Főkép

Igényes leporellót beszerezni manapság nem egyszerű, akár baj is lehet belőle. Az elborzasztó verseket gyűjtő drámatanáromnak kettő ilyen könyvet is otthagytam oktatási célra a főiskolán. Szóval érdemes körültekintően eljárni, ha szeretnénk megóvni gyerekünket az ízlésficamtól.

 

Ráadásul magunkra is gondolnunk kell; mi az, amit majd 223-szor egymás után fel fogunk olvasni, kvázi, kívülről megtanuljuk, és milyen figurák égnek bele örökre a retinánkba? Azért ez nem mindegy. Úgy véltem, a Mézga család és Dr. Bubó írója, Kukori és Kotkoda megrajzolójának illusztrációival elég jó ajánlás. A borító szerint mindez székely népmeséből lett átírva, ezért gondoltam, hogy nagy baj már nem lehet.

 

Nem is lett, és bár nem emelkedtünk az elvárt magasságokba, meglehet, én vártam túl sokat. Ez egy aranyos láncmese, amilyet már több változatban is hallhattunk, például babszemet nyelt tyúkocskával – bölcsiseknek és kisovisoknak teljes mértékben ideális. Jelen esetben a macska által letépett farkincáját visszaszerezni vágyó egérke kálváriáját követhetjük végig. A megoldást egy makkfa szolgáltatja, minek következtében mindenki megkapja, amire vágyott.

 

A rajzok színvilága kissé fáradtra sikeredett (bár akár üdítő kivételnek is tekinthetjük, hogy nem a megszokott, élénk harsányság az uralkodó), és az én ízlésemnek az illusztráció kissé túlságosan hűen, szóról-szóra követi a mese eseményeit. Annyira szó szerinti, hogy ennél egyértelműbb már nem is lehetne.

 

Itt a vége fuss el véle.