Főkép

Önként vállalt munkaköri kötelességem, hogy a lehetőségekhez képest figyelemmel kísérjem pár zenei kiadó újdonságait. Ebből az idők során egy meglehetősen terjedelmes lista kerekedett, aminek eredményeként minden nap számos levelet kapok a megjelenő videókról. Ezek többsége egy felületes szia után elmegy mellettem, de van pár, ami ilyen-olyan okból kifolyólag megpendít bennem valamit. Ezekről a videókról igyekszem a jövőben rendszeresen beszámolni.

 

 

Cher - I Hope You Find It [Official Lyric Video]

 

Egy darabig hezitáltam azon, hogy melyik új Cher videóval kezdjem a heti listámat. Sokáig a „Woman`s World” volt a nyerő, de miután az egyik kollégám megosztotta velem titkos infóját, miszerint a 67 éves énekesnőt valójában robotok mozgatják a háttérből, mert ilyen idősen kizárt, hogy egyedül képes felmenni a színpadra – szóval ilyen felvezetés után úgy gondoltam, nem tudom elfogulatlanul nézni a klipet. Így aztán maradt a remény (I Hope You Find It) és a lehetőség, hogy a manapság mind elterjedtebb szöveges videókról beszéljek.

Véleményem szerint ezeket akkor készítik el a kiadók, amikor anyagi vagy egyéb megfontolások miatt nincs kéznél „normál” klip az előadóról. A rajongóknak valamit mégis adni kell, illetve ma már a marketing nélkülözhetetlen eleme a zenei videó, ezért fapados megoldásként az egyszeri néző egyszerre olvassa a szöveget és füleli a muzsikát. Azt ne kérdezze senki, ehhez miért kell a Youtube, miért nem elegendő feltenni a Soundcloudra, mert én biztosan nem ismerem erre a választ. Cher szöveges verziója annyival igényesebb az általam eddig látottaknál, amennyivel több pénzt szánt erre a Warner. Egy biztos, a puszta szövegfelismerésnél több izgalmat jelent – mondhatni Oscar-díjasnak számít ebben a kategóriában. A zene egyébként az énekesnő egy régebbi arcát idézi fel, de még mindig illik hozzá.

 

 

 

Ylvis - The Fox [日本語字幕付きVer.]

 

Múlt héten azon elmélkedtem, hogy milyen kevés norvég együttest ismerek – ennek örömére Dominik meglepett egy újabb norvég felvétellel, ami kakukktojásnak számít, mivel az Ylvis név nem egy zenekart, hanem két komikust takar, akik főállásban nem a popvilág meghódításával foglalkoznak. Vélhetően ők is átélték a „Gangnam Style” mindent elborító sikerét, és némi ötletelés után elkészítették a saját lökött klipjüket. Most nem kezdem el boncolgatni a szerzemény tonális szerkezetét, mivel nem ez a lényeg, hanem az, hogy a páros valamit nagyon eltalált, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az A-ha óta hazájukból egyetlen előadó sem került ilyen magasra a tengerentúli sikerlistákon.

A szám leginkább elektronikus tánczenének mondható, aminek képes változatából nem hiányzik a humor (például amikor a szakállas nagyapó épp a hangutánzó szavakat olvassa unokájának), rengeteg utalás a tánckart felvonultató kortárs produktumokra, és még több humor – amennyire nem veszi magát komolyan az Ylvis, annyira élvezetes lett a végeredmény. Mivel a távol-keleti zenéket egyelőre csak módjával csempészhetem be a rovatba, beérem a japán/angol feliratos kiadással, így talán jobban átjön a szöveg mélyenszántó mivolta.

 

 

 

Bananarama – Venus

 

Az előző írásom óta kaptam pár jótanácsot, hogy mi mindent kéne betuszkolnom a rovatba – sajnos azonban az erotikus felvételek ugyanúgy kihullottak a rostán, mint a pár évvel korábbi darabok. Szerencsére van pár lemezkiadó, akik azzal foglalkoznak, hogy évekkel, évtizedekkel korábbi, akkoriban jónevű előadók mostani lemezeit pátyolgatják, és mivel ez elképzelhetetlen videoklip nélkül, feljavított, többnyire HD minőségben teszik elérhetővé a régi slágereket.

Ennek ellenére meglepetett a Bananarama felbukkanása a heti újdonságok között, mert akárhogyan nézem, nagyjából harminc évvel ezelőtt uralták a slágerlistákat, és persze a diszkókat – többek között ezzel a számmal. Úgyhogy igazi időutazást jelent öregnek, fiatalnak egyaránt. Igen, ez volt a divat, ez volt a menő, és ez volt a nyolcvanas évek. Fura ruhák, műtermi felvételek, spontánnak tűnő, de valójában órákig készülő frizurák, lengén öltözött statiszták, ésatöbbi, ésatöbbi.

 

 

Azért a lányoktól a humor sem állt távol, amire legjobb bizonyság az 1989-ben felvett Beatles klasszikus nóta feldolgozása. A „Help” poposítva is szórakoztató, a hozzá készített videó, amiben három komikusnő is felbukkan, pedig kifejezetten mókás lett:

 

 

 

Yaida Hitomi (矢井田瞳) - YES or NO

 

Világzene helyett következzék egy nyugati fül számára is emészthető japán produkció: a középkorú hölgy most megjelenő, 123456 címet viselő kislemezének mindegyik dalához készült klip, ami azért arrafelé sem megszokott dolog. A zene erőteljes rock, némi elektronikus aláfestéssel, szóval inkább progresszív, de összességében tetszetős. Az énekstílus elsőre idegenül hat (főként a sorok végén), de nem tehetek róla, nekem ez tetszik, egyszerre egzotikus és ismerős.

A klip egy történetet mesél el, ami úgy tűnik, minden kontinensen előfordul, és az értelmezésemben a hétköznapok ismétlődésében vergődő átlagember lehetőségeivel szembesíti a nézőket. Ennek a kisfilmnek üzenete van, mondanivalója, amit nem érdemes egy nyelésre eltüntetni a szervezetben, hanem míves borhoz hasonlóan apránként kell kóstolgatni. Persze a vizuális alkoholistáknak ezt hiába mondom.

 

 

 

TURISAS - Ten More Miles

 

Befejezésül valami harapósabbat kerestem, és kifejezetten megörültem, amikor beérkezett a finn csatametal brigád új videója. Az első lemezüket nem szerettem különösebben, de a második óta feltételen hívük vagyok, és már vártam, hogy elkészüljön az új lemezük. Készséggel elismerem, hogy pályafutásuk során ennél írtak már jobb számot, ellenben minden megvan benne, ami jellemzi a zenéjüket.

A klip pedig nagyon jó lett: minden középkori hagyományőrző figyelheti, miként néztek ki „munka közben” hajdanán a viking martalócok, aki pedig nem kíván szabadidejében 20-40 kilós fémgyűjteménnyel a testén járkálni, annak a modern kori betéteket ajánlom a figyelmébe. A történet többféleképpen értelmezhető, számomra a felesleges szócsépléssel együtt járó céges megbeszélések veszélyeiről szól, vagy arról, miként hódítja meg zenéjével a világot az együttes.

 

 

Akinek mindez nem elegendő, illetve szeretne némi bennfentességet érezni, esetleg kukkoló hajlamai vannak, az nézze meg a „hogyan készült a klip” videót. Van benne pár mókás jelenet, illetve látszik, mennyi munka, tervezés van egy zenei videoklip mögött.