Főkép

A zene szabadságát megörökíteni leginkább koncerteken lehet és Keith Jarrett (zongora) mindig is híve volt annak, hogy a hangokként feltörő szellemi energiái akármennyire is a pillanatban öltenek meghatározott formát, azért lehetőleg felvételeken is megmaradjanak. Nem volt ez másként az egyszerűen csak európai kvartettjének nevezett rövid együttműködése során Jan Garbarekkel (szaxofon), Palle Danielssonnal (nagybőgő) és Jon Christensennel (dobok) sem. A találóan csak Sleeper-nek keresztelt dupla albumon egy már több mint harminc éve szunnyadó felvétel kel életre és mutat roppant dinamikus képet a kvartettről.

 

1979 áprilisában járunk a spirituálisan gazdag Japánban, cseresznyefa virágzás idején, és a belső borító fotói alapján a színpad, mint a második korongot nyitó „Oasis”, maga is egy egyedülálló ökoszisztéma. A mindössze két stúdió albumot (Belonging - 1974; My Song - 1977) és már korábban két koncertet (Personal Mountains - 1979; Nude Ants - 1979) megjelentető kvartettre jellemző eltéveszthetetlen egyedi hangzás kötetlen áramlása köti össze az egyik kompozíciót a másikkal, olykor valóban minden szünet nélkül. Az így létrejövő, elsőre talán szokatlan  hosszúságúnak tűnő számok mindazonáltal beszippantanak, kizárják a teret, de nem az időt, hogy csak a hangok által meghatározott ritmusok hosszán  létezzünk. Ahogyan az oázisból (Oasis) teljes természetességgel hallunk át a föld zsolozsmájába (Chant of the Soil), vagy ahogyan a személyes gondjaink halmából (Personal Mountains) eljutunk az ártatlanságba (Innocence), az a gyermekét óvón a karjaiban ringató asszony finom mozgásának lendületével hat, és a Jarrett-re olyannyira jellemző, szűnni nem akaró repetitív köröknek az íveit is annyira szélesre rajzolja ezeken a felvételeken, hogy teljesen a zenészek ölelésében érezzük magunkat.

 

Ahogyan a kvartett összes lemezén kizárólag Keith Jarrett szerzeményeit játsszák, úgy ez az este sem kivétel, ebben a tekintetben az egyetlen újdonság a „So Tender”, amelyet Jarrett először triójával rögzített a Standards vol. II albumán. Mindkettő verzió csodás felvétel, azon ritka jazz kompozíciók egyike, amelyre tehetetlen marionett figuraként egyszerre énekelünk és táncolunk, a zene rángat minket az élet minden zsinórjával, csak esetlenül pörgünk és Jarrett-el együtt nyögdécselünk, hogy ezen a felvételen Garbarek szólója még tovább tágítsa a mindeközben érzett örömöt, amelyet a téma zongora és szaxofon uniszónója képes minden hallgatás után egyre tovább és tovább fokozni.

 

Talán éppen ebben rejlik ennek a lemeznek a titka: állandóan frissen és hozzánk szól.

Mint ismerős előtt egy íróasztal fiókjainak rejtett kis zugai, úgy tárulnak fel e hangfelvétel újabb és újabb rétegei: ha figyelünk és meghalljuk, hogy ez az album nem egyszerűen csak  korrekt képet ad a jazz történetének egyik legmeghatározóbb kvartettjéről, hanem annak az egyik legjobban sikerült pillanata, amelyre érdemes állandóan visszatekintenünk.

 

Előadók:

Keith Jarrett - zongora, ütős hangszerek

Jan Garbarek - tenor és szoprán szaxofon, furulya, ütős hangszerek

Palle Danielsson - nagybőgő

Jon Christensen - dobok, ütős hangszerek

 

A lemezen elhangzó szerzemények listája:

CD1

1. Personal Mountains

2. Innocence

3. So Tender

 

CD2

1. Oasis

2. Chant of the Soil

3. Prism

4. New Dance