Mesebirodalom – Hatvan év legszebb magyar meséi
Írta: Uzseka Norbert | 2012. 12. 08.
A Móra Könyvkiadó 2010-ben volt hatvan éves, ennek örömére készült ez a páratlan válogatás, mely minden évre egy mesét tartalmaz. Egy olyan időszakban, amikor gyakran egy szem mesét rejtő könyvek is több ezer forintba kerülnek, ez a szépséges kötet már csak a benne található mesék mennyisége miatt is aranyat ér – nem szólva azok minőségéről.
Gigászi munka lehetett Merényi Ágnes számára összeválogatni a kötetbe kerülő írásokat, még úgy is, hogy volt némi segítsége. A Móra 1989-ig kivételezett helyzetben volt, egyetlen hivatalos, állami gyermekkönyvkiadóként, de akinek gyűjteményében vannak régi mórás könyvek, vagy sűrűn jár könyvtárba, könnyen leellenőrizheti, hogy bizony, akármilyen szelek fújtak is épp a politikában, a mórás könyvek mindig „rendesen meg voltak csinálva”. És persze rengeteg könyvet adtak ki, tehát bőven volt miből válogatnia a szerkesztőnek. Aztán jött egy szűkös évtized, amikor nem voltak eredeti, első kiadású művek a Móránál, itt az újrakiadásokból válogatott. Az utóbbi években pedig talán lehet mondani, hogy újra reneszánszát éli a magyar gyerekirodalom, igaz, ma már sokkal több kiadó gondozásában.
A Mesebirodalomba elsősorban prózai művek kerültek, népmesék és legendák, mondák épp úgy, mint kortárs szerzők művei, de akadnak versek, sőt még olyan szövegek is, amelyek inkább ismeretterjesztőnek szánt műből származnak (Tótfalusi István: Barátaink Európában című 1996-os könyvéből). A szerzők sora Petőfitől Lackfi Jánosig tart, s olyan klasszikus mesehősök sorakoznak itt (jobbára persze egy-egy epizód, részlet erejéig), mint Kormos István Vackorja, Szepes Mária Pöttyös Pannija, Csukás István Mirr-Murrja, Rigó Bélától a Mézga Család. S még néhány író neve, a teljesség igénye nélkül: Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Marék Veronika, Tarbay Ede, Horgas Béla, Fekete István, Kányádi Sándor, Mosonyi Aliz, Békés Pál, Szabó Magda, Bálint Ágnes, Boldizsár Ildikó. És így tovább.
A kötetet Reich Károly (1922-1988) képei illusztrálják. Természetesen sok kép nem ahhoz az íráshoz készült, amely mellett látható, de mivel én olyan generációhoz tartozom, amely a Mester műveivel illusztrált könyveken nőtt fel, ez a legkevésbé sem zavart. Alapból is nosztalgikus élmény számomra a Mesebirodalom javát olvasni, de ahogy a mesékben, úgy Reich Károly rajzaiban is sok olyasmit fedezek fel felnőtt fejjel, amiket korábban nem, és ez is csak gazdagítja az élményt.
Elmerenghetnék azon, hogy régen mi minden volt jobb, vagy hogy a mai mesék így meg úgy, de teljesen fölösleges volna, s nem csak azért, mert ma is vannak remek, csodás magyar mesék, hanem azért is, mert épp ez a pompás kötet segíti elő azt, hogy a régi, értékes mesék tovább élhessenek. Biztos sokan emlékeznek még a Minden napra egy mese című, szintén mórás válogatásra, melyet T. Aszódi Éva állított össze. Nos, a Mesebirodalom nem minden napra szól, mert annyi féle-fajta mese és miegyéb van benne, de épp ezért minden korosztálynak nyújt valamit, és minden korban elő lehet venni - hatvan írása között mindenki talál magának való gyöngyszemet.
Gigászi munka lehetett Merényi Ágnes számára összeválogatni a kötetbe kerülő írásokat, még úgy is, hogy volt némi segítsége. A Móra 1989-ig kivételezett helyzetben volt, egyetlen hivatalos, állami gyermekkönyvkiadóként, de akinek gyűjteményében vannak régi mórás könyvek, vagy sűrűn jár könyvtárba, könnyen leellenőrizheti, hogy bizony, akármilyen szelek fújtak is épp a politikában, a mórás könyvek mindig „rendesen meg voltak csinálva”. És persze rengeteg könyvet adtak ki, tehát bőven volt miből válogatnia a szerkesztőnek. Aztán jött egy szűkös évtized, amikor nem voltak eredeti, első kiadású művek a Móránál, itt az újrakiadásokból válogatott. Az utóbbi években pedig talán lehet mondani, hogy újra reneszánszát éli a magyar gyerekirodalom, igaz, ma már sokkal több kiadó gondozásában.
A Mesebirodalomba elsősorban prózai művek kerültek, népmesék és legendák, mondák épp úgy, mint kortárs szerzők művei, de akadnak versek, sőt még olyan szövegek is, amelyek inkább ismeretterjesztőnek szánt műből származnak (Tótfalusi István: Barátaink Európában című 1996-os könyvéből). A szerzők sora Petőfitől Lackfi Jánosig tart, s olyan klasszikus mesehősök sorakoznak itt (jobbára persze egy-egy epizód, részlet erejéig), mint Kormos István Vackorja, Szepes Mária Pöttyös Pannija, Csukás István Mirr-Murrja, Rigó Bélától a Mézga Család. S még néhány író neve, a teljesség igénye nélkül: Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Marék Veronika, Tarbay Ede, Horgas Béla, Fekete István, Kányádi Sándor, Mosonyi Aliz, Békés Pál, Szabó Magda, Bálint Ágnes, Boldizsár Ildikó. És így tovább.
A kötetet Reich Károly (1922-1988) képei illusztrálják. Természetesen sok kép nem ahhoz az íráshoz készült, amely mellett látható, de mivel én olyan generációhoz tartozom, amely a Mester műveivel illusztrált könyveken nőtt fel, ez a legkevésbé sem zavart. Alapból is nosztalgikus élmény számomra a Mesebirodalom javát olvasni, de ahogy a mesékben, úgy Reich Károly rajzaiban is sok olyasmit fedezek fel felnőtt fejjel, amiket korábban nem, és ez is csak gazdagítja az élményt.
Elmerenghetnék azon, hogy régen mi minden volt jobb, vagy hogy a mai mesék így meg úgy, de teljesen fölösleges volna, s nem csak azért, mert ma is vannak remek, csodás magyar mesék, hanem azért is, mert épp ez a pompás kötet segíti elő azt, hogy a régi, értékes mesék tovább élhessenek. Biztos sokan emlékeznek még a Minden napra egy mese című, szintén mórás válogatásra, melyet T. Aszódi Éva állított össze. Nos, a Mesebirodalom nem minden napra szól, mert annyi féle-fajta mese és miegyéb van benne, de épp ezért minden korosztálynak nyújt valamit, és minden korban elő lehet venni - hatvan írása között mindenki talál magának való gyöngyszemet.