Főkép

Fülszöveg:
A Halálcsillag elpusztításával a Lázadók döntő csapást mértek a Birodalomra, de a felkelés jövője még bizonytalan. Han Solonak választania kell: részt vegyen-e mások háborújában vagy folytassa a csempészek életét. Luke bár lelkes és átjárja az Erő, még mindig nagyon tapasztalatlan. Leiának pedig minden minden erejére szüksége van, ha egyben akarja tartani a Lázadó Szövetséget. Daric LaRone-t, a birodalmi rohamosztagost is kétségek gyötrik az Alderaan elpusztítása óta. Vajon mi a fontosabb, a parancs, vagy a Birodalom ártatlan polgárainak élete? Talán csak az Uralkodó Kezét, a fiatal Sith tanítványt, Mara Jade-et nem gyötrik kétségek, amikor első küldetésére indul a Birodalom magas rangú árulóinak felkutatására.
Azonban az események hamarosan mindenkit rákényszerítenek arra, hogy döntsenek, kihez is köti őket a hűség…

Részlet a regényből:
Első fejezet

A Reprisal birodalmi csillagromboló csendben siklott a fekete űrben. Összecsapásra készült; a lázadók seregei szakadással fenyegették a Galaxist.
Kendal Ozzel kapitány hátratett kézzel állt a parancsnoki hídon, rossz előérzettel és sötét gondolatokkal telve nézte a hajó előtt pöffeszkedő Teardrop bolygót. A maga részéről egyetlen hatalmas kígyófészeknek tekintette ezt a világot, amely tele van csempészekkel, harmadrangú kalózbandákkal és a társadalom mindenféle üledékével. Ha az idióta Tarkin helyett őt ültették volna a Halálcsillag parancsnoki székébe, biztosan egy ilyen Teardrop-féle helyet szúrt volna ki a fegyver teszteléséhez, nem az Alderaant.
Azonban nem ő került oda, Tarkin és a Halálcsillag pedig már a múlté, szilánkokra robbant a Yavin 4 mellett. A Lázadók Szövetsége egyetlen borzalmas pillanat alatt vált kisebb zavaró tényezőből a Birodalom legnagyobb ellenségévé.
És a Birodalmi Központ válaszolt a fenyegetésre. Három napja érkezett a parancs, hogy a lázadók és szimpatizánsaik egyformán nem számíthatnak kegyelemre.
Nem mintha Ozzel akart volna bármiféle kegyelmet gyakorolni. A lázadók és szimpatizánsaik kiirtása lett a siker felé vezető leggyorsabb és legjobb út a birodalmi flotta berkeiben. Talán egyenesen admirálisi sávokhoz vezető út.
– Helyzet? – kiáltott hátra.
– Negyvenhét standard perc az orbitális pályáig, uram! – kiáltott vissza a navigációs tiszt a legénységi árokból.
Ozzel bólintott.
– Nagyon figyeljenek! – parancsolta. – Senki sem távozhat a bolygóról.
Ismét a halványan fénylő bolygókorong felé fordult.
– Senki – mormolta.

– Luke? – kiáltott hátra Han Solo a Millennium Falcon pilótafülkéjéből. – Mozgás, kölyök, szoros a menetrend!
– Minden bent van! – jött Luke Skywalker hangja. – Rámpa felcsukva!
Természetesen ez utóbbit már jelezték a műszerek. Ha a kölyök velük akar maradni, akkor meg kell tanulnia, hogy nem szennyezheti a hajó levegőjét felesleges cseverészéssel.
– Oké, Csubi! Tapossunk bele!
Egyetértése jeleként Han másodpilótája, Csubakka felbődült, és a Falcon könnyedén, simán felemelkedett a Teardrop keményre tömörített talajáról.
A jelekből ítélve mégsem annyira simán. Han több tompa és meglehetősen ingerült kiáltást hallott.
– Hé! – kurjantotta valaki.
Han a szemét forgatva előretolta a fényalatti hajtómű tolóerőszabályzóját.
– Ez az utolsó alkalom, hogy utasokat is viszünk magunkkal – bökte oda társának, a fogát csikorgatva. – Most már teljesen biztos.
Csubakka válasza lényegre törő és enyhén tiszteletlen volt.
– Komolyan gondoltam – biztosította Han. – Mostantól ha nem fizetnek, nem is repülnek.
Lépések hallatszottak, és Han hátrapillantva Luke-ot látta, amint levágódik a Csubakka mögötti ülésbe.
– Mindenki elhelyezkedett – jelentette a fiú.
– Nagyszerű! – örvendezett gunyoros hangon Han. – Majd felveszem a rendelést, ha már átugrottunk a hipertérbe.
– Ugyan már! – korholta Luke. – Ha azt hiszed, hogy ezek fárasztóak, akkor látnod kellett volna a korábbi társaságokat. Ezek csak technikusok, akikre rábízták az utolsó ládákat.
Han grimaszolt. Azokat a ládákat, amelyek épp megtöltötték a Falcon rakterét, és nem hagytak helyet a fizetős rakománynak – még ha talált is volna ilyesmit a találkozási pont felé vezető úton. Előre látta, hogy ez száz százalékban jótékonysági futam lesz, akárcsak a többi, amit Luke-nak és a lázadó barátainak csináltak.
– Aha, persze. Épp elég hasznavehetetlen technikust láttam már életemben – mormolta maga elé.
Már várta, hogy a srác a technikusok védelmére kel, amikor lézersorozat pattant le a hátsó védőpajzsról.
– Mi a...! – mordult fel, de máris szűk zuhanóhurokba fordította a Falcont.
Az ösztönösen kivitelezett manőver valószínűleg megmentette az életüket. Újabb sorozat vágott át ott, ahol az imént voltak, azonban ez más irányból érkezett, mint az előző. Han visszafordította a hajót menetirányba, és reménykedett, hogy az utasok még nem oldották ki a biztonsági öveiket. Vetett egy pillantást a tatmonitorra.
Féltucatnyi szedett-vedett hajó üldözte őket – más már nem is hiányzott nekik.
– Kalózok! – csattant fel Han, és több energiát adott a hajtóműveknek, közben felhúzta a hajó orrát. Minden pilóta rémálma, hogy mélyen egy bolygó gravitációs terében, fedezék és a hipertér nyújtotta menekülési lehetőség nélkül találkozik kalózokkal.
Ennyi hajót még a Falconnal sem lehetett a végtelenségig kimanőverezni.
– Csubi! Vigyél ki a légkörből! – mondta Han a társának, és ledobta magáról a biztonsági övet. – Gyerünk! – szólt oda Luke-nak.
A kölyköt nem kellett noszogatni, máris kirohant a főfolyosóra. A csempész követte, és még épp időben kanyarodott be az egyik sarkon, hogy lássa Luke-ot elsietni az üléseikbe szíjazott utasok között, majd felpattanni a lézerágyú lövegtornyához vezető létrára.
– Kapitány...!? – kiáltott oda az egyik technikus.
– Később! – fojtotta bele a szót Han, és ő is elrohant a létrához, hogy lecsússzon az alsó toronyba. Ahogy a gravitáció megtette a maga szokásos kilencven fokos fordulóját, gyakorlottan megkapaszkodott, azután belehuppant az ülésbe.
Innen lentről sokkal rosszabbnak tűnt a helyzet, mint a pilótafülkéből. A kalózhajók első hullámához egy második csatlakozott, amely lézernyalábokkal szórta tele az első csapat körüli teret, így halálos csövet formált a Falcon repülési vektora körül. Kényszeríteni akarták, hogy tartsa az irányt, így idővel az első csapat elkaphatja.
Nos, még érhette őket meglepetés. Han az egyik kezével kibiztosította a löveget, a másikkal felvette a fejhallgatót és bekapcsolta a mikrofont.
– Luke?
– Vétel. Van valamilyen stratégiád, vagy kezdjük a legnagyobbal, és nézzük meg, mennyi kell ahhoz, hogy felrobbanjon?
Han a homlokát ráncolva megragadta az irányítókarok markolatát. Ahogy a második hullám elhelyezkedését nézte, különös ötlete támadt...
– Célozd be a nagy vezérhajót! Megpróbálkozom valamivel.
Válasz helyett Luke tüzet nyitott, és telibe találta a nagy kalózhajó orrát.
A becsapódás erejétől a jármű hevesen oldalra rándult; nyilvánvalóan nem számítottak ekkora tűzerőre egy könnyű teherhajótól. A pilóta hamar magához tért, és visszavitte a kalózhajót az eredeti helyére a csatasorban, ahol a többiek is közelebb húzódtak egymáshoz, hogy kihasználják az erősebb védelmet, amelyet egymást átfedő energiapajzsaik nyújtottak. Han éberen figyelve várta a következő nyilvánvaló húzást. A műszerek gyors csipogással jelezték, hogy az elöl haladó hajók minden energiát az első pajzsukba irányítottak.
Ez egyben azt is jelentette, hogy jelentősen csökkentették a hátsó pajzsok erejét. Tökéletes.
– Csubi! Bukóinga! – kurjantott bele Han a mikrofonba. A Falcon meredek zuhanásba fordult, és egy pillanatra a második hullám láthatóvá vált az első alatt. Han készen állt, és a megfelelő pillanatban két sorozatot lőtt a második csatasor legnagyobb hajójának oldalába. A gépet heves robbanás rázta meg, amikor megsemmisült a jobb oldali manőverező rendszere, aztán éles fordulóba kezdett.
A folyamatos, egyenes vonalú lézertűz, amellyel a Falcont csapdába ejtették, szanaszét szóródott, és jócskán kaptak belőle az élen haladó hajók is.
Minden pontosan úgy történt, ahogyan Han remélte: két kisebb hajó azonnal kitért az alakzatból, amikor a hátsó pajzsok védelme nélkül a hajtóműveik felrobbantak. Az egyikük a pusztulás felé tartva csak súrolta egy társát, és lepattant róla, de egy másik belecsapódott a mellette repülő gépbe. Együtt zuhantak le, közben Luke kihasználta a zűrzavart, és tűzfelhővé robbantott egy másik kalózt.
Han legnagyobb megdöbbenésére a Falcon hirtelen merülni kezdett, és szűk ívben visszafordult a bolygó felszíne felé.
– Csubi! – horkant fel. – Mi a...!?
A vuki figyelmeztetően felmordult, mire a barátja elhallgatott, és nyakát nyújtogatva elnézett az eredeti irányukba. A bolygó korongjának sötét széle felett egy birodalmi csillagromboló ismerős alakja lebegett.
– Han! – szólt Luke elakadó lélegzettel.
– Látom, látom – felelte a csempész, közben a gondolatai versenyt futottak. A Teardropon állomásozó lázadók még épp időben kijutottak, kivéve azt a fél tucat fickót, akik tőle alig néhány méterre ültek a Falcon személyzeti kabinjában. Ha a birodalmiak ezekkel együtt kapják el őket...
Azután rádöbbent, mit is tett Csubi az iménti manőverrel.
– Kapcsold ki, Luke! – parancsolta, miközben lezárta a saját négycsövű lövegét. Más már nem is hiányzott neki, mint hogy a birodalmiak szenzorai kiszúrják a Falcon korántsem szabványos fegyverzetét. – Csubi! Rádiósávot kérek!
Kattanást hallott, és rögtön bele is kezdett:
– Vészhelyzet! – kiáltott, és próbált kétségbeesést csempészni a hangjába. – Itt az Argos szállítóhajó! Segítséget kérek a Teardrop bolygóvédelmétől!
Természetesen nem kapott választ. Tekintetbe véve a bolygó legtöbb lakójának és látogatójának sötét jellemét, Han még abban is kételkedett, hogy van egyáltalán bolygóvédelmük. Ugyanakkor nem is érdekelte, hogy meghallja-e bárki odalent; az üzenet nem a bolygónak szólt.
– Argos szállítóhajó! Adja meg úti célját és a vészhelyzet jellegét! – válaszolt egy rideg, katonás hangon beszélő ismeretlen.
– Jótékonysági orvoscsoportot viszek Bristonból a Por’ste-szigetre, a földrengés túlélőihez – felelte Han. A Falcon mögött az üldözők új alakzatba rendeződtek a következő támadáshoz. A jelekből ítélve egyelőre nem vették észre a csillagrombolót. – Megtámadtak... Azt hiszem, kalózok.
– Vettem, Argos! – válaszolta a hang szinte azonnal. – Tartsa a jelenlegi irányt!
– De ha ezen maradok...
Nem fejezhette be a jelképes tiltakozást; mögötte párhuzamosan száguldó, ragyogó zöld nyalábok söpörtek végig a kalózok alakzatán, és törmelékké robbantottak négy hajót. A túlélők vették az üzenetet és szétszóródtak a tér minden irányába. Néhányan lefelé indultak, vissza a bolygófelszínre, a többiek felfelé, hátha a hipertérbe ugorva elmenekülhetnek.
Egyik megoldás sem vált be. A csillagromboló módszeresen, halálos pontossággal tüzelt, és sorban leszedte őket, míg végül már csak a Falcon maradt a Teardrop egén.
– Hogyan tovább? – mormolta Luke a mikrofonba.
A csempész nem törődött vele.
– Ezer köszönet, kapitány – szólította meg a rombolót. – Jó látni, hogy a Birodalom komolyan veszi a kalózkérdést.
– Szívesen, Argos! – jött a válasz. – Forduljon meg, és térjen vissza!
– Tessék? – Han próbált egyszerre döbbentnek és felháborodottnak tűnni. – Kapitány! Ez...
– Ez parancs, Argos! – szakította félbe a hang. – A Birodalom repülési tilalmat rendel el a Teardropon. Térjen vissza Bristonba, és várja meg, amíg feloldjuk a tilalmat!
Han felsóhajtott.
– Értettem – mormolta, és igyekezett megőrizni a komolyságát, mert egy különösen okos, érzékeny fülű ember akár a hangból is megérezheti az elégedett vigyort. Nem mintha ez a birodalmi katona túlságosan intelligensnek vagy érzékenynek tűnt volna, de az óvatosság sosem ártott. – Hallotta, pilóta! – szólt Csubakkának a nyitott sávon. – Forduljunk meg! Ismételten köszönöm a segítséget, kapitány!
Azzal kimászott a lövegtoronyból, és elindult vissza a pilótafülkébe.
– Solo kapitány! – szólította meg az egyik utas ingerülten, miközben áthaladt az utastéren. – Tudni akarom, hogy mi történik!
– Elvisszük magukat a találkozási ponthoz – felelte Han a lehető legártatlanabb hangján, és meglepetést színlelve pislogott.
– Miért, mi történne?
Mielőtt a fickó magához tért volna, Han bemenekült a pilótafülkébe. Mire elhelyezkedett az ülésében, Csubakka már kivitte a hajót a Teardrop gravitációs teréből.
– Szép volt, Csubi! – dicsérte Han a társát, miközben a konzolon zongorázva állapotjelentést kért a hajótól. A támadás során szereztek néhány újabb horpadást a hátsó páncéllemezekre, de tekintve, hogy már amúgy is tele volt sérülésekkel, valószínűnek tűnt, hogy senki sem fogja észrevenni. – Mindig jó érzés, ha engedelmeskedhetünk egy birodalmi parancsnak. A változatosság kedvéért.
Luke is megérkezett a fülkébe.
– Bevették? – kérdezte, és Han válla fölött áthajolva a csillagrombolót nézte a távolban.
– Miért ne vették volna be? Látták, hogy lefelé tartunk, és én is ezt mondtam. Néha kicsit segíteni kell az embereknek, hogy azt gondolják, amit szeretnél, hogy gondoljanak.
– Aha, persze – dünnyögte kétkedve Luke. – Még mindig kitalálhatják, hogy átszállnak és átkutatnak.
– Az kizárt – tiltakozott Han. – A nagy, csillogó hajójuktól még nem lesznek okosabbak. Azért jöttek, hogy lázadókra vadásszanak, nem azért, hogy szállítmányokat vizsgálgassanak. Amikor Csubi ismét a felszín felé fordult, már csak az volt kérdéses, hogy a kapitány szükségesnek érez-e egy kis lőgyakorlatot.
– Még jó, hogy sohasem fogják megtudni, mit szalasztottak el – mormolta a fiú, és leült a helyére. – Örülök, hogy a mi oldalunkon álltok.
Han hátrasandított a válla felett, de Luke már a navigációs képernyőt figyelte, mintha meg is feledkezett volna arról, amit az imént mondott. A csempész ekkor a másodpilótájára nézett, és azt látta, hogy a vuki rosszallón méregeti őt.
– Mi van? – mordult fel.
A vuki megvonta vaskos vállát, és visszafordult az irányítópulthoz. Han ismét Luke-ra pillantott, de a kölyök látszólag nem vette észre a közjátékot.
Így aztán ő is visszafordult a műszerfalhoz, a szájában keserű ízt érzett. A mi oldalunk. Más szóval; Luke oldala. Leia Organa hercegnő és Rieekan tábornok oldala. És valószínűleg az egész átkozott lázadó banda oldala.
Ezzel az egésszel csupán annyi volt a gondja, hogy nem emlékezett a pillanatra, amikor a lázadók egyetlenegyszer is az ő oldalára álltak volna.
Leszedte a TIE-vadászokat Luke-ról abban az őrült yavini csatában. Nagy ügy! Kizárólag a kölyök kedvéért tette, meg talán azért, mert legalább egy kicsit megfizethetett a birodalmiaknak, amiért berángatták a Halálcsillagba, és mocskos csizmájukkal a Falcon fedélzetére léptek. Nem bánta, hogy a lázadók hálásak neki ezért. Ám egy kis segítség nem jelentette azt, hogy beállt a Nagy Ügy támogatói közé.
Csubakka természetesen kész lett volna rá. A saját esetei miatt, és azért, ahogyan a birodalmiak bántak a népével, mélységesen gyűlölte őket. Ha Han rábólintott volna, egyetlen szívdobbanás alatt beállt volna a lázadókhoz.
Azonban a csempész nem hagyta, hogy bárkinek az érzelmei belerángassák ebbe az egészbe. Még Csubi és Luke sem vihette bele a sűrűjébe. A saját életét akarta élni.
Mialatt a csillagromboló orbitális pályára állt, a Falcon a hipertérbe ugrott.

A Kiadó engedélyével.