Főkép

Elsőre ódzkodva vettem kezembe ezt a – zenés szakszóval élve – „mash-up”-ot, majd úgy kellett kiragadni belőle. Nehéz eltekintetni attól, hogy egy olyan ember tollából született, aki talán a legjobban ismerte Amerika egykori „első” házaspárját, mégsem vártam, hogy majd intim részleteket tudok meg a Roosevelt-házaspár magánéletéről. Inkább csak egy apró lyukra vágytam, amin beláthatok a Fehér Ház szigorúan őrzött falai mögé, hogy megtudjam, milyenek is az aranykalitkában élők mindennapjai – ezt biztosítja számunkra Elliott Roosevelt, az elnök egyik fia ezzel a politikai krimi, a kémtörténet és a történelmi krimi furcsa egyvelegéből született thrillerrel.

 

A második világháború második évében, a karácsonyi ünnepek idején kapcsolódunk be az elnöki háztartás életébe, amikor maga az angol miniszterelnök érkezik, hogy az ünnepeket tanácskozással töltse. A házat az amerikai hadsereg őrzi, Churchill védelméről vagy egy tucat kísérő gondoskodik, mégis rés van a pajzson: a hűtőkamrában egyik reggel ismeretlen férfi holtestére lelnek. A nyomozást a Fehér Házban tartózkodó hivatalos szervek mellett egy különleges személy, Mrs. Franklin Roosevelt, a First Lady is segíti.

 

Eleanor Roosevelt karaktere nem is lehetne „firstladysebb” – humanitárius teendőkön jár az esze, irányítja a Fehér Házat, az elnök jobb kezeként mindig mellette áll. Ezt a képet árnyalja az, ahogy részt vesz a nyomozásban, ahogy az emberekkel beszélget, hozzájuk viszonyul – szinte már úgy érezzünk, hogy a Fehér Ház lakói és alkalmazottai egy nagy, békés családot alkotnak. Ezt a közvetlenséget erősíti Roosevelt és Churchill bemutatása: nem megközelíthetetlen államférfiként vannak ábrázolva, hanem csak egyszerű, mindennapi emberként. Mintha nem is a világot megváltoztató egyénekről lenne szó, hanem csak két, átlagos pasasról, akik mellesleg politikusok. Persze nem maradhatnak el a karakterizálásból azok a sallangok, amik rögtön az eszébe jutnak az embernek, ha meghallja a két elnök nevét: Roosevelt tolószéke és a koktéljai, illetve Churchill szivarjai és a whiskey-je.

 

A regény remekül bemutatja a politikai elit háborús napjait, a diplomácia nehézségeit vagy épp a védelmi erők munkáját. Minden egyes szereplőnek meg van a helye a történetben, mint ahogy a fogaskerekek kapcsolódnak egymásba egy gépben, a történések pedig minden egyes alkalommal előremozdítják a cselekményt. Viszont nekem kicsit elnyújtottnak tűnik, lehetett volna sűrűbben, ezáltal feszültebben megírni, de mindez cseppet sem von le az élvezeti értékből. A műfaja könnyed thriller, de a vége felé mégis morális dilemmával találkozunk, ami számomra meglepő volt. A regény elején nem gondoltam volna, hogy a haza és a család közötti választás kérdéséig fogunk eljutni – pedig az ember várhatta volna, hogy a család fontos szerepet fog játszani, ha már egy olyan regényt olvas, amiben egy fiú ír a saját szüleiről, és a családiasság légköre enyhíti a háború szellemét.

 

Műfajából adódóan a rejtély kulcsait nem lehet megtalálni, de ha az olvasó leül egy percre és végigpörgeti maga előtt a szereplőket, hogy kinek volt alkalma és lehetősége elkövetni a bűntényt, akkor eljuthat a megoldásig. És mint minden jó thriller esetében, a végére itt is tartogat az író egy csavart, ami leginkább a klasszikus detektívregényeket idézi. Azt ugyan nem hiszem, hogy ezek után falni fogom a politikai krimiket, de ha lehetőségem lesz rá, akkor szívesen veszem a kezembe a First Lady más esetét is, ami talán már egy igazi detektívregény lesz. Addig is megőrzöm emlékezetemben Amerika egykori első asszonyának második világháborús helytállását, amiről persze nem sejthetjük, hogy megtörtént-e, vagy csak gyermeki fikció az egész.