Főkép

Bár a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, a gátőrök egyszerű, nyugodt életét élő Pelikán elvtársat csupán egy dolog foglalkoztatja, az egyre áradó Duna. Azonban az élesedő osztályharc éveiben nem elegendő, ha az ember elfogadja a rendszert és csöndben végzi a dolgát, mindenki szabotőr, aki nem tartozik a szocializmus élcsapatához. Persze Pelikán elvtársnak is megvan a magához való esze, a szorgos gátőr a kellő pillanatokban sosem rest kinyilvánítani hűségét a Párthoz és a szocializmus ügyéhez.

Sajnos azonban a munkásosztály végső győzelme előtti pillanatokban olykor az is gyanússá válik, aki a legkevésbé gyanús. Pelikán elvtárs sem kerülheti el az ellenforradalmárok és kémek büntetését, a párt éber szemei azonnal rajtakapják, amikor az illegális disznóvágás megbocsájthatatlan bűnébe esik. Azonban ahelyett, hogy a dolgozó nép árulójához méltó büntetést szabnának ki rá, kiengedik, és a rejtélyes Virág elvtárs közbenjárásával magas pozícióhoz juttatják. Természetesen az egyszerű gátőr ideológiai képzetlensége miatt sorozatos kudarcokat vall, azonban minden egyes botrányos szereplése után csak még feljebb tolják a ranglétrán. Hiába bizonygatja a szédítő magaslatokba jutott Pelikán, hogy ő csak gátőrnek alkalmas, Virág elvtárs újra és újra biztosítja, hogy éberségére nem a gáton van szükség. A titokzatos pártkatona persze minden előléptetés után hozzáteszi, hogy eljön egyszer az idő, amikor majd a Párt fog kérni valamit Pelikántól, amire nem lehet majd nemet mondani.

 

Mivel a Rákosi-korszak önmagából kifordult világát túlságosan is életszerűen megragadó Tanúról nem könnyű újat mondani, ezért a továbbiakban a Thália színház adaptációjának az eredeti filmmel való összevetésére fogom helyezni a hangsúlyt. A legszembetűnőbb különbség az, hogy a darab hangulata sokkal könnyedebb, felszabadultabb, egyáltalán nem nyomasztó, a tragikomikus filmmel szemben itt a komikum kerül hangsúlyozottan előtérbe. Érthető a változtatás, ha figyelembe vesszük, hogy az eredeti film bemutatásakor még mindenki túl jól emlékezett a Rákosi-korszakra, ráadásul a film témája akarva-akaratlanul utalt a Kádár-rendszer véres, illegitim kezdeteire. Ellenben a rendszerváltás után már egészen máshogy szemléljük az ötvenes éveket, mely két évtizednyi demokrácia távlatában szinte képtelennek és hihetetlennek tűnhet. 2013-ban szerencsére már a nélkül nevethetünk a korszakon, hogy a romlott gulyáskommunizmus savanyú ízét éreznénk a szánkban. Ennek az érzelembeli változásnak a lenyomatát érzékelhetjük a színdarabon.

 

Ennek tükrében kiváló döntés volt Balikó Tamás rendező részéről, hogy nem próbálta a jelenre ráerőltetni egy több, mint negyven éves film hangulatát, melyet valószínűleg értetlen homlokráncolással fogadtak volna az azóta felnőtt generációk. A színdarab egyik legnagyobb érdeme, hogy könnyedebb hangulatával meg tudja szólítani a közönséget, és hatékonyan el tudja hozzájuk juttatni az eredeti film üzenetét. Itt kel kitérnem a Pelikán Józsefet alakító Csányi Sándorra, hiszen az ő elsőrangú játéka volt az az eszköz, aminek segítségével sikerülhetett egy egészen új hangulati alapra helyezni a film mondanivalóját, anélkül, hogy az – a bolygatás miatt – elemeire esett volna szét.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az elsőrangú darabot a Thália színházban, mely tökéletesen bemutatja az ötvenes évek kifordult és eltorzult világát. Azonban ha megváltottuk jegyünket a Tanúra, ügyeljünk arra, hogy a színdarab legkomikusabb jelenetei közben se feledkezzünk meg arról, hogy egy eredetileg egyáltalán nem nevetséges rendszer paródiáját nézzük. Ennek biztos tudatában egy nagyon emlékezetes és tanulságos estével leszünk gazdagabbak.

 

Szereplők:

Pelikán József gátőr: Csányi Sándor

Virág elvtárs: Cserhalmi György

Bástya elvtárs: Szombathy Gyula

Csetneki, Gulyás, kartárs, kórus: Hunyadkürti István

Dániel, Tussinger, kartárs, kórus: Schmied Zoltán

Rendőr, Fegyőr, Testőr, Rab, Borbély, Bíró, kartárs, kórus: Szegezdi Róbert

Gogolákné, Primadonna, Patocsni, kartárs: Müller Júlia

Gizike, Szabónő, kartárs, kórus: Kovács Vanda
 

Díszlettervező: Horesnyi Balázs

Jelmeztervező: Pilinyi Márta

Asszisztens: Müller Zsófia

Súgó: Serfőző Andrea

Zene: Vukán György

 

Rendező: Balikó Tamás