Főkép

A Pinceszínház Józsi című előadása Molnár Ferenc „Józsi és egyéb kis komédiák”, „Gyerekek”, „Ketten beszélnek” és „Toll” című jelenetciklusai alapján készült. A történetfüzér főhőse Józsi, a jómódú polgárcsalád undok, elkényeztetett gyermeke. A gyermek hisztériázik, merő rosszindulatból dadáját kínozza, disznólkodik az asztalnál. Vásott kölyök, akivel nem lehet megjelenni, mert folyvást kellemetlen helyzetbe hozza illedelmes – voltaképpen felnőtt módra képmutató szüleit.

 

Néha minden gyerek Józsi. Vannak akik, idővel kinövik józsiságukat, mások később sem szűnnek meg kínos kérdéseket feltenni, szókimondásukkal tükröt tartani környezetüknek és saját felnőtt önmaguknak. Molnár Ferenc kíméletlenül figurázza ki kora képmutató erkölcsét és sznobizmusát. A színpadkép szocreál játszóteret idéz. Lepattogzott hinta, vascső libikóka, körív mászóka, csúszda, betonhomokozó foglalják el a teret. A tárgyi anakronizmus közelebb hozza a történeteket, megsejtjük a józsiság korokon átívelő érvényességét, Góczán Judit dramaturg pedig – egy határozottan józsis húzással – a történetek helyszínéül a törökbálinti tengerpartot jelöli meg, ezt a sosem volt üdülőhelyet, a Kanári-szigetek procc reciprokát.

 

Gyabronka József Józsi szerepében épp annyira nem gyermek, mint amennyire a kiskorú Józsik sem azok. Kantáros nadrágján méretes légyölő galóca. Darabos kisfiú az előnytelen ruhadarabban, ezzel tökéletes ellentétben áll szép, markáns férfi arca. Orrnyerge, amelyet mintha szobrászkés formált volna, a mai este sosem simul el, máskor csillogó tekintete Józsit alakítva borús rosszindulattal tekint őt nyaggató családjára, kifejező szája néha nyálas-hüppögős bőgésbe torzul. Sem gyermeket, sem gyermeket utánzó felnőttet nem játszik, egy-egy jelenetrészlettől eltekintve még csak komikus sem kíván lenni, egyszerűen csak beleáll a józsiságba. Mi pedig, egykori önmagunkra ismerve felszabadultan kacagunk, majd egy-egy gesztusában saját gyermekeinket véljük felfedezni, és ettől arcunkra fagy a jókedv.

 

A jeleneteket a világegyetem legunalmasabb női magazinja, a Magyar Úriasszonyok lapjának ásatag példányaiból kiválogatott életvezetési tanácsok és hirdetéseket kötik össze. A szövegeket Hirtling István, mint mesélő mondja el, hol átéléssel, hol hitetlenkedő grimasszal a nézőkre kikacsintva. Dr. Vértes József korabeli nevelési tanácsadó kiadványából a „A hisztis gyermek” című részt  Gyabronka József józsisága teljes hitelével kíséri, bemutatva a korrekt hisztijelenet szabályos lefolyását, egészen a földön hengergőzésig bezárólag. Hirtling István, amikor éppen nem mesélő, akkor például orvosdoktor, vagy éppen élveteg, Józsi anyját behálózni kész szomszéd úr.

 

Marton Róbert, Pálfi Katalin és Zsurzs Kati is jelenetről-jelenetre változó szerepekben térnek vissza. Marton Róbert Józsi apjaként szigorú férfiú, nem is értjük, miért nem bír ezzel a gonosz kis törpével. Pálfi Kata csinos, édes mama, máskor Zsurzs Katival a huszadik század elejét idéző, negédeskedő nyelvezeten affektáló, kiskamasz lánykát alakít, aki odáig van Józsiért, ezért a copfhuzigáló minimachoért.

 

Zsurzs Kati kotlósként pislogó, esetlen dadus, aztán megtévedt kis francia nevelőnő, aki mindjárt gyufát iszik. Ezen már egyáltalán nem is csodálkozunk, miután Józsi a legkínosabb részletekbe menően beárulja. Arcjátékával, eltalált akcentusával, hangjával nem lehet betelni, és ha ez még nem volna elég, az alkalmi süket, vénséges vén Laura néni szerepében mindent visz.

 

Remek az este. Egy kortárs Józsin is jókat nevethetnénk, de egy molnári, „ántik” Józsi mégis más. Ízlelgetjük a valamiképp gyermekded, divatjamúlt szófordulatokat, megmártózunk a boldog békeidők komikus kisszerűségében, s azzal a gondolattal szívünkben térünk haza, hogyha végtére is nagyapáinkból is ember lett, saját, édesdeden alvó Józsiaink sem reménytelenek…

 

Rendező: Valló Péter

Rendezőasszisztens, ügyelő: Csicsely Zoltán

Szereplők: Gyabronka József, Hirtling István, Marton Róbert, Pálfi Kata, Zsurzs Kati

Dramaturg: Góczán Judit

Jelmez: Breckl János

Súgó, kellékes: Rácz Nóra

 

Jegyvásárlás