Főkép

Ezt a könyvet a borítója miatt vettem kézbe, és kellemesen csalódtam, mert nem YA, hanem egyszerű ifjúsági regény, némi fantasy beütéssel, de ha nagyon kötözködnek ezért a címkéért velem, akkor ifjúsági fantasynak mondom. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem nagyon kevés ifjúsági, vagyis a 10-14 éves – illetve szívem szerint ezt kibővíteném mindkét irányba egy-két évvel – korosztály számára íródott történet jelenik meg manapság. Ezt mindenképpen helytelennek tartom, mivel a YA sztorik sajnálatos módon a minél előbb légy felnőtt vélekedés felé terelik a fiatalokat. Ami dacára a koraérettségnek és tudásnak szerintem felesleges, egyrészt a magas várható élettartam miatt erre később is bőven lesz idejük a fiataloknak, másrészt szerintem egyetlen tizennégy éves sem akar valójában önálló életet, annak minden nyűgével együtt.
 
Anne Nesbet könyvének főszereplője (Maya) egy cseppet sem hétköznapi lány, dacára annak, mit gondol magáról. Abban egyetértünk, hogy nincs semmiféle különleges képessége, sem varázsolni, sem felhők felett járni nem tud, az állatok beszéde is rejtve marad előtte, sőt, mi több, egyetlen vámpír vagy alakváltó bestia sem tartozik a baráti körébe, azonban számos olyan jellemvonása van, amelyeknek köszönhetően nem tartom átlagos teremtésnek. Ott van például az aggódásra való hajlama. Ezt nyugodtan mondhatjuk kényszeresnek, mert például amit az anyukája egészsége kapcsán művel, az – dacára az előzményeknek – kifejezetten kényszeres ténykedés. Ugyancsak megdöbbentő azon képessége, amivel megkülönbözteti a jót és a rosszat egymástól. Ezen a téren simán felveszi a versenyt bármely teológussal vagy bölcsésszel, és ami tényleg váratlanul ért, hogy még akkor is a helyes utat választja, ha ez számára hátrányos. A Szalamandrás Ház ugyanis részben ilyen moralizálós történet, ahol nem csak azért lehet izgulni, vajon miként keveredik ki hősnőnk az aktuális helyzetből, hanem azon is, vajon mit kezd hamarjában megszerzett tudásával.
 
A szerző egyébként tisztes munkát végzett, a meglepően eredeti alapötletből (amihez csak egyetlen hasonlóra emlékszem korábbi olvasmányaimból, egy horrorsztorira, ami még a Rakéta regényújságban jelent meg évtizedekkel korábban) egy jól felépített regényt írt, amiben arányosan keveredik a tinilét, a misztikum és a családi hétköznapok bemutatása. Mivel koromnál fogva nem én vagyok a célcsoport, érthető módon bizonyos összefüggésekre jóval Maya előtt rájöttem, de ez sem volt zavaró, így több időm maradt a főhősnő reakcióinak megfigyelésére.
 
Tudomásom szerint van folytatása a sorozatnak, amit cseppet sem bánok, mivel így jó eséllyel több információhoz jutunk a jövőben. Érdekelne például, miként sikerült a tudományt és a mágiát összepárosítani, illetve ez milyen kihatással van a világra, általános vagy elszigetelt jelenségről beszélünk, s nem utolsó sorban mi lesz a két főszereplővel, akik közül az egyik (persze, hogy a fiú) igazából nem is tekinthető főszereplőnek, inkább csak Maya társaként gondolok rá, önálló szerep most nem nagyon jutott neki. Talán majd legközelebb.