Főkép

Vannak dolgok, amiket lehetetlenség megismételni. Philip Matyszak azonban képes a lehetetlenre is: a nagy sikerű Antik Róma napi öt denariusból című útikönyve után újabb játékos útikalauzt írt, ezúttal az antik Athénról: és az épp ugyanolyan jó lett, mint a társa. Pedig sokan gondolják, hogy a görögök sokkal unalmasabbak a rómaiaknál: se jó, véres gladiátorviadalok, se gyakori császárgyilkosságok, és még a hadsereg sem olyan professzionális. Az Antik Athén napi öt drachmából azonban megmutatja, hogy az ókori görög világ is jóval több, mint Homérosz költeményeinek nosztalgiázó szavalgatása, meg némi erényes sétálgatás az akadémiai ligetekben, mély gondolatokon rágcsálva. Ehelyett van itt minden: kakasviadal, esküvői tortalakoma, piszkos választási harcok és elegáns boltok, trágár komédiák és veszedelmes utazások…

 

A kötet Thermopülai, Delphoi és Marathón érintésével kalauzol el bennünket a leghíresebb görög városállam, Athén falai közé, nem sokkal a peloponnészoszi háború előtt. Kr. e. 431-ben olyanokkal futhatunk össze az utcán, mint Periklész, az állam bölcs és kissé hiú vezetője, Szókratész, a történelem egyik legnagyobb filozófusa, Thuküdidész, a barátságtalan történész, az ókori történetírás megújítója, vagy épp Pheidiasz, a világ hét csodája között számon tartott olümpiai Zeusz-szobor és az Akropoliszon álló Athéné-szobor megalkotója. De vajon azt is tudtuk róluk korábban, ami ebben a kötetben olvasható? Láthatjuk Periklész nemes vonású, sisakos fejszobrát, ám azonnal kiderül az is, mit leplez a sisak: az időnként fejfedő nélkül mutatkozni kényszerülő politikust ugyanis kortársai tengerihagyma-fejűnek csúfolták… Szókratész bölcsessége köztudott, ő mondta azt is. „Ha a nők egyenrangúak lennének a férfiakkal, akkor felülmúlnák őket.” Hiába ismerte azonban ilyen jól a nőket, mégis egész életében házassági gondjai voltak, hisz felesége, Xanthippé köztudottan papucs alatt tartotta, s akár a nyílt utcán is képes volt vele összeverekedni. S hogy miért nem ütött vissza Szókratész? Mert szerinte Xanthippé a felesége, nem a bokszpartnere… Az is kiderül, hogy Thuküdidész szerette a bort, Pheidiasz pedig állítólag rávéste a Zeusz-szobor kisujjára aktuális szerelme, Pantarkész nevét…

 

A sok-sok történet, pletyka és apró részlet szórakoztató mozaikkockákként sorakozik az érdeklődő olvasó előtt, végül azonban sikerülhet belőle kirakni a korszak igazán izgalmas, teljes képét. Hogyan nézett ki Athén a korszakban? Milyen volt a híres védőfal, s milyen az Akropolisz a periklészi építkezések után? Hogyan tölthette az idejét egy látogató, hogyan telhetett egy nap? Milyenek voltak a lakomák? Mit játszottak a színházak? Milyen misztériumokban hittek és milyen babonákról voltak híresek az ókori Athén lakói? A kötet minden kérdésre választ ad, s ókori szerzők pletykái, versrészletek és mulattató tanácsok közepette kalauzol végig mindenkit Athén fénykorának látni-, tudni-, hallani- és ízlelnivalói között. A kalandozást 72 kép és 14 színes melléklet, közte hat gyönyörű, színes rekonstrukciós rajz egészíti ki. Ráadásul a magyar kiadás sokkal jobban sikerült, mint az Antik Rómáé: szakszerűbb és szellemesebb a fordítás, jobban olvasható a szöveg.

 

Aki annak idején unta az ókori tanulmányokat, felfedezheti, hogyan érdemes valakit megátkozni, hány kratér bor után kezd el az átlagember kötekedni, és mit írjunk görögül a táblánkra, ha a perzsa csapatok kivonulása mellett akarunk tüntetni. Aki pedig szereti a képzeletjátékokat, máris odaképzelheti magát a múzsák dombjára az i. e. 5. századba. Philip Matyszak útikönyve minden helyzetben kiváló útitársnak bizonyul.