Főkép

Szeretem, ha egy sorozat az első kötetben megismert főszereplőkről szól a továbbiakban is, de a változásnak helyt kell adni, ha a megszokott minta a színvonal és az élvezhetőség rovására megy. Tagadhatatlan, hogy az Angyali vadász sorozat esetében a nagyon erős kezdést követően némiképp csökkent a regények színvonala, mert a főszereplő páros élete már korántsem nyújtott annyi lehetőséget, mint ami az elején magával ragadta az olvasókat. Az írónő folyamatosan keltette fel az érdeklődést a mellékszereplők iránt, hogy aztán reflektorfénybe állítva őket, külön könyvet szenteljen a történetüknek. Éles váltás ez a sorozat megszokott mintájában, de határozottan jó döntés.

 

Raphael és Elena egyéb elfoglaltságaik miatt nem tartózkodnak a városban, amelyet az arkangyal távollétében Dmitri irányít és felügyel. A folyóban talált vámpírfej és a furcsa tetoválás miatt Dmitri a Céh segítségét kéri a nyomozásban. A Céh Honort, az ősi nyelvek ismerőjét küldi, akit nem is olyan régen vámpírok raboltak el, tartottak fogva és kínoztak hónapokon keresztül. A lányt vadásztársai kimentették, a teste meggyógyult ugyan, de a lelke azóta se jött helyre, szóval hatalmas kihívás jelent számára, hogy a vámpírok közelében kell tartózkodnia, még akkor is, ha az egyik vámpírhoz gyerekkora óta vonzódik.

 

Dmitri meghatározó szereplő volt az eddigi kötetekben is, hiszen a Hetek vezetőjeként és Raphael jobb kezeként minden részben jutott neki kisebb-nagyobb szerep. Hideg, számító viselkedése, illetve a benne lappangó erőszak és sötétség miatt nem került a kedvenceim közé, ugyanakkor lenyűgözött Raphael felé mutatott hűsége és elkötelezettsége. Honor új szereplő a sorozatban, de az általa átélt események és a lány nehéz sorsa rögtön rokonszenvet ébreszt az olvasóban. Kettejük találkozása és kapcsolata igazi csemegét jelentett és a kötet színvonala határozottan megközelítette a sorozat első része által szolgáltatott élményt, valamint visszaadta a reményt, hogy Nalini nem fogyott ki a zseniális ötletekből és azok tökéletes megvalósítása sem jelent számára problémát.

 

A regényben két nyomozás szálai keverednek két sérült lélek emlékeivel és egymásra találásának történetével. Az egyik nyomozás Dmitri személyével és múltjával kapcsolatos, a városban elhelyezett holttestek neki szolgálnak figyelmeztetésként, emlékeztetőként. A másik nyomozás Honorhoz kapcsolódik, aki azért szenvedett, mert Raphael és közvetve Dmitri fennhatósága alá tartozó vámpírok megszegték a szabályokat, ezért Dmitri kötelességének érzi, hogy segítséget nyújtson a lánynak a bűntettet elkövetők felderítésében. Az írónő szokásához híven mesterien keveri a nyomozás megrázó, fájdalmas képeit és feszültséggel teli eseményeit a lelki problémákkal, a szerelem időtlenségével és jelen esetben a sötét érzékiséggel. Honor egyre közelebb kerül ahhoz, hogy kimásszon a gödörből, amibe az elrablása után került, Dmitri pedig a nyomozás közben régen eltemetett emlékekkel találkozik, melyeknek köszönhetően feltárul az olvasó előtt fájdalmakkal és megpróbáltatásokkal teli múltja, Raphaelhez fűződő kapcsolatának kezdete és magyarázatot kapunk végre a két lényt összekötő érzések és emlékek mélységére, megbonthatatlanságára, ráadásul egy csomó korábban elejtett célzás is végre értelmet nyer.

 

Mindenképpen különleges ez a kötet és erősen különbözik a sorozat eddig olvasott részeitől (a magyar kiadás borítójának finom változtatásai egyszerre jelzik, hogy ez a kötet része a sorozatnak, de különbözik is attól), mert ilyen mélységű és mennyiségű érzelem az előző könyvekben nem szerepelt, vagy ha mégis, akkor másként nyilvánult meg. Dmitri és Honor története a lelkem mélyéig hatolt és minden húrt megrezegtetett bennem, amit csak lehetett. Továbbra is az akción és a nyomozáson van a hangsúly, csak jelen esetben az érzelmi szál erősebbre és hatásosabbra sikerült, mint az eddigiek.

 

A főszereplők és a mozgalmas cselekmény mellett szerencsére az írónő nem felejtkezik el a többi szereplőről sem: rövid időre feltűnik Elena és Raphael, folyamatosan csepegteti az információkat Ashwini és Janvier kapcsolatáról, Jason múltjáról és még Aodhan útját is egyengeti. Nagyon örülök neki, hogy Nalini olyan történetet alkotott, amelyet nagyon szerettem olvasni, amely visszaadta az írónőbe és a sorozatba vetett hitemet. Most már igazán kíváncsi vagyok Jason, a titokzatos, árnyakba burkolózó angyal életét, fájdalmát és remélhetőleg gyógyulását elmesélő regényre.