Főkép Néhanapján a tévét kapcsolgatva ilyen-olyan tehetségkutató versenyekre bukkanok, és ilyenkor óhatatlanul is eszembe jutnak a William Somerset Maugham szerintem két legsikerültebb regényében felbukkanó kérdések és gondolatok a valódi művészek megszállottságáról és a középszerűség elviselhetetlen átkáról. Mert ugyan az önjelölt sztárok többségében tagadhatatlanul nincsenek híján sem hangnak, sem színpadi jelenlétnek, valóban kiemelkedő teljesítményt mégiscsak a legritkább esetben hallani és látni tőlük, hiszen produkciójuk elsősorban nem a megszállottságig hevült, gyötrő önkifejezési vágy, hanem a mentorok és egyéb felkészítők munkájának eredménye. A műsorokban előadott számokra legalábbis ez az igaz.
 
Nem így Ke$ha, akinek gyakorlatilag minden zenei megnyilatkozásából azonnal kiderül, hogy neki ez az élete, amiért bármit megtenne, vagy akár feladna. Süt belőle, hogy tudja, mit akar; mi több, ehhez rendelkezik a szükséges tehetséggel, kitartással, ambícióval és kreativitással is. Ki ne emlékezne például Britney Spears „Till The World Ends” című megaslágerére, melyet alapvetően ugyanaz a csapat hozott össze, mint a most megjelent új Ke$ha-album, a Warrior számait? Ám felesleges leragadni a mások által sikerre vitt daloknál, amikor a saját anyag, ha lehet, még inkább telitalálat, még jobban azt fejezi ki, mit is szeretne elmondani, megvalósítani álmaiból a szentesi dédszülei révén magyar gyökerekkel is rendelkező dalszerző-énekesnő.
 
A Warriorral Ke$ha meglepő módon épp az ellenkező utat járja be, mint például Katy Perry tette, mivel itt azt tapasztalhatjuk, hogy az elektropop dalokkal teli Animal után sokkal rockosabb, élő gitárokkal nyersebbé tett szerzemények egész sora tölti meg a lemezt. Ráadásul Ke$ha egy régi vágya is teljesült, amikor egyik példaképével, Iggy Poppal közösen rögzíthette a „Dirty Love” című opust, amely felületesen hallgatva ugyan közönséges punk rock tucatszámnak is tűnhetne, mégis olyannyira eltalált, olyannyira jól és alaposan kidolgozott a maga torzított énekével, nem durván, mégis rebellis szövegével, a hangszerek hangszíneinek félelmetesen profi váltogatásával, hogy egyenesen az album egyik legjobb dalának érzem. Ezzel persze nem az elsőként kimásolt és videosított dal, a „Die Young” erényeit akarom kisebbíteni, hiszen ennek a határozottan poposabb, vagyis hagyományosabban slágeres szerzeménynek sokkal egyételműbb esélye van a nagyközönség meghódítására.
 
Igazi ínyenceknek azonban mindenekelőtt a „Thinking Of You” című számot ajánlanám, melynek verzéje egyszerű power pop punkot ígér, az elektropopos elemek és általában a bravúros szintetizátorhasználat viszont egészen különlegessé teszi. Ha valaki még nem hallott szintetizátort jódlizni – akárcsak Jewel, Ke$ha köztudottan ezt az éneklési módot is elsajátította –, akkor előfordulhat, hogy leesik a székről a szóló alatt, az ének pedig nemcsak a refrénben zseniális, hanem annak az átvezetés utáni variációiban is. Az igazán jó popzene bizony pontosan attól nagyszerű, hogy rendkívül jól kidolgozott és meghangszerelt, nem pedig néhány akkord unalmas nyüstöléséből áll. Hasonlóképp misztikusan és eredeti módon, ezzel együtt mégis a hetvenes-nyolcvanas éveket idéző hangulatban szólalnak meg a szintetizátorok – sőt még a széttorzított gitárok is – a „Love Into The Light”-ban, amit legfeljebb a Hurts nagy slágereihez hasonlíthatok.
 
Ke$ha ugyanakkor nashville-i gyermekkorát sem tagadja meg, a „Wonderland” ugyanis erős countrys beütést mutat a dallamtól kezdve egészen a szám felépítéséig, míg a gitárok és az orgona összetéveszthetetlenül a manapság divatos stílusváltozat hangzását idézik – de ha nagyon akarjuk, egészen a Bandig, Bob Dylan egykori kísérőzenekaráig visszavezethető a hatások sora. Mégsem merül fel egyetlen pillanatra sem, hogy utánzásról lenne szó, mivel maga az énekstílus kellően jellegzetes ahhoz, hogy ne keverjük senki máséval sem. És ugyanez igaz az első hallásra kísértetiesen Avril Lavigne-os „Only Wanna Dance With You”-ra is, amely pimaszul lendületes és csipkelődős, a Brian Mayt idéző, rövid gitárszóló pedig varázslatosan üde színfoltot jelent úgy a számban, mint az egész lemezen.
 
Számomra kifejezetten meglepően hatott még, hogy bár a deluxe kiadás bónuszszámai kivétel nélkül remekül elkészített darabok, az eredeti tizenkét dal mégis határozott ívű anyaggá áll össze már az első meghallgatás alkalmával is, azaz ténylegesen egy albumot hallgathatunk. Emellett azt is tanácsolnám mindenkinek, hogy ha teheti, valódi zenerendszeren, fadobozos hangfalakon, ne pedig hordozható lejátszón és fülessel hallgassa meg a korongot, mert ez a hibátlanul kidolgozott számokból álló anyag igazán megérdemli a tiszta, erőteljes megszólalást és az odafigyelést.
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Warrior
2. Die Young
3. C’Mon
4. Thinking Of You
5. Crazy Kids
6. Wherever You Are
7. Dirty Love (featuring Iggy Pop)
8. Wonderland
9. Only Wanna Dance With You
10. Supernatural
11. All That Matters (The Beautiful Life)
12. Love Into The Light
 
Deluxe edition tracks
13. Last Goodbye
14. Gold Trans Am
15. Out Alive
16. Past Lives
 
Diszkográfia:
Animal (2010)
Warrior (2012)