Főkép

Darin Bradley poszt-apokaliptikus / (anti)utópisztikus regénye egy közelebbről meg nem határozott, viszont a jelenhez nagyon hasonlító időben játszódik. Az amerikai társadalom és a hagyományos gazdasági berendezkedés az összeomlás határán áll, ám az emberek többsége erről még nem tud semmit. Néhány csoport viszont tisztában van vele, mi várható – a Sávhasználóknak nevezett emberek (akik a regényben mind fiatalok, félig-felnőttek) hosszú ideje figyelik a digitális műsorsugárzásra való átállás után kihasználatlanul maradt analóg frekvenciákat, és az ottani, illegálisan sugárzott adásokból értesüléseket szereznek arról, mi történik majd, ha (amikor) bekövetkezik az összeomlás, s útmutatást kapnak, hogy milyen lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy ők túléljék az apokalipszist és új társadalmat (társadalmakat) alapíthassanak. Az útmutatás lényege – röviden összefoglalva – annyi, hogy jó előre keresni kell egy biztonságos Helyet, egy szervezett Csoportot kell létrehozni, készleteket és értékes tudást kell felhalmozni, majd pedig a megfelelő pillanatban el kell jutni a Helyre, ahol új alapokon elölről lehet kezdeni a társadalom felépítését.

A történet egy ilyen csoport szerveződésének lépéseit követi nyomon, és arról szól, hogy ez a csoport hogyan jut el a választott Helyére. Ez természetesen nem egyszerű, hiszen amikor eljön a pillanat és összeomlik a gazdaság, a rendfenntartó erők pedig megszűnnek fenntartani a rendet, akkor a felkészületlen embereken (s ők a többség) kitör a pánik, és a városokban eluralkodik a káosz, az anarchia és az erőszak. Az életben maradás érdekében pedig a csoport tagjai is „kénytelenek” erőszakot alkalmazni másokkal szemben, és meg kell győzniük magukat (és egymást) arról, hogy ebben az extrém helyzetben nincs más választásuk: vagy „ők”, vagy „mi”.

Bár a Zaj egy sötét és gyakran valóban igen izgalmas, akciódús regény, az akcióknál jóval érdekesebb az a folyamat, amely során a kezdetben mindössze kéttagú csoport lassan (hol rábeszélés, hol erőszak, hol önként jelentkezők befogadása útján) olyan erős és felkészült Csoporttá válik, amelynek talán van esélye arra, hogy életben maradjon és újrakezdjen mindent a régi társadalom, a régi kereskedelem romjain. Ennek az a feltétele, hogy a csoporttagoknak fel kell számolniuk a régi énjüket, identitásukat, el kell vágniuk a régi kapcsolataikat és el kell felejteniük a múltjukat, és mindezek helyett új ént, új kapcsolatokat és új, közös Történetet kell létrehozniuk. Ez nem egyszerű folyamat, és nem is zökkenőmentes. Persze érdekesek a történetben az olyasféle elemek, mint hogy a tagok új nevet választanak maguknak, amikor a csoporthoz csatlakoznak, viszont az efféle szimbolikus gesztusoktól még senkiből sem lesz rögtön új ember.

Az író egyébként igen jól érzékelteti az új én és az új közösség formálódásának kaotikus időszakát – maga a szöveg is kusza és kaotikus: például miközben a narrátor-főszereplő (aki a csoport egyik alapítója) épp az alakuló új világban próbál boldogulni, folyamatosan előjönnek a gyerek- és tizenéveskori emlékei, a felszámolás alatt álló régi énjének maradványai, és gyakran előfordul, hogy ezek nincsenek élesen elkülönítve a jelen idő történéseitől. Vagyis az olvasónak bőven van alkalma megtapasztalni azt a zűrzavaros lelki- vagy elmeállapotot, amely a főszereplőt és – sejthetően – az egész csoportot jellemzi az átmeneti időszakban. Ez nyilván szándékos fogás az írótól, de az, hogy a regény ennyire és épp ilyen módon kusza, számomra időnként roppant frusztrálóvá tette a könyv olvasását.

Ennek ellenére senkit nem beszélnék le a Zaj olvasásáról – a regény témája, a benne foglalt gondolatmenetek és a mellbevágó (és hosszas továbbgondolásra okot adó) végkifejlet miatt érdemes lehet megküzdeni Bradley zilált szövegével. A történet utolsó oldala után esetlegesen megmaradó kétségek esetén pedig hasznos lehet elolvasni a kötet végén a szerzővel készült interjút, amelyben Bradley szerencsére nem magyarázza meg a saját művét, viszont épp elég adalékot nyújt ahhoz, hogy nagyjából eloszlassa a könyv információtartalmát körülvevő (szándékosan gerjesztett) zajt.