház műtárgyfelvevő üzletével. Érthető, hogy a művészetek iránt elkötelezett, lelkes gyűjtök itt találkoztak. A Luxor félhomályos asztalainál olyan emberek ültek, mint Salamon Béla, a Kellér fivérek, Pataki Ferenc a fejszámoló, vagy a kártyatrükkökkel babonázó, cicabajszos Rodolfo. Kövesi István nem volt állandó szereplője ennek a kávéházi társaságnak, lévén egész nap dolgozott, de számos segítője és tanácsadója akadt a BÁV-os szakemberek között. Ilyen volt az egykor híres műkereskedő, Fränkel József, valamint Sinkó Katalin. Az akkori idők műgyűjtői között már nem az iparmágnások, nagypolgárok és arisztokraták játszották a főszerepet, hanem a kisvállalkozók, a maszekok, orvosok, ügyvédek és tanárok. Nem csak a gyűjtők köre változott, de a gyűjtött alkotások is cserélődtek. A régi műgyűjtő generáció vagy tönkrement, vagy meghalt. Kövesi iskolázatlansága ellenére kifinomult ízléssel és intelligenciával válogatta össze gyűjteményét. Jó érzékkel választotta ki tanácsadóit, hallgatott is rájuk, és valószínűleg fogékony is volt a szépre.

 

Kövesi sok képet vásárolt a háború előtti korszak neves gyűjtőitől, akik az 1900-as évek elején felépített gyűjteményüket épp azokban az években (1960-1970) kezdték eladogatni. Nemes Marcell egykori hagyatékából kerültek hozzá Nemes-Lampérth József festményei, Aba-Novák Vilmos vásári jelenetet ábrázoló alkotásai, és két híres Vaszary János festmény, a „Macskás nő” és a „Modell”. Szőnyi István pasztell és olaj vásznai a kisiparos műgyűjtőtől, Szilágyi Sándortól kerültek át a kollekcióba. Később a Fränkel József és Fruchter Lajos II. világháború előtti gyűjteményéből származó néhány festmény is gyarapította a Kövesi-gyűjteményt. Az Anna Margittól, Ámos Imre megözvegyült feleségétől vásárolt Ámos munkák pedig a koncentrációs táborban odaveszett festő életművének különösen szép darabjai.

 

A gyűjtemény egyik legérdekesebb része Bortnyik Sándortól való. Ezek a korai Bortnyik munkák nem forogtak a műkereskedelemben, ugyanis azt maga a festő dugta el a kíváncsi szemek elől. Kövesi a hetvenes években személyesen kereste fel az idős mestert, és előszedette vele az általa utált korai festményeit. De láthattunk gyűjteményéből a mostani kiállításon színpompás Berény Róbert alkotást is, Koszta József „világító” festményei előtt pedig szájtátva álltak a galériába tévedt spanyol turisták.

 

Kövesi Istváné a szocializmus utolsó egyben maradt, titkos magángyűjteménye. Sokan hallottak  ugyan róla, de, hogy milyen képeket tartalmaz, azt senki nem tudta pontosan a Nemzeti Galéria néhány munkatársán kívül. Nekik ugyanis, mivel a gyűjtemény számos védett alkotást tartalmaz, bejárásuk volt a Kövesi családhoz. A Kieselbach Galéria falain látott műgyűjtemény egyedülálló és különös emlékeket ébreszt egy olyan korszakról, melynek értékrendje egészen furcsán alakult. A háború alatt műtárgyakat cseréltek élelmiszerre, majd később éppen fordítva. Míg mi sorban álltunk banánért vagy narancsért, a jó minőségű csokoládé kincs volt, bútorra vagy hűtőre gyűjtöttünk, másvalaki kiváló ízléssel műkincseket vásárolt libahúsból és ecetes uborkából.

 

A Kövesi-gyűjtemény teljes anyagát bemutató album megvásárolható a Kieselbach Galériában. A titkos gyűjtemény legközelebb Győrben, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban látható, 2013. december 12. és 2014. március 31. között.

 

Cím: Győr, Király utca 17.