Főkép

Idén novemberben (2013) lesz tíz éves az oldalunk. Ebből az alkalomból interjúsorozatot indítottunk, amelyben bloggereket kérdezünk. Egyrészt kíváncsiak vagyunk, ki, miért és hogyan fogott neki a netes olvasónaplója vezetésének, másrészt egy kis nosztalgia is van bennünk, hiszen amikor 2003-ban elindítottuk honlapunkat, idehaza még nem volt blogolás. A sorban a harmadik PuPilla, akit Szabó Dominik kérdez.

 

Kezdetnek kérlek, mutatkozz be, mesélj pár szót magadról, és a PuPilla Olvas blogodról.

 

PuPilla vagyok, 30-on még innen, 20-on már túl, egy vidám, optimista nő, akinek legkedvesebb hobbija az olvasás. Sehova sem megyek könyv nélkül, nehogy véletlenül várakozó álláspontra helyezkedve ne tudjak elkezdeni olvasni. A PuPilla Olvas című könyvesblog házigazdája is vagyok, ahol minden általam olvasott könyvről írok egy kis szösszenetet. Nevezhetjük ajánlásnak, kritikának, éppen ami kisül belőle. Ahogy a blogom alcíme is hirdeti, a tartalom szól mindenről, ami könyv, mindenkinek, aki könyvmoly. Ehhez mérten mindig témánál maradok, írok könyves eseményekről, akciókról, új megjelenésekről, és könyvek alapján készült filmélményekről is.

 

Mióta írod a blogod?

 

2009 júliusa óta vezetem a blogot, vagyis immár kicsivel több mint négy éve.

 

Miért döntöttél úgy, hogy elindítasz egy webnaplót?

 

Mindig is nagyon szerettem olvasni, és gyerekkoromban is voltam megmozdulásaim offline blog vezetésére – vagyis irkáltam szépen füzetkébe az olvasott könyvekről. Ez hogy, hogy nem, abbamaradt, biztosan azért, mert ugye nincsen közönsége a dolognak. Ahogy a későbbiekben megismerkedtem az internettel, böngészés közben ráakadtam egy könyvesblogra, Lobo olvasónaplójára, és nagyon megtetszett, hogy így, a neten keresztül vezet naplót az olvasmányairól, mások is olvashatják az ajánlókat, hozzászólhatnak stb. Egyszóval szépen rácsodálkoztam a blog-formára, és nagyon kedvet kaptam az egészhez. Ezidőtájt ismerkedtem meg a Moly.hu oldallal is (ami akkor még szintén elég gyerekcipőben járt, talán fél éve működhetett körülbelül), és ez a két hely együtt olyan remek játszóteret biztosított nekem, hogy úgy érzem, örökre itt ragadtam. A blogolás egyébként elsősorban önkifejezés, hobbi, kreatív alkotás. Jó visszanézni, visszaolvasni, de jó reakciókat, kommenteket is kapni. Akkor is csinálnám, ha nem lenne közönségem, de így, hogy van, még jobb. :)

 

Manapság mindenki megpróbál egyedi lenni, neked mi a specialitásod?

 

Annak idején, amikor elindítottam a blogot, úgy véltem, abban fogok kiemelkedni, hogy több idegen nyelvű könyvről írok majd, illetve olyanokról, amik még nem jelentek meg magyarul. Ehhez persze nem számoltam hozzá a többi moly és blogger hatását, azaz hogy egy ideig én is elkezdtem a frissebb, újabb, magyar könyveket is olvasni a régebbről felhalmozottak helyett, illetve azt sem gondoltam, hogy ilyen sokan olvasnak idegen nyelven. :) De öröm ezt látni. A specialitásom szerintem a saját stílusom, és ha ez valakinek megtetszik, megtetszett, illetve emellett még esetleg ismer is egy cseppet, az azt hiszem, visszatér hozzám. Szeretek keményen kritizálni, és nagyon lepontozok, ha nem tetszett valami, ugyanakkor elég nagy rajongást és lelkendezést tudok csapni az általam nagyon kedvelt könyveknél.

 

Ismered azokat, akik olvasnak?

 

Sokakat igen a molytalálkozóknak, könyves eseményeknek (könyvfesztivál, könyvhét) köszönhetően. Örülök, hogy néhányukat ennyi év után tényleg igazi barátomnak mondhatom, és rendszeresen találkozunk, beszélgetünk (nem csak könyvekről), tanácsot kérünk és adunk, meglepjük egymást, programokat szervezünk.

 

Milyen visszajelzések érkeztek eddig a tevékenységedről?

 

Huh, négy év alatt azért nagyon sok visszajelzés érkezett ilyen-olyan formában. Általában pozitívak, aminek nagyon örülök. A trollok nagyrészt elkerültek, igaz, a régi blogon (freeblog) egy félbehagyott Stephenie Meyer könyvről írt poszt kapcsán azért leszidtak néhányan, de ezen felül nem nagyon tiportak el azoknak a könyveknek a rajongói, amiket esetleg én lehúztam. Nagyon szeretem ha kommentelnek, még ha csak annyit is, hogy jajj, hogy írhattam ilyet, vagy hogy van egy vesszőhiba a huszonnyolcadik sorban. :) Óriási megtiszteltetésnek érzem, amikor egy szerző kommentel a könyvéről írt posztomhoz, vagy amikor a kiadó is kiteszi a facebook oldalára az írást. Egyik legemlékezetesebb élményem, amikor  Baráth Katalin tette ki A borostyán hárfáról írt ajánlómat, és örvendezett az általam adott 10/10 pontnak. Visszajelzés az is, és borzasztó jó, hogy több kiadótól kaptam, kapok könyveket, csupán azért, hogy elmondjam róluk a véleményem – nekem ez még mindig ugyanolyan sokat jelent, mint az elején, és nem szűnök meg örülni neki – de kerestek meg már közvetlenül a szerzők is. És tessék, itt van ez az interjú is, örültem a felkérésnek. Amit kifejezetten nem szeretek az az, ha valaki mindenképp meg szeretne győzni arról, hogy nekem mégis szeretnem kéne azt a könyvet, ami nem tetszett.

 

Mostanában egyre többen nyitnak könyves és filmes blogot. Mit gondolsz, mi lehet ennek a hátterében?

 

Az új generációs bloggereket őszintén szólva nem nagyon követem figyelemmel, így nem is vettem észre, hogy több a blog. Azt gondolom, mindenki szeretne megpróbálkozni vele, milyen is ez, aztán akik annyira nem lelkesek, kirostálódnak. Ha mindenképp a hátterét akarjuk ennek nézni, szerintem ismét az önkifejezéshez jutunk, és ahhoz, hogy ez egy jó placc hozzá.

 

Szeretnél esetleg változtatni a blogodon, vagy számodra tökéletes ez a mostani állapot?

 

Ajajj, ez a kérdés rátapint a gyenge pontomra. :) Én vagyok ugyanis az a blogger, aki szinte sosem változtat, de mindig változtatni akar. Sablont sem cserélek, akkor lett csak új sablonom, amikor szolgáltatót váltottam a freeblogról a blogspotra. Az oldalsávokat meg-megpiszkálom, de nagy változtatás sosem történt, pedig néha megirigylem másoknál a „profibb” kinézetet. Amikor mégis arra kerül a sor, hogy babráljak valamit a rendszerben, visszakozom. A PuPilla Olvas marad, amilyen volt. :)

 

Hol látod most magad a többiek között, és mit gondolsz, hol leszel mondjuk öt év múlva?

 

Ha jól tudom – de nyugodtan javítsatok ki, ha tévedek – második generációs vagyok a könyvesbloggerek közt. Vannak, akikhez képest elég kis halnak tartom magam, ugyanakkor szerintem megvan a magam státusza a könyves berkekben, hiszen évek óta gyártom a posztokat, értékeléseket, és osztom meg a gondolataimat országgal-világgal. 5 év múlva valószínűleg ugyanitt leszek, fizikailag bárhol is legyek a világban, a blogolás, olvasás, molyolás marad. :)

 

Mik a hosszú távú terveid?

 

Szeretném nem elárasztani a polcainkat az elkövetkezendő években, hanem inkább visszafogottabban vásárolni (vagyis beszerezni, hiszen a zsákmányok egy jó része ajándék, reci, csere stb.), illetve tervezek egy nagyobb könyvtár átnézést is, amikor majd kiárusítom a feleslegessé vált könyveimet. Szeretném a bejegyzéseimet áthozni a freeblogról, illetve mindent maradéktalanul lementeni, de erre még nem dolgoztam ki stratégiát (a wordös mentések nem tetszetősek). Szeretném lecsökkenteni a várólistámat, sok-sok jó olvasmányélménnyel gazdagodni, visszatérni kicsit a kedvelt szerzőimhez. És szeretnék az aktív részlegen maradni, már ami a könyvesblogolást illeti. :)

 

Végezetül azt szeretném kérni, hogy nevezz meg egy bloggert, akivel szeretnél egy hasonló interjút látni – kérlek, azt is mondd el, hogy miért őt választottad.

 

Nagyon nehéz egyvalakit mondani az állandóan olvasott blogok közül. Zakkantot választom, aki mostanában ismét többet olvas, és megújult, megszépült a blogja is. (http://zakkantolvas.blogspot.hu/) Több mint három éve ismerjük egymást személyesen is, bár rég találkoztunk, így most az éteren át integetek neki ilyenformán. *Szevasz Zakkantom!* :)

 

Köszönjük az interjút, további sok sikert a blogoláshoz!

 

Én köszönöm a lehetőséget.

 

PuPilla blogja: http://pupillaolvas.blogspot.hu/