Főkép

A női választójog bevezetéséért küzdő, az erőszaktól sem visszariadó szüfrazsettek mozgalmát, mely felforgatta Angliát a 20. század elején, senkinek sem kell bemutatni. Valószínűleg az is széles körben ismert, hogy a börtönbe zárt aktivisták az éhségsztrájkot az egyik legfontosabb politikai fegyverüknek tekintették, melyre a hatóságok a kínzással és megerőszakolással is felérő „kényszertáplálással” válaszoltak. De hogyan válhatott az éhségsztrájk a szüfrazsettek egyik elsődleges eszközévé a női választójogért folytatott küzdelemben? Miért értek el a hatóságok a rettegett kényszertáplálásokkal pont ellentétes hatást? June Purvis Az éhségsztrájk ereje című írásában ezekre a kérdésekre keresi a választ.

 

Valószínűleg sokan úgy gondolják, hogy a nők közéleti szerepléséért küzdő szüfrazsettek védtelenek voltak a férfiak által uralt hatóságok túlkapásai ellen, aminek a legbeszédesebb bizonyítéka a rajtuk végrehajtott kényszertáplálások sorozata. Azonban ha erőszakra került a sor, a politikai egyenjogúságért küzdő nőknek is volt pár meglepetés a tarsolyában. A Harcművész szüfrazsettek című írásból megtudhatjuk, hogy a gyengébbik nem képviselői hogyan tudták felvenni a küzdelmet a rendőrökkel egy ősi japán harcművészet segítségével.

 

A választójogért küzdő, a radikalizmustól sem visszariadó szüfrazsett képe annyira beleégett a kollektív emlékezetbe, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnik a választójog kiterjesztése ellen agitáló nő képe. Pedig ők is léteztek, sőt, több ezer tagot számláló országos szervezettel is rendelkeztek Nagy-Britanniában. Julia Bush cikkében bemutatja, hogy ezek a nők miért tartották az angol társadalom számára károsnak a női választójog bevezetését.

 

Bár a BBC History júliusi számában nem kevesebb, mint 4 hosszabb írás foglalkozik a nők választójogért folytatott küzdelmével a 20. század elején, mégis egy sokkal „férfiasabb” téma került a magazin címlapjára, nevezetesen Erwin Rommel és Bernard Law Montgomery sivatagi párharca az el-alameini csatamezőn. A történészek sohasem tagadták a csata jelentőségét, azonban legtöbbször csak mint az észak-afrikai harcok fordulópontjaként tekintettek erre a véres összecsapásra. Niall Barr azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a csata jelentősége messze túlmutatott a Szahara perzselő homokbuckáin. A birodalom visszavág című írásából megtudhatjuk, hogy milyen módon nyitott új korszakot ez az ütközet a világ valaha volt legnagyobb gyarmatbirodalmának történetében, és miért számított mérföldkőnek annak széthullásában.

 

Távolodjunk el egy kissé a véres 20. századtól, és fordítsuk figyelmünket az ókori Róma városára. Legtöbbünk képzeletében valószínűleg márványból és fehér kövekből rakott monumentális templomok, tágas terek, boltíves vízvezetékek és karcsú oszlopok bonyolult kavalkádja él. Azonban nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy Rómának volt egy sötét oldala is, ahova még a legbátrabbak sem mindig mertek bemerészkedni. Mary Beard írásában egy hátborzongató sétára invitál minket a város éjjeli életébe, ahol a mai ember számára szinte felfoghatatlan veszedelmek leselkedtek a járókelőkre.

 

Érdemes még fellapozni a Fényképtár rovatot, ahol páratlan képeket láthatunk a modern Budapest születéséről a századfordulón, illetve megfigyelhetjük, hogy a rohamtempóval épülő metropolis hogyan törölte el a föld színéről a középkori pesti városmagot. A Zöld történelem rovat pedig ebben a hónapban igazi csemegével szolgál, tudniillik az ananász fordulatokkal teli útjáról olvashatunk a Föld körül. Így nyugodtan kijelenthetem, hogy a BBC History júliusi számában mindenki, akit érdekel a történelem, megtalálhatja a saját ízlésének megfelelő olvasmányt.