Főkép

A nem is olyan távoli jövőben a Földet hatalmas katasztrófa rázza meg. Az Egyesült Államok legnagyobb városait lebombázták, s ezzel együtt rengeteg emberi életet oltottak ki, majd olyan vegyszerek kerültek a levegőbe, melyek nemcsak a környező területeket tették lakhatatlanná, de az egész bolygón jelentősen megemelkedett a hőmérséklet. A kormányzat természetesen nem hagyhatta válaszlépés nélkül a szörnyű tragédiát, ezért rakétákat küldött Ázsiába és Kelet-Európába, ahol szintén hatalmas pusztítást vittek véghez az emberi civilizáció „termékei”. A megtorlást azonban nem mindenki fogadta el: szeparatisták csoportja hagyta el a felszínt, hogy az égben keressenek menedéket, míg végül új lakóhelyet alakítottak ki a felhők felett. Eközben a földön néhány szabályozott levegőjű városba tömörültek az emberek, hogy alávessék magukat az Egyesült Párt uralmának – már aki nem maradt kinn a pusztában, hogy reményvesztetten éljen a hőségben.
 
Azonban a felhők feletti nép és a felszíni városlakók is csak a gyöngyök miatt tudnak életben maradni, amelyek a bekövetkező apokalipszis után kezdtek hullani az égből, és hatalmas mennyiségű energiát képesek tárolni. Egy ilyen gyöngyöt kutat fel Jesse Fisher, a „fentiek” nem kifejezetten nagyreményű felderítője is néhány társával, amikor találkozik Cassius Stevensonnal, az Egyesült Párt tehetséges ügynökével. Az összetűzéstől sem mentes találkozójuk után a két tinédzser különleges képességeket fedez fel magában, ami arra sarkallja őket, hogy kiderítsék, mi rejtőzik homályos múltjukban. Még nem is sejtik, hogy életük szoros kapcsolatban áll az emberiség sorsával is – de vajon mik lehetnek a titokzatos gyöngyök, és hogyan kapcsolódnak a két fiatal végzetéhez?
 
Őszintén szólva nem voltam biztos abban, hogy sikerül megbarátkoznom ezzel a regénnyel. Habár egészen érdekesnek tűnt az alapkoncepció (annak ellenére, hogy kicsit sok disztópia jelenik meg manapság), már rögtön az első oldalak esetlen fogalmazásmódja, nehézkes történetvezetése elkedvetlenített, nem értettem, hogy miért is kellene tovább olvasnom. Aztán ahogy mégis előrehaladtam a történettel, fokozatosan magával ragadott a cselekmény, javult a stílusa (vagy tán kevésbé tudtam figyelni rá), míg végül azt vettem észre magamon, hogy megszerettem ezt a kicsit egyszerű, de mégis szimpatikus könyvet. Ugyanis A gyöngyháború olyan ifjúsági regény, amit tényleg meg lehet kedvelni, s legfőképpen: szívesen ajánlana az ember fiataloknak, hátha őket is elvarázsolja ez a könnyed sci-fi történet.
 
Még ha első látásra nem is nézett ki kifejezetten bonyolult alkotásnak, számomra is váratlan módon folyamatosan egyre összetettebbé vált a történet – nem mintha sok fordulatnak lehettünk volna tanúi, de sikerült meglepnie, s egy olyan szituációba futott ki az eseménysor, mely bizony még tartogathat érdekességeket a jövőben. Trilógiáról van szó ugyanis, melynek elsőre része valamivel azért több, mint szimpla figyelemfelkeltő. Hiszen amellett, hogy az izgalmas és gyors folyású cselekmény kellemesen szórakoztat, megkedveljük a karaktereket is. Jesse szálát ő maga meséli el, míg a Cassiusszal történteket már egyes szám harmadik személyben ismerjük meg, ami kellő változatosságot biztosít, bár a szereplők személyiségének kidolgozása miatt kicsit szerencsétlennek éreztem olykor. Noha jellemüket többé-kevésbé részletesen ábrázolja a szerző, a befejezés (és a vele együtt járó változások) tükrében Cassius figuráját éreztem gyengébbnek, pedig egészen addig sokkal rokonszenvesebbnek tűnt.
 
Felnőtt olvasóknak kevésbé bátran merem ajánlani, noha még ők is találhatnak benne bőséggel szerethető részeket, ráadásul olykor még egy kevés morális dilemma is előkerül, amely nagyon jót tesz a fiatalos hangulatnak, kicsit komolyabban vehetővé válik tőle a regény. Mivel akadnak benne drámai pillanatok is, ezért ha túlságosan ifjú korosztály nem is, de tizenévesek nyugodtan kézbe vehetik ezt az egyébként nem túl hosszú regényt. A gyöngyháború talán nem hibátlan, ám könnyen megkedvelhető, olvasmányos és szimpatikus karakterekkel teli alkotás, amelyet kifejezetten élvezettel olvastam. Most már csak remélem, hogy a folytatás is napvilágot láthat magyarul, hátha az is ilyen szórakoztató lesz.