Főkép

Prince-ről rebesgették annak idején, hogy egyszer bevonult a stúdióba, és több órányi anyagot rögzített, olyan sokat, hogy akár hosszú ideig semmin sem kellett volna agyalnia, úgy is évente kiadhatott volna egy új lemezt a már meglévő számokból. Úgy tűnik, hogy Justin Timberlake, aki az ezredfordulón amolyan csodagyerekként robbant be a köztudatba, ám mostanában inkább a színészi karrierjére összpontosított, valami hasonlót művelt The 20/20 Experience című anyagával. Habár az ’N Synckel három albumot is kiadott, majd a szétválás után rögtön szólólemezzel jelentkezett, azóta nem igazán kényeztette el a rajongóit újabb koronggal. Erre 2013-ban egyszerre két teli CD-re való új zenével jelentkezett, méghozzá nem is akármilyen színvonalon.

 

Persze nem hinném, hogy a popkritikusok és valószínűleg általában a poposabb beállítottságú rajongók feltétel nélkül egyetértenének az utóbbi megállapításommal, mivel az új lemez szerintem valamivel kísérletezőbb elődjénél, ugyanakkor a dalok roppant lassan bomlanak ki – sokak szerint egyenesen túl hosszúak. Ha táncolni akarnék rájuk (de nem tudok, és nem is szeretek táncolni), szinte biztosan magam is ekképp vélekednék, pusztán zeneként viszont határozottan jobbnak érzem az új lemezt – ám ehhez rendesen oda kell figyelni a részletekre. Kis túlzással akár progresszív popnak is nevezhetném a szerzeményeket, de nem sok értelmét látom sem önmagában a kategorizálásnak, sem annak, hogy potenciálisan megtévesztő címkéket aggassak egy zenei produktumra. Elvégre, ha ez progresszív pop, akkor minek tekintsem az Alan Parsons Project parányit rockosabb, azért mégiscsak könnyed slágereit, melyek ugyanakkor a leggondosabban kidolgozott popdalok, amiket a Beatles óta egyetlen együttestől hallottam.

 

 

Szóval az új lemez sokkal inkább Prince különösen termékeny és a videoklipeknek köszönhetően kifejezetten emlékezetes korszakát idézi, mind hangszerelését, mind hangulatát tekintve. Különösen igaz ez a „Cabaret”-re, melyben a rap is domináns szerepet kap, ám ettől a szám még iszonyatosan unalmas is lehetne, ha nem fedezhetnénk fel benne, mondjuk, rockos elemeket, és ha nem lenne minden apró momentumában tökéletességre törekvő a hangszerelés. Még ennél is rockosabb a hagyományos, amerikai hangzású gitárakkordokkal indító „Drink You Away”, amiben még valami Hammond-szerűség is megszólal. Mintha nem is a popikon szépfiút hallgatnánk, hanem időgéppel a hatvanas évek végéből iderepített félvér fickót, aki nem tudja eldönteni, folk rockot, vagy valami jazzesebbet játsszon. A „Not A Bad Thing” egyes pillanatai pedig még az olyan együttesektől sem lennének teljesen idegenek, mint a Toto vagy a Yes. Végül az „Amnesia” az európai, vonósokra alapozó pop és a rögtön felismerhető amerikai lassú szám egészen furcsa keveréke.

 

 

Az album fennmaradó része a „Take Back The Night”-hoz – a korongról kimásolt első kislemezhez – és a „Murder”-hez hasonló, fúvósokkal keményített rádióslágerek és az „Only When I Walk Away” experimentális hangütése között mozog. Efféle elegy a „Gimme What I Don’t Know” kifinomult, folyton meglepetésekkel szolgáló, mégis szemtelenül fülbemászó popja és a „True Blood”, és ugyanez áll a „You Got It On” első hallásra közvetlenebbül kellemes, ennek dacára néhol kifejezetten meghökkentő melódiáira és hangszerelési megoldásaira, és általában a kísérletezés és a megnyugtatóan ismerős elemek vegyítése jellemez minden egyes szerzeményt, amely felkerült a lemezre.

 

Nem biztos, hogy Justin Timberlake ezen az albumon a leginkább önmaga, legalábbis nem feltétlenül azt az oldalát mutatja, amit a rajongói és kritikusai tipikusnak vélnének, bemutatkozásként azonban bárkinek ajánlhatom a lemezt, aki esetleg nem ismeri őt, ugyanakkor vonzónak találja a fekete és fehér zenéknek a lehető legfinomabb egymásba szövését. A legrosszabb esetben mást is meghallgat tőle, és rákap előadói és szerzői stílusának ízére.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Gimme What I Don’t Know (I Want)

2. True Blood

3. Cabaret (feat. Drake)

4. TKO

5. Take Back The Night

6. Murder (feat. Jay Z)

7. Drink You Away

8. You Got It On

9. Amnesia

10. Only When I Walk Away

11. Not A Bad Thing

12. Pair Of Wings (Hidden Track)

 

Diszkográfia:

Justified (2002)

Future Sex/Love Sounds (2006)

The 20/20 Experience (2013)

The 20/20 Experience – 2 of 2 (2013)