Főkép

A mai napon, amikor ezt a recenziót írom, immár több mint százmillióan kattintottak rá az „I Knew You Were Trouble” VEVO-s videójára. Nem tévedés, százmillióan. Igaz persze, hogy az album megjelenése óta jó fél év, a video közzététele óta pedig több mint öt hónap eltelt már, egy ilyen hatalmas szám mégis megdöbbentő, hiszen például a Metallica „Nothing Else Matters”-e (a hivatalos verzióban) még tízmilliónál sem tart, pedig a jól ismert metal-himnusz egyértelműen nem mostanában került föl a netre. Tehát mégis mi lehet az ifjú country-énekesnő titka? Mivel bűvöli el a rajongóit valószínűleg az egész világon és nem csupán az Egyesült Államokban.

 

A válasz vélhetően abban a modern felfogásban keresendő, ahogyan Taylor a country tradicionális elemeit és hangszereit modern, popos és alkalmanként kifejezetten rockba hajló motívumokkal és hangszínekkel keveri. Hangjában a power pop sztárjainak fruskás szemtelensége éppúgy felfedezhető, mint a nagy elődök sajátos hajlításai és erőteljessége; a gitárok és dobok egyszerűsége és finom torzítottsága pedig éppúgy illik az alternatív bandák zenei világához, mint a hagyományos amerikai vidéki stílushoz. A country és a városi elemek leghatározottabban talán épp a fent említett „I Knew You Were Trouble”-ban keverednek, melyben a verzék könnyed poposságát a refrén nu metalba hajló elektronikus elferdülései és punk-rockos energiája váltják. Ugyanakkor a címadó szerzemény, a „Red” bendzsó-szólama és elektronikus futamai is jól megférnek egymással, ahogy a kifejezetten rockos kiállásokkal és a country-rockból merítő gitárszólóval is.

 

Ennek ellenére könnyen előfordulhat, hogy a szélesebb közönséget elsősorban mégsem önmagában a zenei határátlépések villanyozzák fel, hanem a szerelem és szakítás, a rajongás és a kiábrándulás a fiatalok mindennapi életére olyannyira jellemző tematikája. Hiszen ki tudna ellenállni, mondjuk, a „We Are Never Getting Back Together” szomorkás-lendületes pimaszkodásának, vagy a rögtön erre következő „Stay Stay Stay” újfent bendzsóval ráerősítő, és ezúttal kifejezetten countrys, (ön)ironikusan humoros (ál)vidámságának? Nem is beszélve a két duettről, előbb az egymást utánzó és egymással összefonódó szólamokkal andalító „The Last Time”-ról, majd a főképp akusztikusan megszólaló country-pop balladáról, az „Everything Has Changed”-ről.

 

És ez a szám – az „All Too Well” és az „I Almost Do” után – végleg visszavezet minket az eredethez, végtére is Taylor Swift valahonnan Nashville bugyraiból, a country fővárosából indult világhódító útjára, és ugyan mára egyértelműen a power pop és a pop-rock vértezetében igyekszik sikerrel bizonyítani rendkívüli képességeit, mégiscsak a mélyen az észak-amerikai hagyományokban gyökerező számokkal, hamisítatlan dalszerző-énekeskét indult el a pályán. És ha az albumot lezáró, ám már címében is újrakezdésre utaló „Begin Again” steel gitárral és hegedűvel elvarázsolt, nyugodt, akusztikus gitárakkordokkal és finom ívű dallamokkal bűvölő merengése nem győzné meg a megrögzött country-mániásokat arról, hogy Taylor Swift még nem felejtette el, honnan érkezett, akkor semmi sem.

 

A nagylemez minden pillanata pontosan azt nyújtja, amit a kifejezetten csábító borító ígér: maximális élvezetet, abszolút, megunhatatlan gyönyört és izgalmas változatosságot. Ha valakitől felesleges irigyelni a már-már döbbenetes népszerűséget, Taylor Swift nyilvánvalóan ezen kivételes tehetségek közé tartozik. Rászolgált a sikerre, megérdemli a tömjénezést, mivel azzal a ritka képességgel rendelkezik, hogy valóban szokatlanul széles közönséget képes megszólítani a művészetével.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. State of Grace

2. Red

3. Treacherous

4. I Knew You Were Trouble

5. All Too Well

6. 22

7. I Almost Do

8. We Are Never Ever Getting Back Together

9. Stay Stay Stay

10. The Last Time (km. Gary Lightbody)

11. Holy Ground

12. Sad Beautiful Tragic

13. The Lucky One

14. Everything Has Changed (km. Ed Sheeran)

15. Starlight

16. Begin Again

 

Diszkográfia:

Taylor Swift (2006)

Fearless (2008)

Speak Now (2010)

Red (2012)