Főkép

Fülszöveg:

Miután felépül borzalmas sérüléseiből, Hórusz Csatamester az Isstvan III lázadó világa ellen vezényli a diadalmas birodalmi erőket. Bár a lázadást gyorsan leverik, fény derül Hórusz valódi természetére. Mikor a hadúr vírusbombákat vet be a bolygó lakossága ellen, megtörténik az elképzelhetetlen: az űrgárdisták saját csatatestvéreik ellen fordulnak...

A The Horus Heresy sorozat a Warhammer 40.000 univerzum régmúltjába kalauzol bennünket és azt a galaktikus polgárháborút mutatja be, amely megalapozta a következő tízezer év történelmét.

 

Részlet a regényből:

– Ott voltam – mondta Titus Cassar, s tétova hangja alig hallatszott el a terem túlsó felébe. – Ott voltam azon a napon, mikor Hórusz hátat fordított a Császárnak.

Szavai nyomán egy emberként sóhajtott fel a Lectitio Divinitatus egyházközössége, és lehajtották fejüket e szörnyű gondolatra. A terem végéből, mely igazából csupán egy elhagyatott lőszerraktár volt, mélyen a Hadúr zászlós hajója, a Bosszúálló Szellemmélyén, Kyril Sindermann figyelt, és arca megrándult Cassar szavai hallatán. A férfi távolról sem volt iterátor, de volt benne önbizalom és fel tétlen hit, mely elárulta, hogy meg van győződve szavai igazáról.

Sindermann irigyelte ezt a bizonyosságot.

Hónapok teltek el azóta, hogy utoljára valamiben is bizonyos volt.

A 63. Expedíciós Flotta Első Iterátoraként Kyril Sinder mann dolga volt, hogy hirdesse a Nagy Hadjárat Birodalmi Igazságát, hogy elvigye azt azokra a világokra, melyek a Birodalom nagyobb dicsőségére a Császár uralma alá kerültek. Nemes feladat volt az észérvek fényét és a világi igazságot terjeszteni az állandóan terjeszkedő emberi Birodalom legtávolabbi sarkaiban.

De valahol menet közben valami félresiklott.

Sindermann nem volt biztos abban, mikor is történhetett. A Xenóbián? Az Aureuson? Talán a Davinon? Valamely másik igába hajtott világon a több tucatnyi közül?

Egykor úgy ismerték, mint a Birodalmi Igazság legfőbb szószólóját, de változtak az idők, és azon kapta magát, hogy Sahlonumján mereng, a sumaturai filozófuson, aki azon töprengett, vajon az új tudomány fénye miért nem vetakkora világot, mint a régi varázslatok.

Titus Cassar folytatta álmosító szentbeszédét, és Sindermann újra a férfira figyelt. A merev és szögletes Cassar egyenruhája elárulta, hogy moderati primus, a Dies Irae Imperátor-osztályú titán egyik rangidős tisztje. Sindermann gyanította, hogy ez a rang, és az Euphrati Keelerhez fűződő barátsága biztosította pozícióját a Lectitio Divinitatusban; ám ez a pozíció szemmel láthatóan több volt, mint amivel elboldogult.

Euphrati Keeler: imagista, evangélista…

…Szent.

Jól emlékezett a percre, mikor először találkozott a harcias, elsöprő önbizalmú Euphratival az indítófedélzeten. Még mielőtt elindultak volna a 63-19-esre. Amikor még nem tudták, miféle borzalmak várnak rájuk a Suttogó-hegyek közt.

Loken kapitány oldalán ők is szemtanúi voltak Xavyer Jubal rettentő metamorfózisának. Sindermann úgy próbált megbirkózni a látottakkal, hogy könyveibe temetkezett, és megkísérelte jobban megérteni a történteket. Ám Euphratinak nem volt efféle mentsvára, így a növekvő Lectitio Divinitatus kultuszhoz fordult lelki megnyugvásért.

A Császár isteni mivoltát terjesztő, kezdetben szerény kultusz időközben olyan mozgalommá terebélyesedett, melynek tagjai már a világegyetem összes expedíciós flottájában ott voltak. A Hadúr haragja pedig nőttön-nőtt. A korábban gyökértelen kultusz Euphrati Keeler személyében megtalálta első mártírját és szentjét.

Sindermann jól emlékezett arra a napra, mikor Euphrati Keeler a szeme láttára szállt szembe a Hipertérből érkezett, rémálomba illő jelenéssel, és visszaküldte oda, ahonnan jött. Látta, amint körbeveszi a gyilkos tűz, melyből sértetlenül lépett ki, s kezéből, melyben egy ezüst birodalmi sast tartott, vakító fény áradt. Mások is látták – Ing Mae Sing, a Flotta asztropatáinak úrnője, és több tucatnyi a hajó fegyveresei közül. A szóbeszéd gyorsan terjedt, és Euphrati egyetlen éjszaka alatt szentté vált a hívők között, jelképpé, melybe az Impérium határán járó emberek kapaszkodhattak.

Maga sem tudta már, miért is jött el erre a találkozóra. Nem is találkozó, javította ki magát, hanem szentbeszéd, vallási szertartás – mivel komolyan fennállt annak a veszélye, hogy felismerik. Tilos volt a Lectitio Divinitatus tagjának lenni, és ha felismerik, azzal vége az iterátori karrierjének.

– Most pedig elmélkedjünk a Császár szavain! – folytatta Cassar, s felütött egy apró, bőrkötésű könyvet.

Sindermannak eszébe jutottak a Bondsman 7-esek, melyekbe a néhai Ignace Karkasy írta botrányos verseit. Olyan verseket, melyek, ha Mersadie Oliton gyanúi igazak, a meggyilkolásához vezettek.

Sindermann úgy vélte, hogy a Lectitio Divinitatus írásai sem kevésbé veszélyesek.

– Új hívőket üdvözölhetünk ma sorainkban! – mondta Cassar, és Sindermann érezte, hogy a teremben minden szem feléje fordul.

Sindermannt, aki megszokta, hogy tömegek előtt beszél, zavartan konstatálta, hogy a hívők vizsla tekintete zavarba hozta.

– Teljesen természetes, hogy az emberben kérdések merülnek fel, mikor először érzik szükségét, hogy a Császárt imádják – szögezte le Cassar. – Tudják, hogy a Császárnak istennek kell lennie, hiszen isteni hatalmat gyakorolaz emberi faj minden tagja fölött, de ezt leszámítva a sötétben tapogatóznak.

Sindermann, ha mással nem is, ezzel egyetértett.

– A legfontosabb kérdésük az, hogy ha a Császár valóban isten, akkor vajon mihez kezd isteni hatalmával? Nem látjuk az égből lenyúló kezét, és csupán a kiválasztott kevesek áldattak meg Tőle eredő látomásokkal. Nem törődik tán alattvalóinak többségével? Azok, akik így vélik, nem látják tévedésüket. Óvó kezeit mindannyiunk fölé kitárja, és mindannyian alázatos imádattal tartozunk neki. Az ő erős lelke csatázik szüntelen azon sötét dolgokkal, melyek, ha átjutnának a Hipertér sötétjéből a mi világunkba, mindannyiunkat elemésztenének. A Terrán oly’ csodákat teremt, melyek elhozzák a békét, a megvilágosodást, és minden álmunkat valóra váltják. A Császár vezet, okít, és buzdít minket, hogy múljuk felül önmagunkat, de mindezeken túl… a Császár óv minket!

– A Császár óv minket – ismételte a gyülekezet kórusban.

– A Lectitio Divinitatus hitét, a Császár Isteni Szavát követni nem könnyű út. Míg a Birodalmi Igazság azzal nyugtat meg, hogy kérlelhetetlenül elutasítja a láthatatlant és az ismeretlent, az Isteni Szó megköveteli az embertől, hogy higgyen mindabban, amit nem lát. Minél többet nézzük e lángok tépázta, sötét univerzumot, annál erősebb a felismerés, hogy a Császár istensége az egyetlen igazság, amely létezhet. Nem keressük az Isteni Szót; hanem meghalljuk, és kötelességünk követni. A hit nem a hűség zászlaja, vagy holmi vitatható elmélet; ez mélyen bennünk gyökerezik, mélyen és megkerülhetetlenül. A Lectitio Divinitatus e hit kifejezése, és csak az Isteni Szó elismerésével érthetjük meg azt az utat, melyet a Császár kijelölt az emberiség számára.

Szép szavak, gondolta Sindermann. Rosszul, de szívből előadva, amik mélyen megérintettek valamit a hallgatóságban. Egy képzett szónok egész világokat ragadhatna magával e szavak és a hit erejével.

Mielőtt Cassar folytathatta volna, Sindermann hirtelen kiáltásokat hallott a terembe vezető folyosólabirintusból. Tompa, fémes döndülés kíséretében egy pánikba esett nő zuhant be a mögötte levő ajtón. A túloldaláról villámvetők kerepelése hallatszott.

A gyülekezet összezavarodva pillantott Cassarra, magyarázat reményében, de a férfi épp olyan értetlennek tűnt, mint ők.

– Megtaláltak titeket! – kiáltotta Sindermann.

– Mindenki, kifelé! – bődült el Cassar. – Szétszóródni!

Sindermann átverekedte magát a pánikba esett tömegen a terem túlsó felébe, Cassarhoz. A gyülekezet néhány tagja fegyvert húzott elő, és katonás testtartásukból Sindermann arra következtetett, hogy a Birodalmi Hadsereg gyalogosai lehetnek. Néhányan egyértelműen a hajó legénységéhez tartoztak, és Sindermann eleget tudott a vallásokról ahhoz, hogy biztosra vegye, ha kell, erőszakkal is megvédik a hitüket.

– Gyere, iterátor! Ideje eltűnnünk innen! – közölte Cassar, és a teremből kiinduló számos folyosó egyike felé vonszolta Sindermannt. – Ne aggódj Kyril testvér, a Császár megóv! – tette hozzá, mikor meglátta az aggodalmat a másik arcán.

– Őszintén remélem! – felelte Sindermann elfúló hangon.

Lövések robajlottak végig a folyosókon, és felvillanó torkolattüzek világították meg a falakat. Sindermann hátra lesett a válla fölött, és még látta a terembe belépő astartesek szögletes, páncélozott alakját. Majdnem megállt a szíve a gondolatra, hogy ilyen harcosok ellenfele legyen.

Sindermann sietősen Cassar nyomába eredt. Útjuk folyosókon és szervizalagutakon át vezetett egyre mélyebbre a hajó gyomrába. ABosszúálló Szellemhatalmas jármű volt, és az iterátor még soha nem járt ezeken a csupasz, rozsdamarta folyosókon és csarnokokban, melyeket össze sem lehetett hasonlítani a felsőbb szintek fényűzésével.

– Tudod, merre megyünk? – lihegte Sindermann.

Minden lélegzetvétele tűként szúrt a mellkasába, és vén teste is tiltakozott a szokatlan megerőltetés ellen.

– A gépházba – válaszolta Cassar. – Odalent olyan az egész, mint egy útvesztő, és vannak barátaink a gépészek között. A szentségit, miért nem tudnak minket békén hagyni?

– Mert félnek magától – mondta Sindermann. – Ahogy én is féltem.

 

– Biztos vagy ebben? – kérdezte a Hadúr, a Hórusz Fiai Légió primarchája, s hangja betöltötte a Bosszúálló Szellembarlangszerű stratégiumát.

– Amennyire csak lehet – felelte Ing Mae Sing, a 63. Expedíciós Flotta asztropatáinak úrnője.

Mélyre süppedt, vak szemek ültek csontos, ráncos arcában, s a több száz, a galaxison át elküldött telepatikus üzenet terhe meggörnyesztette a hátát. Az övéhez hasonló, halottfehér köntösű asztropata akolitusok vették körül, halk zsolozsmázásuk mentális fehérzajként keringett a teremben.

– Mennyi időnk van még? – kérdezte Hórusz.

– Mint minden olyan dolog esetében, ami kapcsolatban áll a Hipertérrel, nehéz pontosan megbecsülni – válaszolta Ing Mae Sing.

– Sing úrnő – mondta Hórusz kimérten –, én éppen hogy pontosságot várok tőled, most még inkább! A Hadjárat menete drasztikusan megváltozik majd erre a hírre, és ha tévedsz, akkor nem a jó irányba.

– Nem adhatok pontos választ, nagyuram, de úgy vélem, hogy a gyülekező Hipertér-viharok napokon belül eltakarják előlünk az Astronomicant – mondta Ing Mae Sing, aki elengedte a füle mellett a Hadúr burkolt fenyegetését.

Bár látni nem láthatta őket, mégis érezte a Justaerin terminátorok fenyegető jelenlétét, akik a stratégium árnyékai közt várakoztak.

– Néhány napig aligha fogjuk látni. Még a mi elménk is alig képes átjutni az ürességen, és a navigátorok azt állítják, hogy hamarosan képtelenek lesznek átvezetni minket az immatériumon. A világegyetem teljes sötétségbe burkolózik majd.

– Érzed ennek a súlyát? – csapott Hórusz öklével nyitott tenyerébe. – Ennél veszélyesebb dolog nem is történhetne a Hadjárattal!

– Csupán azt adom tovább, amit látok, nagyuram.

– Viszont ha tévedsz…

Ez nem csupán üres fenyegetés volt – a Hadúr sose beszélt a levegőbe. Volt idő, mikor Hórusz még legvadabb dühében se ragadtatta volna magát ilyesmire, de a primarcha hangjában bujkáló durvaság egyértelmű jele volt annak, hogy ezek az idők elmúltak.

– Ha tévedtünk, szenvedni fogunk. Ez sosem volt másképp.

– És primarcha fivéreim? Róluk semmi hír? – kérdezte Hórusz.

– Még nem tudtuk megerősíteni a kapcsolatot az áldott Sanguiniusszal – közölte Ing Mae Sing –, és még Leman Russ sem adott hírt az Ezer Ifjú elleni hadjáratáról.

– Ez nem lep meg! – kacagott föl Hórusz kemény, chtoniai nevetéssel. – A Farkas figyelmét nem lehet egykönnyen elterelni, mikor esélye van rá, hogy megleckéztesse Magnust. És a többiek?

– Vulkán és Dorn visszatérnek a Terrára. A többi primarchát lefoglalja a saját hadjárata.

– Végre valami jó hír – mondta Hórusz. – És mi a helyzet a Legfőbb Fabricatorral?

– Bocsáss meg, nagyuram, de semmi hírünk a Marsról. Megpróbálunk a hagyományos kommunikációs csatornákon is kapcsolatba lépni velük, de ez hónapokba is beletelhet.

– Vagyis ebben kudarcot vallottál, Sing úrnő. A Marssal való egyeztetés létfontosságú.

Ing Mae Sing számos kódolt, telepatikus üzenetet továbbított a Bosszúálló Szellemés Kelbor-Hal, a Mechanicum Legfőbb Fabricatora között az utóbbi néhány hétben. Bár tartalmukkal nem volt tisztában, az általuk tartalmazott érzelmek a napnál is világosabbak voltak a nő számára. Bármit is tervezett a Hadúr, abban a Mechanicum kulcsfontosságú szerepet játszott.

Hórusz ismét megszólalt, megzavarva ezzel gondolatait.

– A többi primarcha megkapta már a parancsot?

– Igen, nagyuram – felelte nyugtalanul Ing Mae Sing. – Guilliman, az Ultramarinok Lordja egyértelmű és határozott választ adott. Közeledik a calthi seregszemle, és az üzenet szerint minden egység indulásra kész.

– És Lorgar?

Ing Mae Sing elhallgatott, mintha nem lenne biztos abban, hogyan is fejezze ki magát.

– Az üzenetben büszkeség és engedelmesség nyomait találtam. Nagyon erős, csaknem fanatikus érzelmekét. Jelezte, hogy vette a támadási parancsot, és jó ütemben halad Calth felé.

Ing Mae Sing büszke volt erős önkontrolljára, amely illett egy olyan személyhez, akinek minden érzelmét ellen őrzés alatt kellett tartania, különben a Hipertér menthetetlenül megváltoztatná őket. Egyes érzelmek felszínre kerülését azonban még ő sem tudta megakadályozni.

– Talán zavar valami, Sing úrnő? – kérdezte Hórusz, mintha belelátott volna a fejébe.

– Nagyuram?

– Mintha nyugtalanítanának az utasításaim.

– A parancsaid megítélése nem az én dolgom, nagy uram – közölte Ing Mae Sing színtelen hangon.

– Pontosan – értett egyet Hórusz. – Valóban nem, mégis megkérdőjelezed az általam kijelölt út bölcsességét.

– Nem! – tiltakozott Ing Mae Sing. – Csupán arról van szó, hogy nehéz nem érezni a vér és halál súlyát, amely minden üzenetet áthat. Mintha mindegyikkel forró füstöt lélegeznék be.

– Bízz bennem, Sing úrnő! Bízz abban, hogy minden tettem az Impérium javát szolgálja! Értesz, ugye?

– A megértés nem az én dolgom – suttogta az asztropata. – Az én kötelességem, hogy teljesítsem a Hadúr akaratát.

– Így van, Sing úrnő, de mielőtt utadra bocsátalak, lenne egy kérésem.

– Igen, nagyuram?

– Mesélj Euphrati Keelerről! – mondta Hórusz. – Arról, akit egyesek szentnek hívnak.

 

A Kiadó engedélyével.