Főkép

Meglehetősen merész húzás Made In Japan címmel koncertlemezzel jelentkeznie bárkinek, aki a Deep Purple család tagjának mondhatja magát, az 1972-es dupla album ugyanis az anyaegyüttes ikonikus élő kiadványává vált – és nem csupán azért, mert a feloszlásukig mindössze ez az egy ilyen jellegű LP jelent meg tőlük, míg a Whitesnake korai diszkográfiájában rögtön két hivatalos koncertfelvétel is található. Nem. Japán a hard rock és bizonyos fokig a metal zenekarok egyik kedvelt célpontja, mivel az ottani rajongók valóban élnek-halnak a kedvenceikért. Különösen igaz ez Deep Purple-re és az együttes leszármazottaira; elég ha a Last Concert in Japan (negyedik DP felállás) vagy a Live at the Budokan (a fúziós rockkal kísérletező Ian Gillan Band) történetére gondolunk – Gillanék például kizárólag a felkelő nap országában értek el sikereket, és sem Észak-Amerikában, sem Európában nem sikerült befutniuk.
 
Mindezeket figyelembe véve azt hiszem, nem sokat tévedek, ha kijelentem, hogy a legújabb Whitesnake koncertalbum címének és felvételi helyszínének megválasztása jelképes erővel bír, és mindenképp a legmagasabb nívóra törekvésről árulkodik – és emellett talán amolyan köszönetféle is lehet. A végeredményt hallgatva pedig egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a színvonal elképesztően magas, és méltó mind a nagy előd, mind maga a Whitesnake korábbi teljesítményeihez.
 
"Nem" szabad ellenben elsiklani a tény felett, hogy az utóbbi időben többen megkérdőjelezték David Coverdale teljesítményét – amikor felmerült a Deep Purple harmadik felállásának újraélesztése, még a néhai Jon Lord is problémásnak ítélte az énekes hangjának erős megkopottságát. És bizony, amikor az énekes kiabálva felkonferálja a számokat, sokszor tényleg rikácsolásnak érezhetjük a magas hangokat, mi több, már jómagam sem lennék biztos abban, hogy a „Burn” vagy különösen a „Mistreated” hitelesen szólalhatna meg az ő tolmácsolásában. (Az előbbi esetében persze épp kellemesen csalódtam a csapat 2011-es koncertjén, és mivel e koncertfelvétel szintén ezen a turnén készült, itt még szó sem lehetett erős kétségekről. A Whitesnake következő budapesti koncertjéről ellenben már fájóan bíráló kritikákat hallottam és olvastam.)
 
Az anyag javarésze ennek megfelelően a későbbi számokból, mindenekelőtt a 1987, a Good To Be Bad és a Forevermore dalaiból állt össze, és talán az sem teljesen véletlen, hogy a „Burn/Stormbringer” ráadás lemaradt a lemezről, habár ez a szaitamai Loud Park fesztiválon – ennek a fellépésnek a teljes anyagát élvezhetjük a lemezen – ténylegesen nem is hangzott el, csupán a turné más japáni állomásain, szóval valójában nem lehetünk biztosak a dolgunkban. Ezekben a számokban tagadhatatlanul jól érvényesül Coverdale amerikaiasabbá, bluesosabbá vált hangja, és a beavatatlanok által néha csúszkálásnak vélt mikrodíszítések. Ami pedig különösen nagy öröm, legalábbis számomra, az a két gitáros játéka; Doug Aldrich és Reb Beach ugyanis fergetegesen egyesítik interpretációikban Micky Moody és Bernie Marsden bluesosabb felfogását és a nagy gitárvirtuózok – John Sykes, Steve Vai, Adrien Vandenberg – lehengerlő technikai képzettségét. Az eredményt pedig nemcsak a „Six String Showdown” (hathúros leszámolás) fantázianevet kapott gitárpárbajban hallhatjuk, hanem minden egyes varázslatosan megszólaló számban. Ráadásul még a dobszólók kedvelői is különleges élményben részesülhetnek Brian Tichy jóvoltából.
 
Az album igazi különlegessége a beálláson elhangzó számokból összeállított második korong. Ezen a szerzemények alternatív változatait hallhatjuk és élvezhetjük, közben pedig a zenekar tagjainak humorából is ízelítőt kapunk. Mégsem hanyag, félszívvel megszólaltatott számokról van itt szó, hanem a helyüket önmagukban megálló, profi produkciókról, melyek bepillantást engednek a csapat, úgymond, műhelytitkaiba. Egy pillanatig sem kétséges tehát, hogy ezeknek is helye van az anyagban, és rengeteget hozzáadnak az összképhez.
 
Összességében így akár azt is megállapíthatnánk, hogy az újabb Made In Japan a Deep Purple nagylemezéhez hasonlóan korszakos élő felvétel, ám manapság, amikor sokan minden új album után koncert-DVD-t adnak ki, értelmetlen lenne ilyesmi kijelenteni. A Whitesnake rajongóinak gyűjteményében azonban egyértelműen helyet követel magának az album: aki látta a zenekart, ahogy élőben játssza ezeket a számokat, azoknak azért, akik lemaradtak erről, azoknak pedig a személyes élményt helyettesítő vigaszként. És általában amiatt, mert az egész vitathatatlanul nagyszerű, lendületes és káprázatos. Maga a rock.
 
A zenekar tagjai:
David Coverdale – ének
Doug Aldrich – gitár
Reb Beach – gitár
Michael Devin – basszusgitár
Brian Tichy – dob
Michael Ruedy – billentyűk
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1. Best Years
2. Give Me All Your Love Tonight
3. Love Ain’t No Stranger
4. Is This Love
5. Steal Your Heart Away
6. Forevermore
7. Six String Showdown
8. Love Will Set You Free
9. Drum Solo
10. Fool For Your Loving
11. Here I Go Again
12. Still Of The Night
 
CD 2
1. Love Will Set You Free
2. Steal Your Heart Away
3. Fare Thee Well (Acoustic Version)
4. One Of These Days (Acoustic Version)
5. Lay Down Your Love
6. Evil Ways
7. Good To Be Bad (Acoustic Version)
8. Tell Me How (Acoustic Version)
 
Diszkográfia:

Snakebite (EP) (1978)

Trouble (1978)

Live At Hammersmith (1978) – koncert

Lovehunter (1979)

Ready And Willin’ (1980)

Live… In The Heart Of The City (1980) – koncert

Come An’ Get It (1981)

Saints & Sinners (1982)

Slide It In (1984)

1987 (1987)

Slip Of The Tongue (1989)

Restless Heart (1997)

Starkers In Tokyo (1999) – koncert

Live: In The Shadow Of The Blues (CD + DVD) (2006) – koncert

Good To Be Bad (2007)

Forevermore (2011)

Live At Donington (2011)

Made In Japan (2013) – koncert

Made In Britain / The World Record (2014) – koncert