FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Könyv: Stephen King: 11/22/63
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. november 30.
 
Ha óriási közhelyet akarnék pufogtatni, akkor egyértelműen kijelenthetném, hogy kevés megosztóbb kortárs író létezik napjainkban, mint Stephen King. Miért is? Nos, mert gyakorlatilag az ő személyét (illetve természetesen azon keresztül munkásságát) állítják a szépirodalom és a populáris irodalom csatározásainak mértani középpontjába. A 2003-ban neki ítélt Nemzeti Könyvdíj után egy nyilatkozatában maga King említette meg, hogy itt az ideje lerombolni a két, sokszor indokolatlanul eltérőnek hitt térfél közötti határvonalat – tette ezt az őt érő kritikákra válaszként (ámde biztosan nem védekezésként, neki ugyanis arra semmi szüksége). Vannak olyanok is, akik egészen szélsőséges kijelentésekre ragadtatják magukat: Harold Bloom kritikus például egyenesen az amerikai kultúra hanyatlásának nevezte a díj neki való odaítélését (tegyük hozzá, nevezett úriember hasonlóan negatívan nyilatkozott például Doris Lessingről is). Szó mi szó, a tények inkább beszélnek magukért: Stephen King regényei milliószámra fogynak; környezet- és lélekábrázolása egészen sajátságosan különleges; feszültségteremtő és -fenntartó képessége túlszárnyalhatatlan; valamint, hogy valóban említsek valami objektívet, manapság is kreatív írást oktat különböző egyetemeken.
 
Még egy közhely (de persze attól közhely, hogy igaz): Stephen King fantáziája kiapadhatatlan. Legújabb könyve ezúttal amolyan sci-fi krimi. Nem démonokkal, nem sátáni fajzatokkal, nem szörnyetegekkel, hanem hús-vér emberekkel, szerelemmel, „normális” gyilkosságokkal, jövőbe-múltba utazgatással. Jake Epping művelt, harmincas kisvárosi angoltanár. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswald-ot Kennedy meggyilkolásában. Jake visszautazik hát a múltba, ahol főpróbaként egy családirtást akar megakadályozni. Ekkor veszi kezdetét a rengeteg bonyodalom, amely az új életével jár: szenvedélyes viszony, komoly szerelem, beteg lelkű, bosszúszomjas férj, gyilkosságok. Végül Jake-nek kell döntenie, hogy inkább a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni. A 11/22/63 tavaly novemberben jelent meg Amerikában, szinte azonnal number one bestsellerré vált, és sorban egymás után elnyerte a Los Angeles Times Book Prize-díját, az International Thriller Writers Award for Best Novel elismerést, a British Fantasy Award-ot és a Locus Award for Best Science Fiction Novel díjat. Úgy hiszem, talán ezek is meglehetősen objektív érvek Stephen King új regénye mellett.
 
 
Zene: Alicia Keys: Girl on Fire
Kiadó: Sony Music/RCA Records
Várható megjelenés: 2012. november 26.
 
Alicia Augello Cook, akit mi inkább Alicia Keys néven ismerünk, november 26-án új albummal, a jubileuminak is tekinthető ötödik lemezzel jelentkezik. Az 1981-es születésű amerikai énekesnő, dalszerző és producer hamvas kora ellenére 14 Grammy-díjjal rendelkezik: mióta 2001-ben megjelentette debütáló albumát Song in a Minor címmel, dalok példátlan repertoárját alkotta meg, összesen több mint 30 milliós eladási eredményt produkálva világszerte. Alicia Keys ráadásul rendkívül sokrétű, a zenei pályán túl is számottevő eredményekre képes: előadóművészete mellett színésznőként is feltűnt már a Füstölgő ászokban, az Egy bébiszitter naplójában és A méhek titkos életében. 2011-ben debütált rendezőként a Lifetime Five című tévéfilm részeként a Lili című rövidfilmmel. Első produceri munkája A Stick Fly című Lydia R. Diamond-mű volt, ráadásul a Cort Theatre-ben bemutatott darab eredeti zenéjének elkészítése is az ő nevéhez fűződik. Első megjelent írása, a Tears for Water: Songbook of Poems & Lyrics by Alicia Keys a New York Times bestseller szerzőjévé tette őt. Humanitárius tevékenysége során társalapítója volt a Keep a Child Alive szervezetének, valamint Jószolgálati Nagykövetként is tevékenykedik.
 
Egy ízelítő már júniusban megjelent az új album zenei anyagából egy dalszöveges videó, a New Day formájában. A Girl on Fire a Sony Music/RCA Records gondozásában jelenik meg, amelyről a címadó dal egy különleges előadás keretein belül került bemutatásra az MTV Video Music Awards díjátadó gáláján szeptember 6-án, a Los Angeles-i Staples Center-ben (a rádiókban 2 nappal korábban debütált). „A Girl On Fire arról szól, hogyan találd meg a saját hangod, hogyan legyél szabad, és hogyan bízz az ösztöneidben és saját magadban – nyilatkozta Keys. – Alig várom már, hogy megoszthassam a világgal!” A korong erőteljes himnuszokat és bensőséges balladákat vonultat fel, a személyes és igazán aktuális dalokban uralkodó szerepet játszik Alicia jellegzetesen gyönyörű hangja és zongorajátéka, melyet tökéletesen egészít ki a határozott dobjáték, a reggae, a soul és az elektronikus hangzás – segítségükkel az album egyszerre hangzik igazán trendinek és modernnek, miközben a klasszikusan időtlen zene fogalmát is megtestesíti. A Girl on Fire – amelyen olyan személyek működnek közre, mint például Krucial, a Grammy-díjas Babyface, a dalszerző-énekes Jeff Bhasaker, Gary Clarke Jr., valamint a Pop and Oak – kifejezetten inspiráló keveréke annak a sokszínű hangi világnak, melyet Alicia Keys fedezett fel, miközben a világot járta, ahol különösen a Londonban és Jamaikán töltött idők voltak rá nagy hatással, s ezekbe vegyülnek az ő New York-i gyökerei. Várjuk.
 
 
Könyv: Irvine Welsh: Skagboys
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. november 30.
 
Mark Renton és Beteg Srác újra formában, illetve formán kívül, rossz bőrben, csak most a kezdetekben. Tulajdonképpen a skót Irvine Welsh tehet arról, hogy a ’90-es években „felfedeztük” (magunknak) a heroint, s nemcsak a leggyilkosabb kábítószer hatásait, hanem a vele járó, totálisan destruktív életformát is. Az 1993-as Trainspottingban (amelyből Danny Boyle rendezett kultikus filmet Ewan McGregor főszereplésével) ismerhettük meg a mindig a mának élő Renton-t és barátait (Beteg Srác, Spud, Begbie), akiknek léha, útkereső hétköznapjai a 2002-es folytatásban, a Pornóban gyűrűztek tovább az új „drog”, a szexipar őrlő malmai között. A trilógia pedig immár a Skagboys-zal lesz teljes, amely valójában nem folytatás, hanem „mindennek” az előzménye, a srácok drogos pokolba jutásának „krónikája”. A dolog azonban nem új keletű, hiszen Welsh elmondta, az előzmények vázlatosan részei voltak az eredeti Trainspotting-nak, de a kiadásnál mégsem lettek felhasználva. Később aztán úgy döntött, hogy mégis meg kellene jelentetni a történteket kerek egészként, „mielőtt véletlenül egy busz alá esek, és csak egy félig megírt cucc marad utánam”. A 3:AM Magazine névre hallgató irodalmi folyóirat is megjegyzi, hogy „köztudott, hogy a Trainspottingban sokkal több anyag volt, mint amely végül belekerült, mint ahogyan így van ez a legtöbb regény esetében. Az előzmény így tartalmazza az összes elbűvölő darabot, elemet és cselekményt, amelyek ehhez a világhoz tartoznak, ráadásul ugyanolyan őrült narrációval, ahogyan Wells mindig ír.”
 
Szóval Skagboys. Welsh így magyarázza a címet: „A Skag a kedvenc szavam a heroinra. A regény még azelőtt játszódik, hogy a főszereplők a drog rabjaivá váltak volna, és azt a folyamatot követi végig, ahogyan a szorongásaik és a családi gondok miatt függőkké lesznek.” A Skagboys-ban Renton-ra több oldalról nehezedik hatalmas nyomás: a családon belül bátyja részéről, aztán hogy egyetemre menjen, mindemellett pedig a lányokkal való kapcsolata is frusztrálja. A Beteg Srácot skót-olasz anyja és lánytestvérei teljesen félrenevelik, manipulálják, és még azt is ellenőrzésük alatt tartják, kivel találkozik. Begbie egy fiatal, problémákat kezelni képes férfiból lassan könyörtelen nehézfiúvá válik. Spud elveszíti a kétkezi munkáját, és ott marad ambíciók nélkül, mint oly sokan abban az időben, amikor a fizikai munka válságba jutott. „Arra a fajta társadalmi szerkezetre, ahol a férfiak munka után vagy a kocsmába mennek, vagy hazatérnek a tévét bámulni, még ma sem találjuk a megoldást.” – mondta el Welsh, aki úgy véli, az 1980-as évek Skóciájában kilátástalanságukban sokan nyúltak a drogokhoz, s emiatt az ország komoly gyarmatát jelentette a kábítószereknek. Ám mindemellett leszögezi, „ahelyett, hogy csupán arra koncentráltam volna, a szereplők hogyan kerülnek a heroin és más anyagok uralma alá, próbáltam fogást keresni a másik, a lehetőségek oldalán is.” Mi pedig hiszünk Irvine Welsh-nek, aki egyszer (illetve kétszer) már hitelesen vezetett el bennünket egy sokunk számára idegen világba. Ahová belépni ugyan veszélyes, ugyanakkor bizonyos szempont(ok)ból kívánatos is. Come on, Skag Boys!